Utolsó szavak egyszerűen kikopnak majd, papírra vetett magányos betűk lesznek, melyeknek emléke fájó késként öli meg szíved törött darabjait. Egy év multán, mi az utolsó szavad Bang Chan?
𝙸 𝚕𝚒𝚟𝚎 𝚒𝚗 𝚝𝚑𝚒𝚜 𝚗𝚎𝚟𝚎𝚛-𝚎𝚗𝚍𝚒𝚗𝚐 𝚙𝚊𝚒𝚗...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
●Fire off a mayday●
—Szia Woojin, köszönöm, hogy átjöttél. –ült le szobája közepére az ausztrál, miután bevezette szobájába az idősebb fiút.
—Ugyan, nem kell megköszönnöd. Legjobb barátok vagyunk Chanie és tudom, hogy most nehéz időkön megyünk keresztül. –nézett lágy mosollyal a földön kuporgóra, miközben a puha párnák köze hajtotta fejét.
Beszívta a kisebb jellegzetes illatát, s ettől a gyomrában lévő megannyi pillangó szárnyra kapott.
Woojin magának is nehezen vallotta be a gyengéd érzelmeket, melyeket a másik fél felé táplált. Szörnyen érezte magát ettől, főként, hogy pontosan tudta, soha nem tekintene rá Bang Chan úgy, ahogy a már kilenc hónapja kómában fekvő Jeonginre.
Ő nem volt Yang Jeongin, és ha akarta volna se tudta őt pótolni.
Ahhoz túlontúl eltértek.
Woojin megfogta Chan párnáját, majd körbeölelve azt, oldalára feküdt, hogy egyenesen az ausztrál sápadt arcára nézve, a gyötrelmes pillantását bámulja.
Bang Chan közel sem hasonlított már a kilenc hónappal ezelőtti énére. Haja már lassan szeme aljáig ért, tekintete üveges volt s arca sápadtan beesett. Ruhái lógtak rajta, hiszen alig tudta az ételt lenyomni torkán. Folyamatosan reszketett és kapálózott a gyász és reménytelenség fekete ketrecében.
Átölelte lábait, majd kétségbeesetten Woojinra pillantott.
—Hyung, kérlek segíts rajtam.
Ennyit mondott, majd vállai sírástól rázkódni kezdtek, s erre az idősebb szíve majd beleszakadt.
Leszállt az ágyról, s szorosan magához húzta a földön kuporgó, zokogó fiút. Lassan ringatta kezei között, haját finoman cirógatva.
—Segítek neked Chan. Megígérem, hogy együtt kijutunk ebből a káoszból. –szólalt meg, miután úgy vélte a fiatalabb lenyugodott.
—Azt is megígéred, hogy Jeongin három hónapon belül felébred?
Erre viszont Woojin nem válaszolt, hiszen fogalma sem volt, mi lett volna a helytálló. A szavai nem jelentettek túl sokat, hiszen bármit is mond, nem garantálhatja, hogy Jeongin még ebben az évben felébred.
Ahogy azt sem, hogy valaha felébred.
Ezért pedig csendben maradt.
Nem akarta hamis reményékkel körbeölelni az összetört fiút.
