A Második Esély /BEFEJEZETT/

Kettő Eddie dupla Veszély

Felnőtt Richie Pov

Még néha rémálmaimban látom Eddiet újra. Sose fogom elfelejteni mert ott marad velem. Akárhova megyek kísérni fog mit egy kísértet. Emlékezni fogok amikor először belépett az óvodába és azonnal odamentem hozzá. Emlékezni fogok arra is mikor a függőágyban csak ültünk és képregényeket olvastunk. Vagy amikor csak ketten elmentünk valahova kibeszélni a problémákat. De a bohócot se fogom elfelejteni. Ahogy küzdöttünk vele elsőnek. És mennyire féltünk. De legyőztük és sose gondoltuk hogy visszatér. 27 év után megint láttam azt az arcot amire emlékeztem gyermekkoromból. Hiányzik mint mindig. Vissza akarom kapni. Hogy itt legyen és átöleljen. Vagy csak egy kicsit vissza akarok menni az időben hogy újra láthassam. Bármit megadnék érte. Egy pillanatért is. Csak hogy elmondhassam mennyire szeretem. De  ez lehetetlen. Eddie halott. Nincs itt. Nincs ki letörölje a könnyeimet. Vagy átöljen és segítsen. Egyedül vagyok és ugyanazt érzem mint fiatalon mikor azt hittem nem szeret. Csak ez most más volt. Már elmondani se tudom. Hiányzik.

Miközben rám törtek az emlékek elsírtam magam. Nem bírtam tovább így elmentem a fürdőszobába megmosni az arcom. Eleinte nem volt semmi amíg nem néztem bele a tükörbe. Ott volt mögöttem. Vér folyt a szájából és csukva volt a szeme. Majd kinyitotta. Ajkai gonosz vigyorra húzódtak és a szeme élénk sárgán ragyogott. Ekkor tudtam hogy ő nem Eddie. A kibaszott bohóc. Azonnal megfordultam de már nem volt ott. Mikor visszafordultam láttam megint csak közelebbről. És mint valami hülye horrorba mikor odafordultam megint nem volt ott. Tudtam hogy most azonnal vissza kell mennem a többiekhez így rohantam hozzájuk. De ez nem sikerült. Két kezet éreztem a vállamon ami visszarántott. Olyan erővel húzott hátra hogy lehetetlenség lett volna elfutni. Mikor megfordultam hogy lássam mi az Eddie arcával találtam szembe magam. Azonnal felkiáltottam amit szerencsére meg is hallottak.

Richie Pov

Mikor kiabálást hallottunk azonnal felrohantunk de ami fogadott az váratlan volt. Eddie és Richie. Annyi különbséggel hogy ez nem az az Eddie volt. Nem is a Neibolt ez valami más. Azonnal rohantunk segíteni a felnőtt énemnek. De nem akarta engedni. Csak húzta hátra. Majd egy nagy lendületet vettünk és húztuk volna de ekkor Eddie elengedte őt és eltűnt. Hátraestünk és azt hittük vége. Körbenéztem és mindenki itt volt egy kivétellel. Eddie nem volt itt. Hogy mindig őt kell elvinni! Nem lehetne egyszer Billt vagy Miket komolyan. Mikor a többiek magukhoz tértek ők is észre vették és azonnal elkezdtük keresni. Majd a szobából hallotunk halk kiabálásokat. Rohantunk és ott volt de nem egy hanem kettő teljesen ugyanolyan Eddie. Mindketten féltek és velem egy idősek voltak. Közelebb mentem majd becsapódott az ajtó mögöttem. Mikor megfordultam láttam egy feliratot ami vérrel volt felfestve:

Ki az igazi Richie?

És egy fegyver. A kettő Eddie ki volt kötözve és hirtelen a szoba sárgás falai is megváltoztak. Ugyanazon a helyen voltunk ahol elsőnek láttuk élőben a hülye bohócot. A Neibolt házban. Nem tudtam futni ezért közelebb mentem a két Eddihez és levettem a szájukról a ragasztót.

-Richie segíts!-szólalt meg a jobb oldali Eddie.

-Ne higgy neki nekem segíts!-mondta a másik. A hangjuk egyezett. Szóval az kilőve. Nem tudtam mit tegyek ezért gondolkodtam. Majd eszembe jutott valami.

-Rendben. Mit írtam négy évvel ezelőtt a hídra?-teszteltem. Az igazi Eddie nem fog mondani semmit mert nem tudja.

-Csak a kettőnk kezdőbetűjét. Látod én vagyok az igazi mert én tudom.-mondta a bal oldali. Ekkor odamentem hozzá és a fejéhez szorítottam a fegyvert.

-Nem te a hamis vagy. Az igazi Eddie nem tudja mit írtam oda mert sose mondtam el.-mondtam majd fejbe lőttem. És igazam lett az nem Eddie volt. A teste elporladt én pedig rohantam az igazi Eddiehez. Kikötöztem majd felvettem. Mielőtt bármi is történhetett volna a szobába voltunk megint és az ajtó kinyitódott. A kezembe lévő Eddire néztem de láttam hogy nincs magánál. Elájult. A többiek iderohantak én pedig próbáltam keltegeti de mind hiába. Lélegzett de nem volt itt. Lefektettük az ágyára és vártuk hogy felkeljen. Mikor már egy órája se adott jelet Billék félrehúztak hogy beszéljenek velem.