ÁTTÖRÖK

1.Fejezet

Gianna

Kalifornia

Az esős Londonból,hírtelen a magas pálmafák városába csöppentem. Ahol a legtöbbször ragyogóan süt a nap. Mindíg meleg van,és csak nagyon ritkán van tél. Azt hiszem most már elrakhatom az esenyernyőm,helyette pedig fel dobhatok majd egy napszemüveget.

Anyukám már meg is előzött. Velem ellentétben,ő ismeri a várost,és azt is tudja hogy általában milyen itt az időjáras. Míg én eddig csak az internetes oldalakról láthattam. Igazából,már kép alapján is lenyűgözött. De a valoságban,talán sokkal szebb.

Éppen csak a busz ablakának döntöm a fejem,mikor Anyukám le rakja a mobilját,majd meg szólít.

- Jól vagy drágám? - kérdez rá,kedves hangon. Fel emelem a fejem,és mosolyogva rá pillantok.

- Ne aggódj - válaszolom. - Jól érzem magam - biztosítom őszíntén. Aprót bólint,és szabad kezével ki söpri a homlokából a fufruját. - Anya,figyelj - kezdek bele lassan.- Szerinted. - pillantok le a csuklómra,és feszengve piszkálni kezdem a karkötőmet.- Szerinted jó lessz nekünk itt? - vonom fel a szemöldököm.

- Persze - feleli nyugodt hangon. - Úgy tudom a házi asszony nagyon kedves Nő -pillant rám egy másodpercre. - És szerintem a férje is az - néz körben a buszban ülő személyekre. Persze,ide Kaliforniába repülővel érkeztünk,de mivel a pénzünk már amúgysem engedte,ezért a Taxi helyett buszra száltunk. És talán, valamivel olcsóbban jöttünk ki.

- Értem - bólintok egyet. - Egyébként,nekik van gyerekük? - folytatom,mert hajt a kíváncsiság.

- Öm,nem tudom - Anya meg vonja a vállát. - De szerintem biztosan van. - tudatja velem. - Miért érdekel? - ráncolja a homlokát.

- Csak úgy - mondom egyszerűen,és elfordítom a tekintetem.Valójában,azért érdekel,mert,ha talán a családnak van egy lánya,esetleg össze barátkozhatunk. Vagy valami ilyesmi. De,ha fiuk van,akkor sem kizárt a dolog. Csak legyen olyan mint én,kedves,barátságos,és jól ki jövünk majd. A gondolatra el mosolyodtam,aztán Anyukám unszolására pihentem egy keveset.

Idegesen szorongattam a bőröndömet magam mellet. Míg édes Anyám teljes nyugodsággal be kopogot a bejáratiajtón. Egy pillanat töredékéig,oldalra pillantottam,és sikerűlt meg látnom egy szőke hajú kisfiút,aki a virágokat locsólta a hátsó kertben. Egy kisfiú? Ő lenne a család kis fia? Be vallom,nem számitottam egy gyerekre. Picit,időseb barátra vágytam volna. De ahogyan így elnéztem őt,azt gondoltam,hogy soha életembe nem láttam még ilyen ennivaló gyereket. Szerintem alig lehetet több hat évnél,de ami a legjobban meg lepett. Az az volt,hogy így oda van a növényekért.

- Á,üdvözlöm Mrs. Andrews - a hangra fel kaptam a fejem,és vissza fordúltam. A Nő kedves és barátságos mosolya szinte azonnal elvarázsolt. Rövid barna haja,ugyan olyan színű volt mint a szeme. Telt ajkain a barna rúzsa kiemelte a szív alakú arcát. Keskeny derekát egy rózsaszín pöttyös kötény fedte,de az egész étel, és csoki foltos volt. Tekinte Anyukámat vizslatta,de közben próbálta le törölni a lisztet pisze orráról.

- Jónapot - köszönt Anyukám. - Csak szólítson Annanak-mondta,majd a kezét nyújtotta a Nőnek,aki ragyogó mosolyal az arcán kezet rázott vele.

- Melissa - mutatkozott be is ő is. Aztán a Nő pillantása rám esett,és a fel vonta a szemőldökét. - És,kit tisztelhetek meg?- kérdezte az arcára vart mosolyával,mire fel kuncogtam.

- Ő itt a lányom Ginna - mutatott rám Anya.

- Örülök Gianna - bólintott,majd így szólt.- Rendben,akkor gyertek be - ált félre,mi pedig a bőröndöket át emelve a küszöbön,egyenesen beléptünk a házba.Na igen. És ha eddig a ház udvarától nem esett le az állam,akkor most ez megtörtént. Velem szembe röktön egy hatalmas lépcső sor vezetett az emeletre,oldalra kukkantva pedig talán egy hatalmas ebédlő láthattam. Nagy szemekkel le néztem a márványozott csempére,de azthiszem haluskát lehetet volna róla enni. Csillogot,és villogot. A lépcső háta mögött egy hatalmas üveg ablak helyezkedett el,ami erős nap fényt,és világosságot engedett be a helyiségbe.