Miért is?

16.rész

Miközben csendben ettük az ebédet senki nem mondott semmit. Kezdett kicsit kínos lenni a szituáció ezért bedobtam egy témát.
-Anya, hogy van az osztályod? - kérdeztem anyát a kisiskolásokról.
-Nagyon nagyot nőttek a nyáron. Hihetetlen, hogy már negyedikesek. - kezdett anya áradozni a kicsikről. - Aby, holnap szeretnék neked bemutatni valakit. - mondta és nekem azonnal leesett, hogy miről van szó.
-Hogy hívják? - kérdeztem.
-Marco Ford. - kaptam választ.
-És mióta randiztok?
-Körülbelül három hónapja találkoztunk - kezdte de félbeszakítottam.
-És miért nem mondtad? - szóltam kicsit indulatosan.
-Nem tudtam, hogy mennyire komoly, de a jelek szerint eléggé...
-Mennyire? - néztem rá kérdőn.
-Egy hete együtt vagyunk. -mondta kicsit félve.
-Anya - kezdem a szent beszédet - nagyon örülök neki, és tudod, amíg nem bánt meg addig le se kell ütnöm. - mondtam mosolyogva és anya Daniellel együtt felnevetett. Ezem után kicsit feloldódva ettünk tovább. Mikor befejeztük anya elment vásárolni és elugrott a suliba néhány papírt elintézni, mi meg Daniellel ott maradtunk a lakásban.
-Nézzünk filmet? - kérdeztem a barátomtól.
-Felőlem nézhetünk, de mit?
-Na azt mimdjárt kitalálom. - mondtam nevetve. Sikerült kitalálni mivel fogom untatni Danielt, majd beültünk a szobámba és feltettem a laptopom az ágyamra. Egy órája néztük amikor egy horkantásra lettem figyelmes. Daniel elaludt. Megpróbáltam felkelteni, de ő csak átkarolta a derekam, magához húzott és tovább aludt. Annyira édesen szuszogott mellettem. Adtama szájára egy puszit majd én is elaludtam...