Utolsó szavak egyszerűen kikopnak majd, papírra vetett magányos betűk lesznek, melyeknek emléke fájó késként öli meg szíved törött darabjait. Egy év multán, mi az utolsó szavad Bang Chan?
𝙸 𝚕𝚒𝚟𝚎 𝚒𝚗 𝚝𝚑𝚒𝚜 𝚗𝚎𝚟𝚎𝚛-𝚎𝚗𝚍𝚒𝚗𝚐 𝚙𝚊𝚒𝚗...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
○Who are we?○
Chan idegesen járkált fel-alá a szobájában. Mérges volt, majd szétvetette a harag és nem tudott mit kezdeni indulataival. Az érzelmeit felzargatták, így azok sűrű lepelként terítették be Bang Chan elméjét, szívével egyetemben.
Leült az ágya szélére, miután belefáradt a folytonos sétálásba. Felhúzta térdeit, majd kezével átkarolta és fejét ráhelyezte. Kifújta a bent tartott levegőt.
Megpróbált lenyugodni, hogy aztán képes legyen kizárni gondolataiból az elmúlt pár óra történését.
Elővette telefonját, majd olyasvalaki számát tárcsázta, aki kérdés nélkül ott termett a barna hajú fiú mellett, hogy vigasztalja és megfelelő tanáccsal lássa el.
Míg Woojinra várt, előszedte a kis fekete kamerát hátizsákjából, majd a már megszokott helyére tette és belekezdett a napi beszámolójába.
—Szia Jeongin. Ne haragudj kérlek, de ma rövid leszek. Épp Woojin hyungra várok, de úgy gondoltam gyorsan bejelentkezem hozzád. Jelenleg rád lenne a legnagyobb szükségem, hisz majd' szétvet az ideg. Te lennél az egyetlen aki megnyugtatna, de ugyanakkor te vagy a jelenlegi haragom kulcsa is Jeongin. –Chan agyát teljesen ellepte a vörös köd, meg akarta kímélni a kisebbet a részletektől, de egyszerűen képtelen volt gátat szabni szavainak. —Ma is a szokásos látogatásom tettem nálad, de egy nem várt vendég fogadott a kórtermedben. Te ott feküdtél, még mindig mozdulatlan, sápadtan és békésen. Fogalmad sincs róla, hogy mi zajlik körülötted Jeongin, így persze semmit nem tudtál tenni az ellen, hogy Jaebum fogja a kezed, simogassa az arcod és édes szavakat suttogjon a füledbe.
Ahogy Chan lelki szemei előtt felvetődtek a nemrégiben történtek, már nem haragot és feldúltságot érzett, hanem sokkal inkább volt szomorú és keservesen csalódott.
Csalódott magában, hiszen tudta, hogy ugyanúgy ahogy ő, Jaebum is tiszta szívből szereti a fiatalabbat. Sőt azt is tudta, hogy a fekete hajú férfi sokkal jobb választás lett volna Jeonginnak, mint az ausztrál.
De In mégis Chan mellett döntött.
—Nagyon fájt ott látni őt. Borzalmasan rossz érzés volt, el sem tudom mondani mennyire. Az ajtód előtt megtorpantam és szégyenszemre hátatfordítottam neked Jeongin, mert megijedtem. Megijedtem a tudattól, hogy ha akkor nem engem választasz, mindez nem így alakul. –Chan kivételesen nem sírt, nem akart gyenge lenni.
Üveges tekintettel meredt maga elé, pár percre némaságba burkolózva.
—Szeretlek Jeongin, lehet nem mondtam elégszer.
Lágyan ejtette ki szavait, szemeit továbbra is az eső áztatta ablakon tartva.
