Arany trónok és holdfény fátylak | HOBBIT FANFICTION |

VIII. A Nagy Sasok

Talessa rohant, ahogy csak bírt. Szinte érezte a wargok szuszogását a nyakában, de megpróbált nem arra koncentrálni, hanem az előtte lévő tájra és a mellette futó társaira. A föld göröngyös volt, mindenütt kiálló gyökerekkel, laza kövekkel, és bár a holdfény erősen világított, a fák lombja kiszűrte a kevés fényt, így a csapatnak szinte vakon kellett boldogulnia a nehéz talajon. Talessa akármennyire is összpontosított, egyszer csak mégis megbotlott. Egyensúlyát vesztve megpróbált továbbmenni, de a szoknyája beakadt egy fadarabba és a földön kötött ki. Gyorsan talpra állt, de ekkor valami felmordult mögötte. Rémülten pördült meg és azonnal hátrálni kezdett. A világos bőrű, sebhelyes ork egy óriási, fehér, farkas-szerű állaton ült, aminek pofája alig néhány centire szuszogott Talessa előtt. Az állat harapásra nyitotta állkapcsát, de ebben a pillanatban valaki csatakiáltást hallatva közéjük vetette magát.
Ýrdor félretaszította védelmezettjét és a fehér wargra támadt. Tudta, hogy esélye sincs a horda ellen, de megbízását mindenáron teljesítenie kellett. "Vigyázz az épségükre!" - parancsolta Elrond úr, és a tünde lovag most is ezt készült tenni. Csak remélte, hogy el tudja terelni a bestia figyelmét addig, amíg az úrnő utoléri a többieket.

***

- Fel a fákra! - utasította Gandalf a törpöket, majd idős fizimiskáját meghazudtoló gyorsasággal ő maga is felkapaszkodott egy magas fenyőre. Thorin megvárta, amíg társai követik a mágus példáját, megrohamozva a szirtszéli facsoportot, majd ő is követni készült őket. Látta, ahogy Fili felemeli Elint, és tekintetével rögtön Talessát kereste. Ám a lányt nem lehetett látni. Bizonyára már fent van valamelyik ágon és elrejtik a lombok - gondolta és maga is felmászott Dwalin mellé.

***

Nem vagyok elég gyors... Nem érem utol őket - gondolta Talessa kétségbeesetten és ekkor hátulról durva karok ragadták meg, majd egy ütést érzett a tarkóján és a világ elsötétült előtte.

***

A fehér ork kevélyen lépkedett feléjük, pofáján agresszív káröröm. A wargok csaholva rohamozták meg a fákat, felugráltak rájuk, tépték és szaggatták az ágakat, de nem érték el a törpöket. Eline két karjával szorosan átölelte a fenyő törzsét, és próbálta megőrizni mind az egyensúlyát, mind a hidegvérét, miközben tekintetével úrnőjét kereste. Az egyik ágon sötétkék anyag villant, de kiderült, hogy csak az egyik törp köpenye az. Már azon volt, hogy megkéri a mellette kapaszkodó Filit, hogy segítsen a keresésben, amikor egy tűzgolyó suhant el mellette, lángra lobbantva az aljnövényzetet a fa alatt. Majd még egy, és még egy. Hátra nézve látta ahogy Gandalf és Bilbó égő tobozokat dobálnak, visszavonulásra kényszerítve a wargokat. Amikor a tűz elég szélesre nyúlt ahhoz, hogy elválassza a szirtet az orkok gyülekezetétől, a tröpök ujjongani kezdtek. Eline is velük örült, egészen addig amíg a sápadt-ork jelzett a mögötte állónak, aki erre előre lépve felfedte zsákmányát. Eline felsikoltott. A törpök elhallgattak. Talessa volt az, ernyedten feküdt az ork előtt, ruhája véres és szakadt, de a fátyla még mindig a fején volt, mintha ugyanúgy ragaszkodna viselőjéhez, mint az hozzá. Eline érzékelte, hogy megszédül, és ha Fili nem kapja el, le is zuhant volna. Ordítást hallott, és a fejét a hang irányéba fordítva észlelte, ahogy Thorin, a törpök királya kardját kivonva Azog felé ront. Hirtelen minden tisztább lett, a másodpercek megnyúltak és a lány lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy a férfi és az ork megütköznek. Ám Thorin elbukott, a warg és lovasa túl erősnek bizonyultak vele szemben. Most a földön feküdt, miközben a fehér állaton lovagló ellenség felé vetette megát. Állj fel - könyörgött Eline és észre sem vette, hogy hangosan kimondta, amíg Fili meg nem ismételte szavait: Áljj fel!