A Második Esély /BEFEJEZETT/

Egy dolog ami mindent megváltoztat

Richie Pov

-Mit akartok?

-Mit műveltél?-von kérdőre Bill

-Semmit miért?

-A semmitől nem ájul el. -mondja Stanley.

-Én pont hogy megmentettem!

-Ja igen csak úgy elájult magától semmi komoly.-mondja Bill.

-Most mi a franc bajotok van?!

-Te-vágták rá szinte egyszerre.

-Ezzel sokat elmondtatok de tudjátok mit. Nem érdekel. Mert gyerekesek vagytok. Évek óta szerelmes vagyok belé és megfogom menteni mert szeretem! És nem fogom hagyni hogy elszakítsátok tőlem! De ha mégis sikerülne én várni fogok rá mert kibaszottul szerelmes vagyok belé szinte gyererekkorom óta!

-Ez csak egy gyerekkori álom ami soha nem vált valóra! Neked meg Stanley csak kelett valaki akit szeress ha már ennyire egyedül vagy!

-Jaj Bill fogd be neked Eddie csak arra kell hogy valaki elfelejtesse veled a halott öcsédet!-kiabálta Stanley.

-Hagyjátok ki ebből Georgiet! Bárcsak soha ne találkoztunk volna!

-Ja mert akkor nem kellene most egy kicseszett bohóccal harcolnunk!

-Most azt mondod hogy az én hibám?!

-Igen Bill ezaz egész a te hibád! Annyira utállak titeket!-szólalt meg Stanley.

-Te meg se szólaj! Inkább megölted magad minthogy visszatérj Derrybe mert félsz minden szartól!

-Ez nem igaz! Utállak titeket!

-Én is!

És ezzel Bill behúzott egyet nekem. De most nem hagytam magam és visszaütöttem. Közben Stanley is beszállt és elkezdtük verni egymást. Minden dühöt ami bennünk volt kiadtunk. Haragot,fájdalmat,sérelmeket. De nem hallottuk hogy beléptek a szobába.

-Azonnal fejezzétek be!-kiabált ránk Bill felnőtt énje.

-Csak ha már végeztem!-szólalt meg Bill.

-Akkor arra várhatsz.-mondtam és megint beleütöttem. Erre a felnőttek azonnal szétszedtek minket és elvonszoltak egy másik szobába.

-Richie miért akartátok szószerint kinyírni egymást?-kérdezte az idősebb énem.

-Semmi új csak Eddie miatt megint összekaptunk.

-Megint?

-Igen már volt egy vitánk de ott nem akartuk egymást kinyírni. De mostmár egyre roszabb lesz. Mert amióta Eddie kijelentette hogy meleg ők is próbálkoznak. És ezzel nem is lenne baj ha engem is hagynának. De szerintük én még egy esélyt se érdemlek.

-Figyelj annyit mondok hogy Eddie már szerintem döntött hogy kivel akar lenni.

-Mégis honnan gondolod?

-Te vak vagy? Mert-itt a szavába vágtam.

-Gyakorlatilag.

-Tudod te is hogy értem. Már választott réges-rég. Úgyhogy ne aggódj. És felfog kelni tudom.

-Még mindig nem kelt fel?-kérdeztem aggódva. Nagyon féltettem. Féltem hogy talán soha nem ébred fel.

-Még nem de felfog oké?

-És ha nem. Akkor mi lesz velem? Én azt nem tudnám feldolgozni.

-Nyugi felfog kelni csak hagyni kell pihenni. Elájult nem halott. Mert lélegzik csak nem tudod felkelteni.

-Te hiszel benne hogy Eddie valaha is visszatér?

-Igen felfog ébredni. Ez biztos csak-mondta de nem tudta befejezni.

-Nem mármint a felnőtt Eddie. Te szerinted visszatér közénk.

-Igen. Tudom mert érzem. Sok fájdalmon átmentünk. Megérdemel mindenki egy boldog véget így bízok benne hogy visszatér.

-És szerinted ki hibája hogy halott. Te nem hibáztatod magad mert nincs itt?

-Néha de. Mert mindig azt érzem hogy megtudtam volna menteni de nem tettem. Csak egyben rájövök arra is hogy ez nem az én hibám.

-Akkor kié? Billé?

-Nem. Ő se tehet róla. Akkor csak az öccsét akarta megmenteni mint én Eddiet most. Úgyhogy nem az ő hibája hanem a bohócé. Ő tett tönkre mindent. Megölt ártatlan gyerekeket. Stanley miatta ölte meg magát. Majd Eddie is csatlakozott a holtak közé miatta. Ez nem a mi hibánk hanem Pennywisé. Úgyhogy ne mondd azt hogy miattad van mert nem. Erről nem mi tehetünk. Oké?

-Oké.-mondtam majd pedig elindultam Eddiehez. De mikor odaértem azt kívántam bárcsak nem mentem volna oda.  Stanley ugyanis megcsókolta az alvó Eddiet. De mivel ez nem egy tündérmese nem ébredt fel. Én pedig elfutottam. Ekkor egy olyan ötletem támadt amire még sose gondoltam.