M.E.D.I.C.A.L

/VIII. Brooke/

A szobában vágni lehetett a feszültséget. Egy napja utazott haza a család, egy hete nem mondtam el a lányoknak, amit gyanítottam. Én magam se akartam hinni ebben a furcsa 'véletlenben', de ennyi egybeesés a világon nem létezik.
- Aznap a strandon... A srác, aki felsegített, egy aranyszín viperás gyűrűt hordott. Mintha a nyakamon keresett volna valamit, úgy vizslatott, de hiszen ti is láttátok! Aztán másnap bumm, nyakláncot kapok!
- Nem igazán értem a logikád - töprengett Rosie.
- A nyakláncot a nyakamon hordom - mutogattam hatalmas elánnal a nyakamra - Azon a nyakamon, a sok közül, amelyiket az ürge nézegetett! Érted, nyak-nyak?
- Felfogtuk, folytasd már! - torkolt le Hel türelmetlenül.
- Szóval, ráadásul nem akármilyen nyakláncot kaptam, hanem aranyszín viperásat! És kitől szerezte Finn? Hát a strandos palitól, a reptéren. Ráadásul Finnek ugyanolyan gyűrűje van, mint... V-nek, azt hiszem, így szólította.
- De, Brooke, Gretának és Clarának is ugyanolyan nyakékje van. Ez lehet szimplán egy családi tradíció...
- Lehet, de... Jaj, Rosie, a motívum, a gyűrű, ez nem lehet véletlen! Ráadásul fogadni mernék rá, hogy Parkerék ismerik az emberünket. Láttátok, hogy összenéztek a parton? Utána meg úgy beszéltek róla, mint akik undorodnak, viszolyognak, de mégis félnek tőle - győzködtem őket - Ez nem lehet véletlen! - minden szavam egy tapssal nyomatékosítottam.
- Ennek van értelme - bólogatott izgatottan Hel - Ez az aranyvipera-motívum valamiféle összetarzozást jelképezhet. Férfiaknak gyűrű, nőknek nyakék, tiszta sor. De miféle összetartozásról van szó? Családi? De akkor ennek a V-nek a rokonotoknak kellene lennie. Ami képtelenség... nem? - a barátnőm ijedt szemekkel forfult felém.
- Őő, Rosie? - fordultam az ikrem felé ugyanolyan rémült tekintettel, de Rosie csak bámult maga elé összehúzott szemekkel.
- Mattie - mondta végül.
- Tessék?
- Mattienek ugyanilyen aranyviperás gyűrűje van, mint amilyet az előbb említettél, Brooke. De nem hordja, a fürdőszobaszekrénye egyik fiókjába rejtette, mintha el akarná dugni valaki elől...
- Te mit kerestél a fürdőszobaszekrénye fiókjában? - csodálkoztam - Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, nem akarom tudni! - gyorsan befogtam a füleim, akár egy prűd kislány, mire a lányok hangosan felnevettek.
- Visszatérve a tárgyra - folytatta Rosie egy kissé elpirulva - , ha Mattienek is van, akkor nem jelképezhet családi összetartozást. Hiszen ő nem a rokonunk.
- Igaz, igaz - helyeselt Hel - De, Brooke, mi köze ennek a leveleimhez?
- Nos, örülök, hogy megkérdezted - húztam ki magam - Múlthét előtti hét szombaton jött a legelső virágod, ugye?
- I...
- Költői kérdés volt! - zártam rövidre a mondandóját - Aztán hétfőn a parton akarva-akaratlanul kihallottam egy részletecskét Kol és Mattie beszélgetéséből...
- Te titokban lefüleled a pasim? - gúvadtak ki Rosie szemei - Az egy dolog, hogy én szoktam, de te... - kuncogott.
- Szóval, mint már mondtam - élesen köszörültem egyet a torkomon, mire az ikrem végre elhallgatott - , kiszűrtem belőle egy darabot. "Már felbasz. Amilyen szépen idejött a szombati géppel, olyan szépen haza is mehetett volna rögtön a következővel." Vagy valami ilyesmi.
- És azt gondolod, hogy erről a V-gyerekről beszéltek? - komolyodott el Hel tekintete.
- Mhm.

"Na most ki a Hel Carter, hmm?"

- Ha igaz a hipotézised, akkor ez már nem játék. Puszta kézzel tépem ki annak a V-nek a golyóit, hogyha mégegyszer a szájára veszi anyámat! Mellesleg addig örüljön, amíg a leveleit nem veszem fenyegetésnek!
- Szerintem szólnunk kéne egy felnőttnek - motyogtam.
- Most szóltál. Brooke, ha nem rémlene, mi is felnőttek vagyunk - replikázott Rosie.
- Úgy értettem, egy felelősségteljes felnőttnek - horkantam fel.
- Na ez most legalább ötven különböző nyelven hívott ki! - fonta össze karjait Hel.
- Akkor a rendőrségnek. Ez így nem okés - Hébé, mintegy megerősítésként, dorombolva az ölembe ugrott.
- Egyelőre nem történt semmi, ami miatt értesítenünk kellene az őrsöt. Szóval mindenki nyugi - sóhajtotta kimerülten Helenée - Egyelőre válaszokra van szükségünk, mert, mint ahogy azt már korábban is mondtam, ez az egész csak egy hipotézis. Egy feltevés. Lehet, hogy csak túlgondoljuk, túlbonyolítjuk. Szerencsénkre - karolta át Rosalyn vállát vigyorogva - , van egy beépített emberünk a Parker-kúrián.
- Igen, és mikor jön meg? Mert kurva isten, hogy én nem fogok nektek kémkedni! Főleg nem a saját fiúm után, köszönöm szépen - rivallt ránk Rosie.
- Csak fel kéne hozd V-t a témába, és figyelned kéne a reakcióját - puhítgatta Hel, de a lány nem engedett neki, fejét csóválva rázta le magáról a barátnőnk kezét.
- De...! - kezdtem.
- Nincs de! Szeretem, tisztelem és bízom benne. Nem érdekel, ha köze van ehhez a strandos palihoz. Vagy Hel virágaihoz. Segítek nektek kideríteni a válaszaitokat, de nem Mattie háta mögött!
- Nem kell a háta mögött, felőlem nyíltan is rákérdezhetsz! - így Hel - Hé, mi amor, nem a te haverod az a paraszt, aki virágot meg leveleket küldözget a szomszédnak? És teljesen véletlenül nem akarod elárulni, mit jelképez az aranyvipera? Szerintem tutira értékelné. Sőt, mi több, őszintén válaszolna, mindent elmondana, mert annyira szeret, tisztel és bízik benned. Nehezedre esne egyszer önzetlennek lenni? - hangjából úgy sütött a maró gúny, hogy még őt is megégette - Aú. Ezt nem így akartam - eresztett meg egy ideges mosolyfélét a húgom irányába, de már késő volt bocsánatot kérni. Egy picit messzire ment.
- Néha elgondolkodom rajta, hogy szociopata vagy - hitetlenkedett sértetten Rosie - Azt csináltok, amit csak akartok, de engem hagyjatok ki! Szedem a cuccom, megyek Mattiehez. Legyen szép délutánod, Brooke. Hel.
Aztán eltűnt a lépcsőn.
- Átléptem azt a bizonyos határt? - kérdezte óvatosan a barátnőm.
- Igen, egy méretes lépéssel, igen - nevettem kínomban - De majd megbékél.
- Néha én is elgondolkozom rajta, amúgy - suttogta maga elé egy rövidke szünet után.
- Mármint min?
- Azon, hogy esetleg szociopata lennék.
- Nem vagy az! - ezen muszáj volt hangosan felkacagnom.
- És ha mégis? A tünetek nagyrésze megegyezik, valljuk be...
A pillantásában láttam azt az apró megtörtséget, melyet gyermekkora óta magával hordoz. Ami akkor jön elő, ha az érzelmek túl kezelhetetlenné válnak, és - legyünk őszinték - , egy tizennyolcéves lánynál ez elég gyakran előfordul, de Helnél ijesztően ritkán.
Viszont ez egy volt a ritka alkalmak közül, hogy Helenée Carter sebezhetőnek mutatta magát. És ebből a sebezhetőségből tudtam biztosra, hogy a világon nincs az az orvos aki őt szociopatának tudná diagnosztizálni. Hel csak Hel. Kiszűri a számára lényegtelent (mint például formalitások, idegenek érzései, a saját érzései), ráfókuszál a számára fontosra (mint például a családja, a barátai). Ennyi az egész.
- Ha mégis az lennél, akkor ugyanúgy az a Hel lennél, akit tizenhat éve ismerünk. De, ugyan megmagyarázna pár dolgot - kuncogtam - , attól még nem vagy az.
Finoman megsimogattam a vállát, ő pedig őszinte, nyílt és hálás tekintettel nézett vissza rám.