És persze vissza intettem neki. Nikyvel bementünk a szobánkba és miközben kicsomagoltam egy levél esett ki az egyik könyvemből. Ezt írta:
,, Dárga Abigel. Nem tudok elégszer bocsánatot kérni és tudom, hogy sose fogsz nekem megbocsájtani. Amikor megszülettél még csak 15 éves voltam. Tudom, hogy anyád sokkal fiatalabb volt és elhagytam, nem tudtam mit teszek.
Remélem egyszer találkozhatunk.
Szeretettel Hanry Bullkowsky."
Percekig néztem a lapot majd leültem a földre. Niky épp akkor lépett be a szobába. Amikor meglátott megrémült és rögtön odaszaladt.
-Mi történt Aby?! - rémült meg.
-Ezt nézd. - adtam oda neki a levelet majd elkezdte olvasni. Mikor végzett csak rámmeredt.
- Ez... - kezdte de közbeszóltam.
-Igen ez az apámtól van. Percekig csak ültünk és nem szóltunk majd a fiúk érkezésére felnéztünk.
-Minden rendben? - kérdezte Sam. Niky odaadta nekik a levelet. Miután elolvasták rámmeredtek.
-Igen az apámtól van. - mondtam.
-De, hogy és miért és... - kezdte Sam, de közbeszóltam.
-Nem tudom! Semmit sem tudok! - dadogtam össze vissza.
YOU ARE READING
Miért is?
Teen FictionAbigel Moon vagyok. Anyával nagyon jól megvoltunk ketten mindig. De aztán eljött a felvételi napja. Felvettek a Yalere! És ott az egyész életem megváltozott.... Egy történet a lányról akinek sose volt teljes az élete, az anyáról akinek sose lehetett...
