A Második Esély /BEFEJEZETT/

Eddie emlékei

Eddie Pov

Ahogy elájultam minden elsötétült. Nem hallottam, éreztem semmit. Csak a feketeség. De ekkor színek kezdtek megjelenni. Gyerekek egy óvodában. Ekkor rájöttem ez egy emlék.

Az első nap az oviban. Nagyon izgatott voltam emlékszem. Hiszen végre barátkozhattam és nem csak anyával kellett otthon lennem. Amikor beléptem az óvoda ajtaján hangos gyerek kiabálást hallottam. Furcsa volt mivel nálunk ilyet nem lehet csinálni. Nem fogócskázhatunk meg hasonlók. Anya még beszélt az óvónénivel én pedig körbe néztem. Láttam egy csomó kiscsoportot ahol játszanak. Volt egy fiús ahol autóversenyeztek, egy lány csoport ahol babáztak, és egy vegyes rajzolós. Mindenkinek megvolt a helye kivéve egy fiúnak. Ő csak ült az egyik sarokba és nézte a többieket. Fekete göndör haja és óriási szemüvege volt. De nem ijesztő volt inkább aranyos. A kezébe nem volt játék csak ült egyedül. Mikor oda akartam menni hozzá anya elhúzott hogy elköszönjön tőlem. Ezután távozott. Azonnal visszanéztem a sarokba hogy ott van-e még a fiú de nem volt. Így leültem azokhoz akik rajzoltak. Éppen szünet volt és én csak a fűbe ülve néztem a többieket mikor valaki mögöttem megszólalt.

-Szia én Richie vagyok!-mondta. Majd ekkor jöttem rá hogy ő az a fiú akit megbámultam.

-Szia! Én pedig Eddie vagyok.

-Aranyosnak tűnsz és csak megakartam kérdezni hogy nem akarsz-e játszani velem. Eddig mindenki azt mondta hogy nem a szemüvegem miatt.

-Nekem tetszik a szemüveged. Szerintem cuki vagy benne. Amúgy meg igen lenne kedvem csak asztmás vagyok.

-Nem baj. Akkor rajzulunk krétával?

-Igen persze.

Aznap megszereztem életem első barátját. És büszke voltam magamra hogy pont egy olyan vicces, kedves fiú mint Richie volt az.

-Amúgy Eds?

-Mi azaz Eds?

-Az egy becenév neked

-De már az Eddie alapból egy becenév.

-Igen de ez aranyosabb. Amúgy csak annyit akartam kérdezni hogy akkor legjobb barátok vagyunk?

-Igen természetesen.-majd ekkor megpusziltam. Ezt a napot soha nem tudnám elfelejteni.

Ahogy ez véget ért megint láttam valamit. Egy újabb emléket.

Ez is oviban volt. Már megvolt a kis baráti körünk. Bill, Stanley, én és Richie. De Richievel mégis közelebb álltunk egymáshoz. Egyik nap csak ültünk a mászókán és figyeltük a gyerekeket. Bill és Stanley lent hintáztak de nekünk nem volt kedvünk. Mindenféléről beszéltünk majd Richie mondott valamit amit akkor még nem vettem figyelembe de mostmár igen.