Eternal Life - Bucky Barnes ✔️

Tizenegy

A reggel elég fájdalmasan kezdődött. A lány úgy érezte hogy mindjárt szétszakad a feje, ráadásul a háta is sajgott. Ránézett az órájára. Reggel 6.
Többet aludt mint szokott, arra semmi kétség, bár mivel a szérum amit kapott, az miatt egy 8 órás alvás, ami egy másik embernek teljesen átlagosnak tűnt, neki felért 3 nappal. Persze vannak nagyon fasza képességei is, de az hogy a HYDRA nem sikerült találmánya, ráadásul egy osztag lett volna, így elég sok hátránya is származott belőle. Ami talán egy bevetésen jó lenne, de mivel ő nem megy olyanokra, így egyáltalán nem jó.
Kisétáltam a konyhába és a tegnapi lefőzött kávét öntöm a poharamba,majd megmelegítem. Rohadtul nincs kedvem újjat főzni. Bár nem is kellene hisz a koffeinre sincs szükségem. Már csak az íze végett iszom. Nameg megszokásból. A nappaliban pár percre megállok a tükör előtt. Egy fáradt, bizonytalan lány néz vissza rám. A fém kezem, és a lábam üt el csak, bár lassan kezdek hozzászokni hogy mindenki megbámulja. Főleg a vörös csillagok miatt. Megmozgatom a vibránium kezem, és kisétálok a verandára. Emlékszem rengeteg mindent összetörtem vele, miután felébredtem.
Kihúzom a széket, leülök és a bögrét magam elé teszem. Szereti itt ülni. Nyirkos az idő, még viszonylag hideg van. Nameg csendes. Már már fülsüketítően csendes. De az évek alatt hozzá lehet szokni.
Levettem a cigisdobozt az ablakpárkányról. Ritkán gyújtok rá, ritkábban mint ahányszor SHIELD bevetésen voltam. Talán a katonaságban  szoktam rá. De ott ki nem?
-Lana? Hogyhogy fennt vagy ilyenkor? - szólalt meg mögöttem Steve kissé kómás hangon.
Megrámtottam a vállam, és kifújtam az idáig benntartott füstöt.
-Nem tudok olyan sokat aludni. Ez is a szer hatása.
Steve kihozott még egy széket, és leült mellém.
Beleittam a kávéba. Szar íze volt, cigire meg főleg. Gondolkodtam hogy kiköpöm inkább, de sikerült lenyelnem.
-Mindig ide szoktál kiülni? - töri meg Steve a köztünk lévő csendet
-Nem. Csak reggelente. Szeretem azt hogy hideg és nyirkos az idő. Bár teljesen jól bírom a hideget - 50 fokig.
-Azt hittem készülsz a holnapi napra. - fordulok Steve felé.
-Majd fogok - szűkszavúan válaszol.
-Félek Steve. Hogy nem tudjuk kiszedni belőle a HYDRÁT. Hisz nincs most itt Howard.
-Minden rendben lesz. Ne aggódj már annyit. - végigsimított a kezemen, majd visszament a házba.
Elnyomtam a csikket. A poharat az asztalon hagytam, és elindultam a nem messze lévő fészerbe.

***

A késeimet élesítettem, nameg a fegyvereket ellenőriztem. Senki nem tudta rajtam kívül hogy ilyeneket tartok itt, persze ha ne adj isten Fury mrgtudná, biztos letartóztat. Persze az is hozzátesz az álcához hogy itt csinálom Starknak a cuccait, vagyis amire megkér és tudja hogy én is meg tudom csinálni itt, plusz a fegyvereim egy kóddal nyíló nagyobb széfbe vannak elrejtve. A széf pedig a falba van belesűlyesztve. Az pedig ujlenyomattal nyílik.
-Hé Lana! - halottam még Steve hangját a távolban. Visszazártam a széfet, a késelet pedig a tokukkal együtt a derekamra csatoltam. - Ezt látnod kellene - halkult el Steve amikor meglátott.
Besiettem a házba, és láttam hogy a TVben épp a híradó ment.
-A raktárkomplexum amit felrobbantottak a sivatag közepén volt. Sebesültekről nem tudunk és arról sem, hogy pontosan kik robbantották fel az épületet...
-Várj az ott - észrevettem a robbanástól éppen elsétáló alakot
-Bucky - fejezte be a mondatomat Steve
-Bassza meg - káromkodtam el magam.
-De ezt nem értem. Miért robbantottak volna fel egy raktárat?
-Nem egy akármilyen raktár - sóhajtok - Bárhonnan felismerném. Ide 'szállásolják' el azokat a HYDRA tagokat akinek még nincs törölve a memóriájuk. Ez azt jelentheti hogy már nincs rá szükségük. Mert megalkották a tökéletes élő fegyverüket.
-Bassza meg.

***

A nap gyorsan eltelt. Próbáltam nem a robbantáson agyalni.
Mivel hajnalban megyünk még sem próbáltam elaludni. Inkább összekészítettem a dolgaimat. Pár darab kés, egy pisztoly és egy füstbomba. Bár a legutolsó fogalmam sincs honnan került hozzám, de most örültem hogy van.
-Hé Lana indulnunk kellene.

***

-Hé Pietro. Te velem jössz. - szóltam a hirtelenszőke srácnak.
Bekapcsoltam a fülemben lévő mikrofont, és leválltunk azon a folyosón ami a 4. Szárnyba vezetett.
Katonák léptei ütötte meg a fülemet, így jeleztem a fiúnak hogy álljunk meg. Úgy gondoltam hogy nem erre jönnek, de a léptek csak erősödtek.
-Lana ezek erre jönnek - jeleztem Pietronak hogy fogja be, és vártam.
-Háromra. 1...2...3
Megragadtam az első embert akit értem, és elvágtam a torkát. De mire feleszméltem már Pietro az összessel végzett.
Vigyorogva fordult oda hozzám.
-A késemet - nyújtottam felé a kezem.
Visszadobta, majd tovább haladtunk.
-Kapitány eddig hogy álltok? - szóltam bele a mikrofonba
-Eddig semmi.
-Nat? Clint?
-Nálam se - halottam meg Clint hangját
-Várj - szólalt meg Natasha
Pár perc után ismét megszólalt.
-Találtam valami érdekeset. Majd ha kijutunk innen odaadom.
-Rendben.
Az első emeleten nem találtunk semmit, így felmentünk a másodikra.
Orosz szavak ütötték meg a fülem, pedig éppen hogy csak felértünk.
-Megtorpantam.
-Megmondom őszintén leszarom mit gondol. A mutánsok és a projektek az én feladatköröm.
Az agyam hirtelen nem is fogta fel hogy ki beszél.
Aztán rájöttem.
Ismét a Parancsnokot hallom, és a robbantásról beszél.
-Egy sokkal jobb ötletem dolgozom. És már meg is van az első alanyom hozzá. Ha nem tetszik valami a kapitánynak mond meg neki hogy azt személyesen közölje velem.
Orosz katonák kiabálás és lábdobogása ütötte meg a fülemet.
-A kurva életbe ez egy csapda. - kátomkodtam el magam.