My Panic room |K.T.H.|

1. rész - Szokásos szombatok

Iseul:

Szerettem Jaehwa néniéknél lógni. Második anyukaként tekintettem rá, valamint a kicsi unokatesóimat is imádtam. Az én szüleim is vágytak még gyerekre, de túlságosan régóta várakoztak az örökbefogadásra. Bíztam benne, hogy sikerül nekik. Nagyszerű emberek voltak és leszámítva a hülye bátyámat, igazán mázlista lurkó lesz, aki végül hozzánk kerül. Addig is, kibabáztam magam a szomszédban. Anna és Marc elképesztő kiskölykök voltak és valósággal rajongtam értük.
Széles vigyorral léptem át a házuk küszöbét. Jae néni vidáman üdvözölt, miközben reggeliztette a kicsiket. Hyun bácsi már dolgozott, Taehyung pedig a kávésbögréjét markolva támasztotta a konyhapultot, másik kezében ott lapult az elmaradhatatlan faszagyerek kiegészítője, a piros Marlboroja. Tae igazából nem volt akkora seggfej, mint amilyennek mások előtt mutatta magát. A családjával és közeli barátaival kifejezetten kedvesen viselkedett. Csak hát volt neki ez az idióta késztetése arra, hogy játssza a fejét...
- Kijatoj? – pislogott rám várakozón Anna, bátyáéhoz hasonló, nagy szemeivel.
- Megetted a reggelidet kisasszony? – tettem csípőre kezem.
Anna buzgón szájába tömte a maradék kiflijét, hogy hörcsögként pislákolhasson tovább. Mosolyogva halásztam elő zsebemből a Kinder tojásokat és osztottam szét a két pici között. A másfél éves Marc sunyi mosollyal bólogatott, jelezve, legközelebb talán nem rajtam teszteli az újonnan kinőtt fogait és ereklyeként őrizte, míg falatozott a reggelijéből.
- Tae ma megy a tetkóshoz – világosított fel Jae grimaszolva.
- Ezúttal mit varratsz magadra? – néztem az engem fixírozó srácra.
Birtokolt néhány tetoválást már. Az oldalán, mindkét karján, a kézfején és a hátán. Nem igazán foglalkozott a suliban az őt illető dorgáló tekintettekkel. Unokatesóm belekortyolt koffeines italába, aztán válaszolt csak.
- Egy romantikus, bölcs idézetet. „Úgy megbaszlak, két hétig vért fogsz hányni.”, vagy valami ilyesmi – vont vállat.
- Seggfej – forgattam szemeimet feleletén – Friss tetkóval a végzős bálon tuti sikert aratsz – gúnyolódtam.
- Valaki így is, úgy is áldozatomul esik, nem mindegy? – horkantott.
- Taehyung! Ne a kicsik előtt! – szólt rá az anyja.
- Jössz? – biccentett fejével az emeletre vezető lépcső irányába, ahol a szobája is volt.
- Kávé? – vigyorodtam el. 
Rokonom kidugva nyelvét megnedvesítette ajkait, majd nagy kegyesen készített nekem egy tejeskávét, amit egy „köszi” kíséretével elbitoroltam és felcammogtam a szobájáig. Az a jellegzetes Tae illat rögtön körbelengett. Őszintén szólva, szerettem az illatát, mert a biztonságot és otthont juttatta eszembe, de néha magát a viselőjét túl soknak találtam. Aláírom, kivételesen helyes srác volt, hatalmas, tigrisre emlékeztető mandulavágású szemeivel, melyeket olykor megfejelt egy pár zöld kontaktlencsével és modellekére hajazó tökéletes arcberendezésével, ám mindezek ellenére sokszor letagadtam. Tucatnyi lány oda s vissza volt érte, annak ellenére is, tisztában voltak azzal, Taehyung amolyan tipikus „egy éjszakás” pasi, mégis koslattak utána hosszútávú kapcsolatban reménykedve. Népszerű volt és sokan rajtam keresztül tervezték felszedni, ami érthetően idegesített. A rosszfiúk sosem változnak és én ezt tudtam. Taehyung Kim pedig egy igazi rosszfiú volt, tetkókkal, menő szöveggel és pokolian helyes arccal, amit megspékelt vagány, ámde köcsög stílusával.
A helységben enyhe rendetlenség uralkodott. Ágya bevetetlenül díszelgett, összekuszált takaróval, hamutartóval a matrac közepén, noha Jae kismilliószor megkérte már, ne cigizzen a házban. Ruhái a székre dobálva, zoknijai kikandikáltak az ágya alól, koszos bögre és tányér árválkodott a könyves polcon. Fintorogva láttam neki a rendrakásnak és morgolódva hajigáltam szennyeseit az ajtó melletti kosárba. A hamutartót magasra tettem a polcon, nehogy elérjék a kicsik, a csetreszeket meg levittem a konyhába. Mire visszaértem, Tae elfoglalta a matracot, hason fekve szuggerálva miként leülök az immáron megtisztított székre. Kényelmesen hatra dőltem, majd keresztbe fűztem bokáimnál lábaimat.
- Neked már kiküldték az értesítőt? – tudakoltam halkan.
- Ott van a fiókban – bökött állával az említett részre.
Némán bólogattam. Aggodalmat keltett bennem, hogy én nem kaptam semmit, pedig ugyanarra a fősulira jelentkeztünk. Persze, ez is az ő remek ötlete volt. A három muskétás, a la Jimin Park, Taehyung Kim és Iseul Kim együtt folytatja rögös útját a nagybetűs életben. Meg azért azt is hozzá tette, mellettem kell maradnia, hogy leverhesse a sok kábszifüggő, alkesz huszonévest, akik meg akarnak farkalni.
- Nyugi, biztosan felvettek. Rohadt tehetséges vagy – bíztatott.
- Ha te mondod... – sóhajtottam.
- Toljunk egy meccset? – mosolyodott el.
Cinkosan viszonoztam mosolyát egy bólintás kíséretében és míg ő morzézott Jiminnek, hogy szituáció van, előkapartam mobilomat belépve a játékba. Rendszeresen műveltük ezt, kiélve rejtett vagy kevésbé rejtett brutalitásunkat. Inkább mellé telepedtem az ágyra és a kijelzőt fixírozva vártam, hogy elkezdődjen az aktuális meccs. Egyik kedvencem volt a PUBG. Amit a srácok mindig megkoronáztak a hülye szövegeikkel. Gyakran ugrottunk a Farmon ki, ahogyan ezúttal is. Jimin hangja betöltötte Tae szobáját, duóban szólva az ő telefonjáról is.
- Amúgy skacok! Észrevettétek már, hogy a konyhák tiszta sablonok? Sehol egy félig teli seteményes tálca, vagy ilyesmi... – osztotta meg velünk felfedezését.
- Fegyverünk sincs, de te a fejedet tömnéd – horkantott Taehyung – Szóródjunk szét! Én megyek Izzyvel.
- A szét szóródásnak nem az a lényege, hogy szét is szóródunk? – kelletlenkedett Jimin.
Kihasználva a kezdetleges vitát, leléptem és megcéloztam a másik épületet. Mázlimra ezt nem pakolták ki, így szerezhettem fegyvert, táskát, bandázst és egy rakás töltényt is.
- Kinek kell egy Vector? – ajánlottam.
- Nekem baszki! Nekem! – kurjantotta Jimin és útközben szórakoztatott minket szövegével – Ha jönnek a zsaruk, azt mondom nekik: Há de biztosurak, nagy gengszterkedésekbe csapatták a szomszédok, kellett valami biztosíték a nehéz napokra. Tudják, hogy megy ez. Kemény világot élük. Már a fagylalt sem a régi...
- Kussoljál már el! – rivallt rá Tae – Eskü, mindjárt kiütlek a faszomba és ketten játszunk Izzyvel.
- Na há’ biztos hogy nem! – sértődött meg Jimin. 
A játék további része azzal telt, hogy azok ketten öreg házaspárt mímelve veszekedtek folyamatosan. Vicces volt a tény, még senkit sem öltünk meg, a maradék játékosok száma mindössze 16-ra szűkült, ezek meg azzal cseszekedtek, hogy Jimin elcsapdosta Taet kocsival, Tae kilőtte a kerekeket, ordibált egy sort, Jimin lelépett, szervált másik autót és ment minden elölről. Nevettem rajtuk, mert hát tényleg poén volt az egész.
- Álljál már le! – harsogta kuzinom a negyedik széjjel lyuggatott kocsi után.
- Állandó jelleggel kötöszködöl. Beletiporsz a lelkembe, elutasítod a sofőri szolgálataimat. Nem lesz ez így jó Taehyung – bukott ki a másik srác.
- VEZETNI SE TUDSZ TE BUZI! – üvöltözte Tae – Hát hogy ülnék má’ bele abba a kurva terepjáróba, mikor mindennek nekimész?!
- Ez az én pszichológiai hadviselésem tesó – kérte ki magának.
- Milyen faszom elkúrt pszichológia ez basszalak meg?! Hogy egy börtönviselt nagyfaszú kubai létesítsen veled análisan nemi aktust akaratod ellenére!
Hangosan hahotáztam rokonom jókívánságaira. A könnyeim pedig akkor csordultak ki nevetés közben, amikor a szappanoperás vitájuk közben kilőttek minket távcsövessel kábé háromszáz méterről és Taehyung brutál módon kiakadt.
- Nem vagyok rasszista te arab geci. Távol álljon tőlem, de nagyon remélem, hogy atombombát szarsz ma estére... – címezte az ellenségnek.
- Taehyung nem akarlak elkeseríteni, de ez kissé valóban rasszista beszólás volt... – okoskodott Jimin.
- KUSSOLJÁL TE BUZI! KOSSOLJÁL! EZ IS MIATTAD VAN!
Ez volt az  a pont, hogy Jae visítva röhögött fel a szomszédos szobában, amin meg még jobban nevettem. Taehyung akármennyire is köcsög volt néha, vicces műsor volt, ha kiakadt.