ÁTTÖRÖK

PROLÓGUS

Egy elfelejthetetlen emlék. Ez éget a fiúban már évek óta. Egy emlék,mely belevéste magát a múltjába,és a jövöjébe is. Ha csak lecsukta a szemét,újra,és újra maga elé tárúlt a jelenet,melyet a pokolra kívánt. Szívesebben lett volna amnéziás,hogy aztán egy egész életet kitörőlhessen az emlékeiből. De legfőbképpen,azt az egyet. Azt,ami tönkre tette őt,és hatalmas nyomot hagyott maga után.

Van,amikor csak úgy meg botlasz,és fyzakai seb keletkezik a lábadon,vagy a tested bármelyik pontján. De létezik egy másik. Ami az évek során sem gyógyul,csak jobban megnyíl,egészen addig,míg egy teljesen más személy nem válik belőled.

Egy személy,aki rideg,goromba,és csupa gyűlölet. Nem ismer szeretet,kedvességet,csak üres és sötét belűlről.

De a legrosszab,hogy nem láttsz magad körül senkit,aki míatt azt mondanád magadnak,hogy igen,ő érte megváltozom,mert megéri.

Azt hitte,sőt biztos volt benne,hogy ő ilyen marad. Habár tettszet neki ez az élet. A leszarom stílus,éz az érzelementes mindennapok. Meg kapott mindent. Hatalmas társaságnak örvendhetet,a lányok körében sem volt semmi,de mégsem érezte azt,hogy ez az,amire neki igazán szüksége van.

Mert a nem törődöm viselkedés,és a bunkóság mögött egy meg tört srác bújt,akinek szüksége volt a valódi törődésre,és az érzésre,hogy valaki tényleg egész valóban szereti őt. Aki kitart mellete,és nem hagyja őt magára,amikor éppen a legnagyobb pácban van.

Ez a személy,pedig az a lány volt,akit első látásra gyűlölt.

Gyűlőlte hogy a lány,mindenek ellenére kitartott mellete. Gyűlölte,hogy ő volt az egyetlen,akinek sikerűlt le bontottania falat,amit maga köré epített. Utálta hogy a taszitás ellenére,a lány kedves maradt,és nem engedte hogy a srác a mélybe zuhanjon. Utálta a tisztaságát. Utálta hogy az ágyon feküdve lelki ismeret támadt,mert minden alkallomal meg bántotta. Össze gyűltek a gondolatai,a megbánás,majd az érzések. Amelyeket a lány váltott ki belőle. És ezt még annál is jobban gyűlölte,mint az ő jelentéktelen életét. És mikor észhez tért,már késő volt. A lány először megnyerte magának a jéghideg szívét,míg a fiú elveszítette a lányét. Nem egyszer és nem kéttszer.
De ez nem egyszerű,és felejthetelen érzés volt. A lánynak nem az számított hogy az élete korlátozott. Hanem a fogadalma.

Ami nem csak átt tör,de meg is olvasztja a jeget.

------------------