Arany trónok és holdfény fátylak | HOBBIT FANFICTION |

V. Búcsúzások

- Hogy velünk tartson? - háborgott Thorin. - Mégis minek nézel, mágus, gardedámnak?!
- Sietnünk kell, nem érünk rá holmi hölgyeket kísérgetni - tette hozzá Dwalin.
Gandalf, eddig sikertelenül, megpróbálta rávenni a törpöket, hogy menjenek bele Elrond nagylelkű ajánlatába. Annyiról lett volna szó, hogy megengedik Lady Talessának és kíséretének, hogy csatlakozzanak hozzájuk, amíg átkelnek a Ködhegységen, biztosítva a hölgyek védelmét a kemény hágón. Cserébe pónikat kaptak volna, azok helyébe amik elvesztek a trolloknak köszönhetően.
- Nem kísérgetni kell - sóhajtott Gandalf elkeseredetten. - Csak egy rövidke útszakaszról van szó. Inkább hagynád, hogy egymagukban vágjanak neki a Ködhegységnek? Ilyen hidegszívű lennél, Tölgypajzsos Thorin? Meg amúgy is, hátasok nélkül kétszer annyi idő az átkelés.
A törp dühösen horkantott, de tudta, hogy Gandalfnak igaza van. A becsülete amúgy sem engedte volna, hogy védtelen hajadonokat cserben hagyjon, és nem igazán engedhették meg maguknak, hogy lovak nélkül induljanak neki. De attól még dühítő volt a helyzet.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar el kell válnunk - panaszkodott Nídhiel Talessa pónija mellett. A fakó kanca mintha megérezte volna a nő bánatát, mire orrával gyengéden megbökdöste. A tünde szórakozottan megvakargatta az állat üstökét, majd visszafordult barátnőihez.
Már az utolsó simításokat végezték a hátasaikon, és csak percek kérdése volt, hogy Gandalf és Tölgypajzsos Thorin bejelentik az indulást. Talessa hálás volt rokonának, amiért elintézte neki ezt a lehetőséget, bár jobban örült volna, ha még maradhatnának egy keveset.
Bertra szipogva álldogált, Eline biztatóan megszorította a kezét.
- Nem lesz semmi baj, Bertra asszony - vigasztalta. - Észre sem veszed és te is Lothlórienbe érsz.
- Nem azzal van a bajom, gyermek - hajolt közelebb a nő és lejjebb halkított a hangját. - Úgy félek elengedni benneteket ezzel a sok hímnemű egyeddel. Miért nem hallgattok rám és jössztök ti is a hosszabbik úton?
- Tudod miért, Bertra néni - szólt közbe gyengéden Talessa. - Minél hamarabb odaérek, annál jobb.
-  És a törp férfiak miatt igazán nem kell aggódnod - tette hozzá Eline, majd gyorsan elfordult, így csak Talessa látta zavarát. Valóban nem?  - gondolta magában, és nem volt biztos benne, hogy csak barátnője reakciója láttán.

Már a hátasaikon ültek, és szinte mindenkitől elbúcsúztak, amikor Elladan és Elrohir belovagolt az udvarba. Az előbbi udvariasan bólintott a törpöknek, akik mellett elhaladtak, míg öccse nem volt hajlandó tudomást venni róluk. Egyenesen Talessához ment, leugrott hatalmas ménjéről és meghajolt előtte.
- Oly szomorú, hogy máris el kell válnunk, hölgyem - közölte és valóban letörtnek tűnt. - Remélem tudod, hogy felajánlkoztam a kíséreteteknek.
Elrohir felhorkantott mellette.
- Igen tudja - forgatta a szemét. - De atyánk más feladatot osztott ránk. Törődj bele testvér!
- Igazán kedves tőled - biztosította Talessa. - De a bátyádnak igaza van. Fontosabb dolgaitok is vannak, mint hogy néhány utazót kísérgessetek. Egyébként biztos vagyok benne, hogy Ýrdor megfelelően gondoskodik majd rólunk.
- Pontosan - zárta le a társalgást Elrohir, nem hagyva bátyját szóhoz jutni többé. - Jó utat, drága kuzin!
Ebben a pillanatban Tölgypajzsos Thorin jelzett és a kompánia elindult.

Talessa és Eline egymás mellett lovagoltak, a csoport elejéhez közel. Mögöttük néhány lépésnyire haladt a tünde őr, Ýrdor, akit Elrond úr küldött velük és a Quinmaer ház inasa, Ranold. Csak ők ketten, illetve Gandalf ültek lovakon, a pónik számukra túl kicsik lettek volna. Nem sok szót váltottak egymással, mind az inas, mind a szolga morózus, kötelességtudó férfiak voltak, és láthatóan komolyan vették dolgukat.
Bár mindkét nő arra számított, hogy az út csendes lesz, ahogy a Völgyzugolyba vezető, valójában nem lepődtek meg, amikor Imladrist elhagyva a törpök dalolni és társalogni kezdtek. Eleinte csak halkan, de minél távolabb kerültek a varázslatos völgytől, annál hangosabbá váltak.
Talessát megnyugtatta a zaj. Nem volt baja a csenddel, de jobban szerette, amikor akadt valami hang, amire koncentrálhat, ha az emlékei, a hallucinációi felszínre akarnak törni. És a vidám társalgás biztonságérzetet adott neki. Úgy tűnt, hogy Elint sem zavarja a hangzavar. Amikor néhány perc múlva a világos hajú törp felzárkózott melléjük, a lány beszélgetésbe kezdett vele. Eleinte Talessa is becsatlakozott, de aztán kimentette magát, mondván kérdezni akar valami a sor elején haladó mágustól. Ami igaz is volt, szívesen megismerte volna egy kicsit jobban a különös öregembert.

- És aztán, Bilbó, ami rafinált Bilbónk, törp-recepteket kezdett magyarázni a három trollnak - nevetett Gandalf. - Hallotad volna milyen dühösek lettek rá a társai. Pedig csak az időt húzta, ami, megmondhatom, nagyon bölcs volt tőle.
- És aztán? - kérdezte Talessa izgatottan. Az varázsló épp azt mesélte mi történt velük, amikor az útjukon trollok fogságába estek és a lány igen izgalmasnak találta a történetet.
- És aztán... nos jöttem én - kacsintott a férfi.
- A hajnal ragadjon el titeket! - utánozta a közben melléjük lovagló Kili, nem túl sikeresen a mágus hangját. - Ezt kiáltotta, aztán akkorát vágott a sziklára, hogy az ketté hasadt.
- És a trollok kővé váltak? - érdeklődött Talessa. Ő mindig is azt hitte, hogy a kő-trollokról szóló történetek csak legendák, és mivel még nem látott igaz trollt - semmi félét, hajlamos volt elhinni. De ezek szerint mégis csak igaz az információ.
- Kővé, mint valami ocsmány szobrok - erősítette meg a törp.

A táj gyorsan változott, néhány nap haladás után a lankás zöld dombok egyre meredekebbek lettek, a növényzet megcsappant. A fű átadta a helyét a zuzmónak, azt pedig hamarosan mohás sziklákká vált. Elvétve akadt egy-egy fa, vagy gazcsomó, de nagyrészt kívül estek az ösvényen.

Az egyik pillanatban még minden rendben volt, a társaság békés tempóban haladt, aztán egy vijjogó varjú repült fel az egyik szikla mögül, megijesztve a mellette elhaladó lovakat. Ranold hátasa oldalra ugrott, hátsó lábaival kilépve az ösvényről. Az egész pillanatok alatt történt, az inas és lova lebucskáztak a meredélyről. A csevej elhallgatott, döbbent kiáltások váltották fel, mindenki az alattuk elterülő árkot figyelte, mutogatva, néhányan óvatosan araszolva felé. Eline mozdulatlanul ült, tekintetét a pónija sörényén tartva. Ha szegény Ranold halott, ő bizony nem akarta a látni. A szeme sarkából látta, hogy Talessa közelebb léptet a meredélyhez, mire feleszmélt.
- Tessie - kiáltott fel kétségbeesetten és utána kapott, megragadva köpenye szegélyét.
- Élsz még, ember? - kiáltott le az egyik törp. A válasz hamar érkezett: - Élek, de megsérültem! - mire mindenki megnyugodott kissé. Thorin és még néhányan leugrottak pónijaikról és óvatosan leereszkedtek a mélybe. Hamarosan mind Ranold, mind a lova előkerültek. A ló sántított, az inas törött karját dédelgette.
Thorin és Gandalf egymásra néztek, majd a sebesültre.
- Nos fiam - sóhajtott mágus. - Ezt az utat bizony nem fogod tudni folytatni.

Végül megbeszélték, hogy a csapat még aznap továbbindul, Gandalf pedig visszakíséri a sérültet a tündékhez, majd felzárkózik hozzájuk. 
Ýrdor, aki eddig feltűnés nélkül végezte őrzői feladatát, ragaszkodott hozzá, hogy ez után a két nő az út biztonságosabbik oldalán haladjon, és a meredek részeknél lovagoljon valaki mellettük. Talessa még mindig meglepődött a tündék fegyelmezettségén, pedig nem kellett volna. Az alatt a néhány hét alatt, amit Völgyzugolyba töltöttek, kevés olyan lakossal találkozott, aki elhanyagolta volna kötelességeit. Még Nídhiel is, aki pedig olyan életvidám és szórakozott volt mindig, elvégezte a neki kiosztott feladatokat, teljes odaadással, még akkor is, ha épp szívesebben csinált volna valami egyebet. A tündelány gondolata szomorúságot ébresztett Talessában. Elinen kívül sosem volt más barátja, és eddig nem is tudta mit veszít ezzel. Most, hogy Elrond úr otthonában annyi kedves ismerőst szerzett, már nem tudta elképzelni, hogy csak úgy visszatérjen régi életéhez. Itt, a Ködhegység küszöbén, hirtelen ráébredt: ezek után a kaland után minden megváltozik. Ha elér Lothlórienbe, ha Galadriel úrnő meggyógyítja... Semmi nem lesz már ugyanolyan.