Eternal Life - Bucky Barnes ✔️

Harmadik

Miután Stevere rácsukták az ajtót, Howard visszament és állítgatott még pár dolgot a gépeken. Közben pedig Stevenek sorolta a lehetséges mellékhatásokat.
-Aha akkor gondolom nem ez a legjobb pillanat visszamondani? - kiabálta ki Steve a zárkából.
-Nem nem igazán - válaszolt Howard félválról - Erskin szóljon ha indíthatom.
Erskin bólintott, majd Stark elindította a gépet.
Pár perc feszült csend telepedett ránk. Miután a gép hangos sípolása megszűnt, a gép magától nyitódott ki, ezzel hatalmas füstöt csinálva.
-Rogers jól van? - Erskin lépett hozzá először.
A katona láthatólag megváltozott.
Sokkal magasabb lett, nameg izmosabb. A Katonai ruhája mostmár jól láthatóan feszült rajta.
-Jézusom - motyogta Howard a háttérből
-Erskin maga egy zseni. - szólalt meg Lana
-Igen köszönöm sokan mondták már.
A nyugalmat egy hangos tapsolás szeli át. Az egyik orvos résztvevő jön ki az árnyak közül félbeszakítva a beszélgetést.
-Remek volt Abraham köszönjük. De ezt most elvinném.
Ezzel a szérumokat elveszi a helyéről, és figyelmeztetés nélkül lead egy halálos lövést Erskinnek.
-Abraham - Peggy felkiált, az ismeretlen férfi pedig eltűnik az ajtón.
-Intézem. - szólalt meg Steve, majd az újan nyert erejét használva a férfi után rohan.
-Steve ne! - Lana Rogers után kiállt, de már feleslegesen ugyanis a kapitány is eltűnt az ajtón.
A lány idegesen Howard rá néz, de a férfi csak megvonja a vállát, ezzel jelezve hogy ő sem tudja mit csináljanak.
-Peggy maradj itt.
Svetlana is ki rohant az ajtón, de már hűlt helyét találta a két férfinak.
Megfordult volna, hogy arra is körbenézzen, de helyette egy erős melkasnak ütközött.
-Jézusom James! A frászt hozza rám. Nem látta Rogers valamerre.
-Nem igazán. Nemrég értem ide. De épp magát kerestem.

***

Miután a lány végzett az aznapi kiképzéssel, és elmondta a katonáknak a küldetést, Howardal és Peggyvel volt találkozója. Nameg az új Stevel.
-Szóval. A tegnapi esetből tanulva - kezdett bele Howard a monológjába - Készítettem neked ezt.
-Egy pajzs? - nézett rá Steve kissé zavarodott arcal a feltalálóra.
-Kérem nem akármilyen pajzs. Vibrániumból van. Bármilyen tárgyat visszaver, az ütközés energiát pedig magába szívja, így egyszerűbb vele megölni embereket.
-Nem akarok megölni semmilyen embert.
Peggy kissé elgondolkozva állt pár méterre a fiúktól.
-Hé Steve - szólt a katonának, majd kilőtt pár golyót Rogers felé.
A szőke reflex szerűen maga elé tartotta a pajzsát, ami ahogy Howard mondta, nem lett semmi baja.
Steve elismerően bólintott, majd a még mindig a karján lévő pajzsal, pár perc gondolkodás után, lecsapott a mellette lévő vas asztalra.
-Jézusom Steve! - kiáltott fel Lana. Az asztal egyik része könnyedén lesett a helyéről. - Azért figyelmeztethettél volna.
-Legalább mostmár tényleg tudjuk hogy működik - vetette oda, a lányok által kicsit sem viccesnek vélt poént.
-De mostmár kellene valami szuperhős név neked nem?
-Mint a képregényekben? Peggy nemár. - Howard leintette a lány ötletét, de ő nem hagyta annyiban.
-Fejezd már be Stark. Ne legyél ilyen ünneprontó - hordta le a lány a milliárdost - Lehetne mondjuk...
Pár perc csend követte a kijelentését.
-Lehetne mondjuk,Amerika kapitány.
Pár perc csend után ismét Stark szólalt meg.
-Nemár Carter. Azt hittem ennél tudsz jobbat. Ennyi erővel már lehetne Superman vagy valami hasonló hülyeség.
-Nekem pedig tetszik az Amerika kapitány - motyogta Steve, ahogy a többiek veszekedtek

***

Svetlana későn indult vissza a lakrészekhez, a vacsorára sem ért vissza, így ismét el kell vennie valamit a konyháról.
De arra igazán nem számított a lány hogy Jamest, vagyis ahogy a legjobb barátja, Steve hívja, Buckyt is ott találod az étkezőben. Ismét. De legalább mostmár evett is valamit, és nem azért üllt itt mert nem tudott aludni. Vagyis a lány ezt remélte.
-Nézd Bucky. - szólalt meg Lana hirtelen. Eddig csendben ültek egymás melett, nem igazán szóltak egymáshoz - Ha ez az esti itt táborozás a küldetés miatt van... - nem tudta befejezni a mondatot.
-Buckynak hívtál - mosolygott rá halványan a férfi. Bár a sötétben koncentrálni kellett hogy észrevegye - Látom Stevel jóba lettetek.
A lány nem szerette ha nem kap a kérdésére választ. Vagy ha közbevágnak a mondanivalójába. De most ettől eltekintett. Nem is idegesítette különösebben.
-És nem. Nem a küldetés miatt. Vagy igazából részben. Csak rossz érzésem van miatta. És mostanában rémálmaim is lettek. Szóval nem igazán tudok aludni.
-Figyeljen James ha kell segíthetek azon hogy ne kelljen mennie. Vagy hogy hazküldjék.
-Nem kell. Jól leszek. A beszélgetéseink is segítenek. Hogy kibeszélhetem ezt magamból valakinek.
A lány Buckyra mosolygott.
-Annak örülök.

***

A napok gyorsan teltek. Svetlananak és Jamesnek már már szokásává vált hogy az étkezőben "összefutnak". Sokkal közelebb kerültek egymáshoz, mint ahogy a lány számított rá, vagy amennyire egyáltalán szerette volna.
A küldetés napja is eljött bármennyire is nem szerették volna.
-Adler ügynök készen van? - kopogott be a kapitány a szokásának híven.
-Persze kapitány.
A lány most egy, mások által férfi egyenruhának titulált, ruha volt rajta. Nemrég lett elég pénze hogy elmenjen szabóhoz és csináltasson egy férfi katonai egyenruhát, természetesen az ő méretében.
A kapitány csak fáradtan sóhajtott egyet.
-A kocsik már kint vannak amik kiviszik az állomásra. - Angliába kellett menniük, hogy a már ott lévő csapatoknak segítsenek visszafoglalni egy várost. Fontos élelemszerzési pontnak számított Angliában, itt teremelték a gabona nagy százalékát.
-Rendben kapitány köszönöm - Meg kerülte a férfit, majd a kocsik felé vette az irányt.