Miért is?

21.rész

Lépteket hallottam így megfordultam és ott állt előttem Ő...az apám. Sötétbarna haja és szeme van mint nekem. Anyának tényleg igaza volt abban, hogy apámra ütöttem. Remélem jóban leszünk.
-Szervusz Abigel. - köszönt Hanry.
-Szia - köszöntem és hozzátettem - csak Aby.
-Rendben Aby. Édesanyád, hogy van? - kérdezett rá a mostanában legérzékenyebb témára, de persze eszt ő nem tudhatta.
-Mostanában nem nagyon beszélünk. - vallottam be.
-Ó...nagyon sajnálom. - mondta és mellémlépett. Pár perc néma csend után megszólaltam.
-Egyébként terhes.
-Gratulálok neki. - mosolygott.
-Átadom - kezdtem, de egy pillanatra megakadtam - valamikor.
-A fiú akivel beszéltem ő a...
-Igen a barátom - szakítottam félbe. Ezután elmondtam neki, hogy találtam rá és, hogy miért vesztünk össze anyával.
-Hát ez jó messzire nyúlik vissza - ketdte Hanry - pontosan húsz évvel ezelőtt amikor anyád terhes lett.
-Miért hagytál el? - csúszott ki a számon.
-Én nem akartalak, de annyira megrémültem. Mikor Amanda hat hónapos terhes volt vissza akartalak kapni titeket, de ő nem engedte. Miután megszülettél látni akartalak, csak anyád nem akarta, hogy valaha is lássalak. - mondta el a sztorit röviden és tömören Hanry.
-Miért?
-Mert félett téged. Tőlem. Minden évben küldött rólad egy képet. Azok a képek voltak a reményem. Amikor megkaptam az éretségis képet akkora szomorúságot éreztem mint még soha. Azt reméltem legalább a diplomaosztódon ott lehetek, és mikor anyád küldött nemrég egy képet rólad és a barátodról a szívem szakadt meg, hogy nem lehetek ott veled. Nem lehetek veled mint apa a lányával. - és elsírta magát. Nekem is elkezdek potyogni a könnyeim ezért megöleltem. Hanry visszaölelt. Így ültünk öt percig az apámmal a nappaliban. Az ajtónyitódás szakította félbe.
-Szívem, megjöttünk! - hallottam egy női hangot.
-Kik? - kérdeztem.
-A feleségem és a testvéreid. - az utolsó szón elmosolyodtam. Kistesók. Én pedig nagytesó. Furcsa, de majd csak megszokom.
-A nappaliban vagyunk Cristal! - mondta kicsit hangosabban Hanry.
-Á. Szervusz Abigel. Annyira örülök, hogy megismerhetlek! - mondta Cristal. Nálam egy fél fejjel nagyobb. Kék szemei és szőkésbarna haja van. Látszik rajta, hogy nem olyan rég szült, de engem nem zavar.
-Szia Crisral - köszöntem - de csak Aby. - válaszul csak mosolygott. A következő pillanatban kettő gyerek szaladt be a nappaliba. Gondolom ők a húgaim, Bella és Tiana.
-Sziasztok - köszöntem.
-Te vagy a nővérünk? - kérdezte Bella.
-Igen kincsem, ő itt Aby. - mondta Hanry. Este hatig beszélgettünk. Nagyon boldog voltam. Végre egy teljes család része lehettem.
-Abygel, itt van önért a barátja. - monta a szobalány.
-Köszönöm. - válaszoltam.
-Aby, behívnád Danielt? Szeretném megismerni. - mondta Hanry. Válaszul csak bólintottam és kimendtem a barátomért.
-Hol van a cuccod? - kérdezte Daniel.
-Csak gyere és ne kérdezz. - mondtam figyelmen kívül hagyva a kérdését.
-De miért kell bemennem? - kérdezte kicsit kétségbeesetten.
-Be kell mutatkozz - mondtam meg az igazat.
-Az apádbak?
-És a családnak. - válaszoltam. Fél pillanat múlva bent is voltunk...