A Második Esély /BEFEJEZETT/

Második esély

Stanley Pov

Ott ültünk az utca középen és öleltük egymást. Boldog voltam. Pontosan miért is. Mert úgy éreztem viszont szeret de legbelül tudtam hogy ő Richiet szereti. Ezért nem szerettem Richiet. Nem utáltam mert egy nagyon jó barátról van szó de néha annyira fáj ahogy Eddievel egymásra néznek. Annyira tökéletes. De én azt akarom hogy Eddie rám nézzen így. Már egy ideje tudom. Akkor kezdődött ez az egész amikor egy  felesz vagy mersz miatt táncolnom kellett vele egy lassú számra.

/Visszaemlékezés/

Éppen a Pusztán voltunk mint mindig. Este volt és csillagokat néztünk majd Bill megszólalt.

-Nincs kedvetek felesz vagy merszezni?

-Bill hány éves vagy tíz? Mert csak ők játszanak ilyeneket.-mondtam.

-Szerintem jó ötlet.-mondta Bev. Majd szép lassan mindenki beleegyezett beleértve engem is.

-Na akkor kezdek én. Felesz vagy mersz Stan?- kérdezte Bev.

-Merek.

-Oké akkor táncolj Eddivel egy lassú számra.-felelte Bev egy gonosz mosollyal az arcán.

-Nem. Inkább felelek.

-Már kimondtad úgyhogy-és ezzel a mondattal bekapcsolt egy lassú zenét.

Odamentem Eddihez és felkértem. Nevetve igent mondott. Nem tudtam hogy kell táncolni de ő tudta. A kezeimet a vállára tette ő pedig az sajátját a derekamra. Odahajoltam és bocsánatot kértem tőle. Nem mondott semmit csak kuncogva bólintott. Ahogy táncoltunk közelebb húztam. Nem foglalkoztam semmivel abban a pillanatban mert nem érdekelt Richie féltékeny tekintete. Sem Bill ahogy mérgesen néz de a többiek halk nevetése se. Csak a pillantott élveztem. Hiszen a csillagos ég alatt táncoltam vele. És ott tudtam hogy beleszerettem Eddiebe.

/Visszaemlékezés vége/

Lassan elhúzódtunk és felálltunk félve de meg kellett kérdeznem tőle valamit.

-Umhh E-Eddie k-k-kérhetek tőled valamit?-kérdeztem dadogva. Rosszabbul dadogtam mint régen Bill. Az évek során elmúlt az egész csak néha tér vissza de most hirtelen olyan voltam mint régen Bill.

-Persze bármit Stanley.

-M-m-megfognád a kezem.-mondtam és éreztem hogy a szívem lüktetett ahogy ezt kimondtam. De nem szólt semmit csak rámosolygott és megfogta a kezem. Eddie Kasbpark az én kezemet fogta. És elindultunk vissza. És most boldog voltam. Mert Eddie itt volt. Itt volt velem és ketten kézenfogva sétáltunk a kihalt utcán. Annyira tökéletes volt.

Mikor megérkeztünk még mindig nem engedtem el a kezét. De amikor beléptünk egy olyan dolog fogadott amire nem számítottunk. Ott voltam mostmár én is felnőtt ként.

Néhány perccel ezelőtt.

Richie Pov

Tudtam hogy igaza van Eddinek. Most Stanley nem lehetett egyedül túlságosan félne és most ez a legrosszabb amit csinálhatunk. Hogy félünk. Még beszélgettünk a többiekkel de aztán szóba került Eddie és Stanley. És mi Billel elkezdtünk áradozni Eddiről. Mikor leesett hogy mindenki minket néz befejeztük és találkozott a tekintetem Beverlyével.