Elhatol a lélekig, az arc elfehéredik
Félelem, hogy nem lehet visszacsinálni
A telefonomon nincs térerő
Ez libabőrössé tesz
Ez a csend túl hangos
A fények villognak és szikráznak
A hatalmas szörnyekkel,
Akiket már nem tudok irányítani
Üdvözöllek a p...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Iseul:
Körülbelül három órás beszélgetést követően kijelenthettem: Lucas Wong igazán szuper srác. Még csak közelében sem járt annak a szennyes színvonalnak, amit unokatestvérem képviselt. Nem dobált be perverz poénokat, nem próbált meg szobára vinni, sőt, még táncolni sem kért fel, miután közöltem, pocsék a ritmusérzékem. Teljesen normális témákról dumáltunk. Kiderült, ugyanarra a fősulira jár, ahová én is jelentkeztem. Elmesélte, kik azok a tanárok, akikkel vigyáznom kell majd a jövőben, milyen eszméletlen könyvtárral rendelkezik az intézmény és milyen pocsék a kolesz. Ő ösztöndíjas diák volt és valóban intelligens is. Mindenhez hozzá tudott szólni, meg volt a saját véleménye és ez imponált. Minél többet csevegtünk, annál jobban tetszett a srác. Kedves volt, figyelmes és úgy tűnt, őszintén érdekli miről hogyan vélekedem. Cserébe én kifejtettem nem tetszésemet az unokatesóm életviteléről és arról, mennyire elegem van már abból, rendszeresen hozzá hasonlítgatnak. Lucas hátradőlt a székben, ujjai közt forgatva a sörös üveget. Úgy tűnt, nagyon kattog valamin, végül zavartan hunyorogva megtörte a pár perces csendet. - Szereted a gyrost? - Ez egy újabb beugratós kérdés? – vontam össze szemöldökömet. - Nem – nevetett fel – A családomnak van egy gyros büféje innen nem messze. Ha éhes vagy, elmehetnénk... – ajánlotta. - Nem hiszem, hogy nyitva vannak fél egykor – lestem a telefonom kijelzőjére, melyen ott virított a megszámlálhatatlan nem fogadott hívás Taehyungtól és Jimintől. A Messenger üzeneteket már meg sem mertem nyitni. - Az most ne érdekeljen. Éhes vagy? – mosolygott kitartóan. Bólintottam, mire felegyenesedett az addig melengetett székről, majd tenyerébe fogva az enyémet kivezényelt a kertből, át a zöld gyepen, egészen egy félreeső helyen leparkolt piros motorig. Nem egészen tartottam jó ötletnek azt, hogy ittasan járműre üljünk. Nem is ismertem annyira Lucast, hogy tudhassam, milyen sofőr. Még Tae sem ült kocsiba, ha ivott, márpedig ő a felelőtlenség két lábon járó megtestesítője. Bizonytalanul méregettem a kétkerekűt, egyik lábamról másikra nehezedve. Azon töprengtem, miként is lehetséges egy ilyen helyzetet okosan kezelni. Beharaptam alsó ajkam, zavartan nézve a srácra. - Csak két sört ittam. Bízz bennem – nyugtatgatott felém nyújtva a bukósisakot. Reszketeg sóhajjal vettem át tőle a nehéz tárgyat és forgattam jobbra-balra azt latolgatva, mennyire mentheti meg ez a semmiségnek tűnő valami az életemet ha ne adj Isten úgy adódik. - ISEUL!! Unokatesóm veszedelmes ordítására megugrottam és ijedelmemben pulzusom is az egekbe szökött. Jobbra néztem, amely irányból Taehyung közeledett öles, sietős léptekkel, feszes testtartással. Ujjai ökölbe szorítva, szemei gyilkosan csillogtak, ajkai összepréselése miatt állvonala élesen kirajzolódott. Akár egy lecsapni készülő hadvezér... Mögötte Jimin koslatott, tenyerén egy tálcát hordozva, amiről cammogás közben falatozott. Nagyot nyeltem Tae idegbeteg látványára és már előre felkészítettem magam a jövendőbeli apokalipszisre. - Eszedbe se jusson felülni arra a szarra! – szegezte rám mutatóujját alig pár méterre. Összevontam szemöldökömet. Azt hiszem, sosem láttam még annyira dühösnek Taehyungot és minél közelebb ért, annál rosszabbnak tűnt a helyzetem. Hozzánk érve durván hátrébb rántott, bőrkabátomnál fogva, aztán elém állva kihívóan tekintett Lucasra. - Mit akarsz az unokahúgomtól? – kérte számon Tae a másik srácot. Lucas rám lesett, íriszeiben pajkos fény csillant, majd magabiztos mosolyt villantott. - Randizni vele. Hmm... Izzy? Elmegyünk egy késő éjszakai randevúra? – beszélt halálos nyugalommal. Esküszöm, szándékosan heccelte a barom rokonomat. Jimin mellém szegődött, csámcsogva az ételen és megkínált a zsákmányból. - Ííhhaa, Izzy. Figyeld mán. Seteményes tálca. Ugye nem kérsz belőle? Megforgattam szemeimet és ignorálva a hülye havert, inkább a másik kettőre koncentráltam. - Tudod hova mész te mindjárt? – sziszegte Tae – A ravatalozóba basszalak meg. Kurva gyorsan felejtsd el Iseult. Azt meg végképp, hogy piásan elviszed motorozgatni... - Különben? – emelte meg Lucas egyik szemöldökét. - Oké srácok. Elég lesz – szóltam közbe, igyekezve megszakítani a kibontakozó mészárlást. - Te kussolj Izzy! Kurvára kussolj! Miattad van ez az egész! – kiabált velem Taehyung. Sosem besszélt még így velem, és ettől rosszul éreztem magam. Nem értettem, miért haragszik rám, hiszen nem követtem el semmilyen égbekiáltó bűnt. - Most takarodj el innen, mielőtt legyilkollak a gecibe – fenyegetőzött a kuzin. Taehyung nem várta meg, míg elköszönök. Kikapta a kezemben szorongatott bukósisakot, a földre hajította és cibálni kezdett a saját kocsija felé. Jimin persze követett, de ő kivételesen az ő autójába ült be. Kellemetlen előérzetem támadt és a biztonság kedvéért némán az anyósülésre huppantam. Tae is bevágódott a kormány mögé, mélyeket lélegezve. Ha akartam sem tudtam volna elsiklani afelett, mennyire durván remegnek a kezei a kormányt szorítva. Fújtatott az idegtől és emiatt bűntudatom volt. - Normális vagy?! – ordított fel hirtelen, mire összerezzentem – El akarsz menni egy vadidegen csávóval motorozgatni, úgy, hogy ivott?! Mi a faszt képzelsz ilyenkor magadról Iseul?! Szoktál néha gondolkodni? - Én csak... – hebegtem. - Te csak mi a faszt akartál?! Lefeküdni vele? Egy ilyen seggfejnek szándékozod adni a szüzességedet? Mi a szart mondtam volna anyádéknak, ha balesetet szenvedtek? – üvöltözött továbbra is. - Nem akartam szeretkezni vele! – csattantam fel – Enni mentünk volna. Eszembe sem jutott semmi olyasmi – mentegetőztem. - Miért vagy ilyen felelőtlen Izzy? Mi a retkes picsáért? Miért csinálod ezt velem? – kérdezte szenvedve, fejét a kormányra hajtva. - Sajnálom Tae. Kivételesen igazad van. Karambolozhattunk is volna – ismertem el. Félve fordultam irányában az ülésen és simogattam tenyeremmel hátát, próbálva lenyugtatni. Aláírom, volt abban ráció, amit mondott. Lucast röpke pár órája ismertem és zokszó nélkül felültem volna mögé, ha nem érkeznek meg a srácok. Valóban szerencsétlenség történhetett volna. - Ne műveld ezt velem. Megőrjítesz. Te vagy a legfontosabb az életemben... lófaszt... te vagy az életem. Te meg részeg, idegen csávókkal akarsz orosz rulettet játszani – beszélt össze- vissza. Igen, Taehyung Kim a nap javarészében egy gyökér volt, de akadtak aranyos pillanatai, mint például ez. Elmosolyodtam, aztán hajával babráltam, cirógatva sötét tincseit. - Mi volt a tetkósnál? – érdeklődtem halkan. Tae erre ölembe helyezte kezét, felfelé mutatva, ezzel láthattam a csuklója belsőjén virító új tintát. „07.21” - Magadra varrattad a szülinapomat? – döbbentem le teljesen. Ő bólintott, bár feje még mindig a kormányra fektetve, mindössze oldalt. Egymást fixíroztuk némán. Túlságosan is meghatott ez az akciója, hogy beszélni tudjak, ezért csendben maradtam mielőtt elbőgném magam. - Szeretlek Izzy – suttogta komolyan. - Én is téged Tae – viszonoztam, mire megingatta fejét. - Nem. Én tényleg szeretlek. - Én is – vigyorodtam el. - Ezt sosem fogod megérteni – sóhajtotta keserűen.
