Miért is?

17.rész

Este nyolc körül arra ébredtem, hogy Daniel az arcomat és a nyakamat puszilgatja. Kérdőn néztem fel rá, de ő csak megcsókolt. Egy idő után el tudtunk szakadni egymástól, utána Daniel megszólalt.
-Mész először fürdeni? - kérdezte.
-Fürödj velem. - néztem mélyen a szemébe.
-Rendben. - válaszolt kicsit zavartan. Elindultunk a fürdőszoba felé, de mielőtt bementem volna Daniel után, benyitottam anya szobájába. Üres volt. Gondoltam még nem ért haza. Vagy haza sem jön. Vállat vonva mentem be a fürdőbe. Megengedtem a vizet a kádba majd szembe fordultam Daniellel. Rám nézve kicsit elkomorodott.
-Biztos? - kérdezte.
-Biztos! - mondtam komolyan. Belültünk a kádba egymással szemben. A fürdőnk azért nem olyan kicsi mint álltalában a panelházakban. Van egy zuhanyzónk és egy sarokkádunk is. Sokáig beszélgettünk. Kilenc körül vissza mentünk a szobába. Felvettem Daniel egyik pólóját, ami hálóingnek szolgált. Rajta csak egy alsó volt. Így mendtünk volna aludni. Csak hát az alvás nem nagyon jött össze. Mikor már majdnem aludtunk Daniel elkezdett csókolgatni. Erre én is el kezdem csókolgatni. Később a csókok mellett elkezdük egymást simogatni. Utána szerintem nem mondom mi következett. Szerintem mindenki tisztában van vele. Reggel arra nyitottam ki a szemem, hogy Daniel föĺém hajolva mosolyog. Először nem tudtam min, de aztán rájöttem. Rajtam mosolyog. De miért? Percekig némán néztük egymást, végül Daniel törte meg a csendet.
-Van fogalmad róla, hogy mennyire szép vagy? - nézett mélyen a szemembe mire csak elpirultam.
-Miért mondod ezt? - kérdeztem.
-Mert így gondolom? - kérdezett vissza.
-Gérdésre kérdés a válasz? - vigyorogtam rá.
-Szerinted? - és ez íg ment egy darabig. Egyszer csak kopogtak az ajtón. Hirtelen megijedtem. Gyorsan felkaptam Daniel pólóját és kinyitottam. Anya állt velem szemben.
-Palacsintát? - kérdezte. Hogy kérdezhet valaki ilyet egy embertől?
-Én három nutellásat. - válaszoltam, majd kérdőn a barátom felé néztem.
-Én három lekvárosat, köszönöm. - mondta illedelmesen.
-Aby, beszélhetnénk négy szem közt? - kérdezte anyu. Nem is tudom. Nagyon nem tetszett a nézése.
-Persze. Baj van?
-Az mindjárt kiderül. - monda majd magával húzott a konyhába.
-Kincsem, ezt neked szerettem volna először elmondani. - mondta és letett elém egy... Ez nem lehet! Ez egy...