Arany trónok és holdfény fátylak | HOBBIT FANFICTION |

IV. Elmebaj

Talessa elmondhatatlan szégyent érzett és nagyon félt. Tudta jól, hogy ami aznap délután történt, nem felejthető el könnyedén. Viselkedésével nem csak saját magát, de barátait, tisztelt vendéglátóját is megalázta és aggódott, hogy ez véget vet Elrond vendégszeretetének.

Eline sejtette mi járhat úrnője fejében, aki már órák óta az ágyban feküdt, a takarót szorosan magára húzva. Bertra a karosszékben hímezgetett, fél szemét nem vette le róla. Eline gondosan eltüntette a foltos ruhát, most pedig Nídhiellel álltak az ágy mellett. A máskor oly vidám tünde lány most nagyon csendes volt, szinte meg sem szólalt.
A csendet halk kopogtatás zavarta meg. Lindir állt az ajtóban, Elrond üzenetét hozva. A tünde úr arra kérte vendégeit, hogy valaki járuljon elé, és magyarázza el mi baja rokonának.

Eline és Nídhiel néhány perc múlva Elrond dolgozószobájában ültek, a férfi íróasztalának túloldalán.
- Valamilyen betegsége van? - kérdezte az, rögtön a tárgyra térve.
Eline habozott, nem igazán tudta, hogyan fogalmazhatná meg, amit mondania kellett.
- Tudja mi történt a szüleivel? - kérdezte végül.
- Hallottam róla, útonállók gyilkolták meg őket - bólintott Elrond. - De úgy tudtam Talessa nem volt velük.
- Valóban nem - erősítette meg a lány, - de a látta a testeket, amikor hazaszállították őket. Lady Quinmaer ruhája egészen vörös volt a rengeteg vértől. Erre emlékeztette az a szerencsétlen gránátalma, ezért rémült meg annyira.
- És mi van a fehér ruhákkal? A fátylakkal? - hajolt előre Nídhiel, széke karfáját markolva.
- Ebben én sem vagyok biztos - habozott Eline, - de úgy hallottam, hogy az akkori nevelőnője azt mondta neki, hogy nem illik kimutatni az érzelmeket és, ha nem tudja visszatartani a könnyeket, viseljen fátylat. Azóta mindig... - Elcsuklott a hangja. - Én azt hittem... Mi mind azt hittük, hogy már rendbe jött. Kérem, ne haragudjon rá emiatt.
Elrond jámboran nézett rá.
- Nincs miért haragudnom - biztosította a lányt. - Csak meglepett a dolog. Viszont aggódom az egészsége miatt. Talán nem lenne baj, ha felkeresne valakit, aki segíthet a problémáján. Szólj neki, kérlek, hogy látogasson meg, amikor jobban van.

***

Talessa másnap a főépület egyik folyosóján talált rá Elrond úrra. A férfi mosolyogva fogadta és a karját nyújtotta felé. A lány elfogadta és lassú sétába kezdtek. Meg-meg álltak néhány kiemelkedő festmény, vagy faliszőnyeg mellett és a tünde mesélt Imladris alapításáról, a Valákról és még sok érdekességről. A lány tudta, hogy előbb utóbb rá kell térjenek az ő állapotára, de egyelőre még élvezte a kellemes, minden negatívumtól mentes társalgást. Végül mégis ő volt az, aki a komolyabb témára tért.
- Elintől tudom, hogy ismered a történetemet - mondta, tekintetével az előttük elterülő falfestményt vizsgálva. A festék az évek során megkopott, de így is kivehetőek voltak rajta a fénylő ligetben zenélő kecses alakok.
- Valóban - erősítette meg a férfi. - Aggasztó volt látni az állapotodat. Tudnom kellett, mi történik.
- Nos, ez normális nálam - sóhajtott a lány szomorúan. - Amióta... A szüleim halála óta... Nem tudok megszabadulni tőle.
A fejét lehajtva újra elindult, Elrond követte.
- Tudod, jól ismertem édesanyádat. Sok időt töltött itt, mielőtt találkozott volna atyáddal - közölte a tünde, mire Talessa felkapta a fejét. Olyan kevés személy akadt, aki mesélt volna neki szüleiről. Elmélyedve hallgatta, amint a férfi felidézte emlékeit az alacsony termetű, ezüsthajú tünde nőről, aki elragadó természetével és bájos mosolyával még a legmorcosabb teremtményt is képes volt megnevettetni.
Végül Elrond beszélt Talessának Galadriel úrnőről. Az ősi tünde királynő Középfölde leghatalmasabbjai közé tartozott, jelenleg Lothlórien felett uralkodott. A férfi mesélt a rokonságukról, a tünde nő hatalmas erejéről, a királyságáról.
- Ő segíthet a bajodon - vonta le végül a következtetést Elrond. - Mind a test és a lélek gyógyítása terén nagy tudással rendelkezik, talán a legtöbbel egész Középföldén. A lányom, Arwen, egy ideje nála tartózkodik. Ha meglátogatnád őket, biztos vagyok benne, hogy Galadrielnek akadna egy kis ideje rád.
Talessa elmondhatatlanul hálás volt az ajánlatért. Ha csak a legapróbb esély is van a gyógyulására, ő szívesen fogadja.