Milyen nagy ez a hely!
-Aby! - hallottam egy hangot a hátam mögül.
-Sam! - kiáltottam.
-Mikor jöttél? - kérdezte Sam.
-Most. És te?
-30 perce. Kerestelek de nem találtalak, de mostmár megvagy!
Sam Rómából jött. A szülei nagyon kedvesek! Ők fogadták be anyámat mikor a nagyszüleim kidobták a házból. Róluk anya sose mesélt, se az apáról....
-Aby, nézd! Ez meg ki? - mutatott Sam a hátam mögé.
-Nem tudom.
Egy nagy limuzin parkolt le a suli előtt, két nagyon szép lány lépett ki az autóból.
-Nézd Sophi ezeket a közembereket! - szólalt meg az egyik szőke csaj.
-Nyugodj meg Nessa! Nekünk saját szobánk van a koleszban! - szólalt meg a másik szőke.
Hát persze! Ők a gazdag és menő csajok! Kilépett még valaki az autóból. Egy fiú volt az.
-Szivem! - csókolta meg a jelek szerint Nessa a fiút.
-Csak össze szedtem a hol... - akadt meg a fiú.
-Mivan Szivem? Mit bámulsz annyira? - kérdezte Nessa és körbenézett.
Engem figyelt és én őt! Még sosem éreztem ezt... Mi ez az érzés?
-Te meg mit bámulsz a pasimon? Válaszolj! - kiáltott rám Nessa.
-Én... - dadogtam.
-Nyugi Nessa. Biztos csak elbambult. - védett meg a srác.
-Ömm....igen, elbambultam. - megint elkezdtem dadogni.
-Többet ne az én pasimon, oké?! - és megint rám kiabált.
-Nyugi Drágám, nem kell a balhé. Inkább pakolj be a szobádba.
-Oké! Utána beszélünk! Szia! - csókolta meg úja a fiút és elment.
-Szia! - köszönt el Nessától - Ne is törődj vele! Egyébként Adam vagyok, Adam Northman. És te? - kérdezte tőlem.
-Az én nevem...
YOU ARE READING
Miért is?
Teen FictionAbigel Moon vagyok. Anyával nagyon jól megvoltunk ketten mindig. De aztán eljött a felvételi napja. Felvettek a Yalere! És ott az egyész életem megváltozott.... Egy történet a lányról akinek sose volt teljes az élete, az anyáról akinek sose lehetett...