My Panic room |K.T.H.|

6. - A tragédia forrása

TaeHyung:

Boldogságot kellett volna éreznem amiatt, hogy Izzyvel együtt megyünk a sulibálra, mégsem ment. Teljes letargikus hangulat uralkodott el rajtam, így életkedv nélkül ücsörögtem a kocsimban óráim végeztével, unokatesómra várva. Mindig hazafurikáztam, ám most valahogy ehhez sem volt hangulatom. Ez az egész helyzet kezdett kikészíteni és teljes mértékben felőrölt. Szerettem őt, jobban mint bárkit és bármit ezen a kikúrt világon, azonban több tényező is ellenem és az egész kapcsolat ellen szólt. Unokatestvérek voltunk, Ő undorodott tőlem és megvetett az életvitelem miatt. Ennek ellenére őrült módon, ha egyetlen apró kis hajlandóságot is észrevettem volna tőle a problémám kezelésére, zokszó nélkül ugrottam volna. Fejemet a kormánykerékre hajtva sóhajtoztam nagyokat, igyekezve enyhíteni a terhet magamban. Hiába fordult meg agyamban a lehetősége annak, talán távol tarthatnám magam tőle, valahogy lehetetlennek tűnt. Ostobán inkább szenvedtem mellette, mintsem elkerüljem. Bár, azt hiszem, ez az igazi szerelem. Mármint a szopatós viszonzatlan. A váratlanul kinyitódó ajtó zajára megugrottam. Izzy finom illata hamarabb betöltötte az utasteret, minthogy realizálhattam volna a tényt, megérkezett. Vidám mosollyal ajkain huppant be az anyósülésre, míg én őt figyeltem. A mellkasom veszettül szorítani kezdett és üvölteni akartam a keserű tehetetlenségtől. Rám nézett, aztán elkomorult. Észrevette, hogy szarul vagyok. Kevés alkalom volt, amikor ennyire szét estem miatta, de ez határozottan egy olyan alkalom volt.
- Tae mi a baj? – tudakolta őszinte aggodalommal.
- Nem fontos – ingattam enyhén fejemet.
- Nekem elmondhatod. Megbántott valaki? Csak a nevét mond és bosszút állok – beszélt elszántan.
Szerettem amikor ennyire törődött velem és védelmezni akart, de hogyan is védhetne meg saját magától és az irányába táplált elbaszott érzelmeimtől?
- Nem számít Izzy, hagyd a francba – eresztettem nehéz sóhajt.
Iseul homloka ráncba szaladt, amiből tudtam, kombinálni kezdett. Lehetséges sérelmeket keresett és a célszemélyt, aki mindezt elkövette ellenem.
- Arról van szó, amiről hétvégén beszélgettünk? Megtetszett egy lány és elutasított? – trafált telibe.
Összepréseltem állkapcsom, oly erővel, hogy fogaim csikorogtak emiatt. Nem akartam éppen vele tárgyalni erről és a hülye, amúgy is felesleges tanácsait hallgatni. Ujjaimmal a kormányt szorítottam, abban lelve biztonságot. Eltöprengtem azon egy röpke pillanatra, talán el kellene neki mondani mindent, hogy tisztában legyen a dolgokkal, de ezt rögtön el is vetettem. Mindig is bátyként definiált és azt hiszem, ez már sosem fog változni. Válasz helyett elszakítottam tekintetem róla, majd beindítottam az autót. Nem laktunk messze az iskolától és ebben az utolsó hétben minden évben elugrottunk valahová órák után, viszont most ahhoz sem volt hangulatom. Minél előbb haza akartam menni, elbújni a világ, de legfőképp Izzy elöl.
- Nem vagy éhes? Ehetnénk valamit – vetette fel az ötletet.
Ismertem már annyira, hogy tisztában legyek vele, nem adja fel. Addig fog faggatózni és barom kérdésekkel bombázni, amíg el nem regélem, mi a frász van.
- Mit szeretnél enni? Hamburger? – tudakoltam mégis.
- Az jó lesz – villantott halovány mosolyt.
Vezetés közben végig engem mustrált, analizálva. Egyszerre idegesített és magasztalt az engem illető túlzott aggódása. Még akkor is vizslatott amikor leadtam a rendelést és a parkolóba gurulva vártunk a kajánkra. Egyetlen igazán jó gyorsétkezde volt a városban és hamar oda szoktunk. A kiszolgáló pasas már tudta, hogy a kocsiban eszünk, így rendre kihozta nekünk, ami valljuk be jó fej dolog volt tőle. Néhanapján még ingyen fagyit vagy shaket is kaptunk.
- Szóval? Mi a tragédia forrása? – folytatta vallatásomat.
- Drágult a benzin, műszakira kéne vinni a kocsit, de rohad a kasztni, ergo buktam. Gáz, mert szeretem ezt a verdát – hazudtam egy váll rándítás kíséretében.
- TaeHyung... – ejtette ki nevemet dorgálón.
- Igen Iseul? – lestem rá hanyagul.
- Nekem ne hazudj. Komolyan kérdeztem.
- Én meg tökre komolyan és őszintén mondtam.
- AIDS-es vagy? – tippelt.
- Mi?! Hogy lennék már AIDS-es?! – rökönyödtem meg látványosan.
- Hát, amennyit fajtalankodsz össze-vissza, simán kinézem belőled – felelte utánozva az előbbi váll rángatásos mozdulatomat.
- Mindig húzok gumit – kacsintottam rá, mire grimaszolt.
- Na, ez éppen az az információ volt, ami nélkül le tudtam volna élni az életem – közölte.
- Hülye – horkantottam – Én meg az AIDS... Néha rettenetesen buta tudsz lenni Izzy – ingattam fejem.
- Hé, ez nem igaz! – háborodott fel.
- De Kicsim, csak a buta és naiv lányok akarnak felülni egy egyébként részeg, vadidegen srác motorjára, hogy romantikusra véve a figurát elveszthessék a szüzességüket két kereszteződés között – oktattam ki.
- Neked mégis hogyan jutnak ilyen faszságok az eszedbe?! – kiáltott fel – Eszembe sem jutott lefeküdni Lucassal, kajálni mentünk volna. Képzeld, TaeHyung Kim vannak a világon rendes srácok is, nem mindenki olyan, mint te... Gyökér kúrógép! – fújtatta dühösen.
- Nem is ismered Izzy! Honnan a faszból tudod, milyen és mennyire rendes? Nem minden srác tisztességes ám, aki nem azzal kezdi a társalgást, cső, szép a tekinteted, leszopsz? – lettem mérges egyetlen másodperc alatt a téma jellege miatt – Te annyira ártatlan és jóhiszemű vagy olykor, hogy az kész katasztrófa. Vagy mégis mit képzeltél? Oké, tegyük fel, tényleg csak kajálni visz. Dumcsizgattok, kitárgyaljátok a sulit, meg faszom is én... a tőzsde árfolyamot és hogyan tovább? Az fel sem merült benned, hogy leitat? Hogy megerőszakol? Hogy megüt?
- Csak enni akart! ENNI!!! – ordította – Miért akkora probléma neked, ha egy normális fiú észrevesz engem? Magas ívben kikerülnek, végre felbukkan egy, erre te leugatod. Arra nem gondoltál, hogy esetleg randira akar hívni? Tök komolyan és hátsó szándék nélkül?
- Na, akkor basztam volna telibe, az biztos is! – csaptam a kormányra.
- Mi... miért veszekedünk mindig, ha erről beszélünk? – vált szomorúvá arca és hangja.
- Nem tudom – hazudtam – Nézd Izzy, tudom, hogy világi seggfejként könyveltél el és igazad van, talán az vagyok, de én csak szeretnélek megóvni téged. Teljesen mindegy, hogy egy rablótól, egy balesettől vagy egy szerelmi csalódástól, de nem szeretném, hogy megsérülj. Fogalmad sincs, mennyire pocsék érzés az, ha szeretsz valakit és az a valaki nem szeret viszont, vagy esetleg elhagy.
- Ez a baj? Szerelmes vagy egy lányba és ő nem viszonozza? – kezdte ismét a kellemetlen témát feszegetni.
- Izzy... – sóhajtottam a nevét, miközben hátra dőltem az ülésben, míg lábfejemmel a pedálokon táncoltam – Hagyjuk ezt, jó?
- Otthon sem mondod el?
- Sehol és soha nem fogom elmondani – világosítottam fel.
- Miért?
- Ez most kábé olyan, mintha a húgommal társalognék – húztam el számat.
- Rossz dolog? – kardoskodott.
- Nekem igen – hintettem el röpke infót.
- Segíteni szeretnék Tae. Eskü, az sem baj, ha megöltél valakit. Segítek eltűntetni a hullát, szerzek sósavat – bólogatott elszántan.
- Basszus, neked honnan vannak ilyen beteg ötleteid? – nevettem az elcseszett helyzet ellenére is.
- A hangok mondják a fejemben – vigyorodott el – Na, Tae! Ne agyald túl, csak mond el. Bökd ki a francba. „Izzy kinyírtam valakit!” Nem ítéllek el érte. Becsszó – ígérte.
Abban a szent pillanatban pedig valóban elgondolkodtam rajta, hogy elmondom neki. Nekem megkönnyebbülés lenne, neki pedig tisztázódna minden és a reakciója is kíváncsivá tett. Úgy helyezkedtem az ülésen, hogy teljes testemmel felé forduljak, amitől összezavarodott. Egyik kezemet továbbra is a kormányon tartottam, ha esetleg katasztrófába torkollna ez az egész. Vettem még egy utolsó, erő gyűjtő levegőt, végül kiböktem.
- Szerelmes vagyok Izzy. Kegyetlenül és elbaszott módon szerelmes vagyok.
Először megdöbbent. Szemei nagyra nyíltak, ajkai „o” alakot formáltak és ha jól láttam, oxigénje is bent rekedt.
- Hát... hát ez tök jó, Tae. Vége a kurtizán életvitelnek és tervezhetjük a lagzit. Jimin boldog lesz az ingyen kaja gondolatától – lelkesült fel – Ismerem? Bemutatsz neki? A sulinkba jár? Elhívtad már randizni? Várj... az arcodból ítélve... elküldött? Ki az? Majd én beidomítom neked. Kap egy-két pofont és rögtön kedvelni fog téged, bízd ide – ütögette meg mellkasát – Csak mond meg a nevét – vette elő telefonját, megnyitva a Facebookot – Megkeresem és ráírok. „Figyuzz csak, te selymes hajú Lótündér. Van egy hülyegyerek a suliban, aki gyengéd érzelmeket táplál irányodban és aztat szeretném kegyednek mondani, hogy a Miami helyszínelőkön nőttem fel, tisztában vagyok vele, hogyan hajtsak végre egy gyilkosságot. Szóval, ha esetlegesen elhív randizni, te igent mondol babám, máskülönben bele teszlek egy kád sósa...”
- Te vagy az – szakítottam félbe elbaromkodott gyilkossági monológját.
Izzy ledermedt. Nem nézett rám, nem pislogott, nem kezdett el tombolni. Egyszerűen csupán lefagyott. Gyomrom bukfencet vetett a frusztrációtól, szívem ki akart törni mellkasomból és tenyerem veszettül izzadt.
- Te...tessék? – érdeklődte halkan, továbbra is lehajtott fejjel, mozdulatlanul.
- Szerelmes vagyok beléd Iseul. Szeretlek – mondtam ki annyira őszintén és nyíltan, ahogyan azelőtt még soha.