Eternal Life - Bucky Barnes ✔️

Nyolcadik

24 évvel később

2014, New York - USA

Az évek gyorsan teltek el. A lány látta Tony szüleit meghalni nem sokkal az után miután felébredt. Ez akkor teljesen lesujtón hatott rá, hisz Howard olyan volt mintha az apja lett volna.
Látta Peggyt megöregedni. És nem tudott ez ellen semmit tenni. Ez dühítette a legjobban. Hisz ő még egy ideig életben fog maradni. Az orvosok olyan 300-400 évet is mondták neki a HYDRA-nál. De lehett akár több is. Vagy kevesebb. Senki nem tudta biztosra. Az volt a biztos hogy körülötte mindenki meg fog halni.
Ő lassan már 71 éve nem öregedett. Esetleg pár évet de egyáltalán nem látszott meg rajta.
Nick Furyval is összehozta a sors, Howard temetésén, de később lett csak szorosabb kapcsolatuk.
2007ben kereste meg a lány újra Fury. Ő addig valamennyire nyugodtan élt. A tervét dolgozta ki, hogy hogy menti meg Buckyt, de közben ott volt Howard hátrahagyott, és nem kicsit problémás fia Antony Edward Stark. Egyszerűen csak Tony, akit a lány előszeretettel nevelgetett. Kevesebb mint több sikerrel.
2007ben Fury be avatta a Bosszúállók projektbe a lányt, és hogy a SHIELDel Amerika Kapitány befagyott testét keresik. És mivel ő volt az utolsó ember aki látta őt élve és még jó állapotban van, mentálisan és fizikailag is, őt kérték meg hogy segítsen. És segített is.
2010ben találták meg, 3 évvel később. Szerencsére a lányt felismerte, és ő mindenben támogatni próbálta a kapitányt.
A többi meg már történelem.

***

-Hé Lana - szólította meg a kapitány  az éppen elfoglalt lányt. A kapitány sokszor észrevette hogy a háború óta nem igazán találja a helyét sehol. Az emberek szemében még mindig ugyanúgy a 'fekete halál' volt, mint már lassan 50 éve. Hiába állt be pont ez miatt a SHIELD-hez. Hiába élt nagyon sokáig visszavonult életet.
A fekete halál ugyan olyan projekt volt mint a tél katonája. Konkrétan egy sereget akartak volna létrehozni akik bármilyen pillanatban és időjárási körülmények között bevethető. Legyen az egy hegy vagy éppen egy sivatag.
-Még mindig semmi?
A szőke csak a fejét rázta.
A lány sóhajtott, majd lerakta a szerszámait.
Mostanában Tonynak segített a vasember páncélokat helyrerakni, hisz úgy sem akadt több dolga amit csinálhatna.
-Nem. Semmi. - Rogers folytatni szerette volna, de a telefonjuk csörgése ezt negakadályozta.
-Megtámadtak egy SHIELD bázist. - szólalt meg Steve
-Ezt nem értem. Itt gyártják a SHIELD hellicarrier-jeit. Howard előttem tette a helyszínt szigorúan titkossá mégis hogy a francba támadták meg?
-Hát látod hogy mégis sikerült nekik. Natasha már arra tart, Tony meg most írt, hogy vár minket a repülőn. Szóval szedd össze magad és menjünk.

***

A lánynak át kellett öltöznie. Ez nem tartott neki sokáig. Hisz az lett beléitatva hogy mindig, minden körülmény között gyors legyen. Gyors és pontos. Ez volt a HYDRA-nál a jelmondata.
-Mennyi idő lesz az út? - kérdezte meg, miután felszállt a gépre.
-Alapból 1 óra lenne mivel mások is itt repülnek nem messze, de most csak egy fél. Fury elintézte. - válaszolt Tony.
-Kössz kölyök - vigyorgott rá a férfira, majd bekötötte magát.
-Ez komoly? Attól még mert nem vagyok félig halott, nem 10 vagyok. - forgatta meg a szemeit.
-Kérem kössék be magukat, felszállunk - jött ki egy katona a pilótafülkéből.
Az út elég csendesen telt.
Amikor megérkeztünk láthatólag minden nyugodt volt, nem volt jele betörésnek.
-A kamerák a második emeleten jelezték a katonákat, de legyünk óvatosak ki tudja még hol lehetnek. - mondta Stark, majd magához hívta az egyik vasember páncélját. - Megyek felderítem a környéket. - ezzel pedig már itt sem volt.
-Menjünk - intett a kapitány.
A legelső emelet teljesen üres volt, pár rágcsálót leszámítva.
A második emelt már nem annyira.
A lépcsőfordulónál lépéseket hallottunk, így lassabra vettük a tempót.
A kapitány is levette a pajzsát, és mivel egy dupla folyosóhoz értünk, kézmozdulattal jelezte hogy itt most muszály lesz kettéválnunk.
A közelben nem igazán láttam senkit.
A

pisztolyomat a kezemben szorongattam. Elszoktam a küldetésektől, legfőkébb az öléstől.
A New York-i csatában sem vettem részt, bármennyire is kérleletek. Féltem. Féltem hogy ismét előjönnek a pánikrohamjaim, amik az után hogy Howard felébresztett, nagyjából minden nap voltak. Aztán a halála után ismét előjöttek.
Féltem hogy valami ismét bekapcsol, pedig tudtam hogy az már nem lehetséges.
A folyosó végéhez érve lépéseket halottam. Mivel nem akartam hangzavart, az egyik késemet vettem elő.
Az illető felém tartott, így még áram ameddig ide ér.
Nem tartott sokáig, a száját befogtam, majd a torkát vágtam el.
Tovább haladtam, de a hangok erősödtek. Sírás is halottam.
Túszokat is ejtették.
-Hé kapitány. - suttogtam a fülesembe - Ide kellene jönnöd, Túszokat is ejtettek.
Folytattam volna, de egy hideg fémet éreztem meg a tarkómnál
A kezemből kiejtve a kést, felmeletem a kezem. Volt egy tippem hogy ki lehetett mögöttem, de nem akartam hogy most is jó legyen ez a megérzésem.
-Bassza meg - káromkodtam el magam