ÁTTÖRÖK

4.Fejezet

Nolan

Másnapp reggel semmi kedvem bemenni a sok dedós közzé, hogy aztán műmosollyal végig űljem a napot. Na meg halgassam az újjongásukat arról,hogy ki milyen jegyre írta le a dolgozatot. Nem vagyok rá büszke,de nem tartozom az osztály fényes csillagai közé. Sosem dicsekszem az év végi bizonyítványommal, mint mások. A legtöbbször el rakom a ruhás szekrényem aljára,és ha kérdezik, mindíg azt mondom,hogy inkabb a testnevelés. Persze ott is csak félre ülök,és felmutatom az igazolást,amit Melissa kénytelen nekem megírni. Ez így megy,amióta csak az eszem tudom. Azt persze nem mondanám hogy gyűlölöm az iskolát. Inkább csak a tanárokat,akik folyton okoskodnak. Az egyikük viszont pont úgy érez, mint én. Totál nem bírja a képem,mert egyszer másodikban meg húztam a lányát. Én dühös voltam rá,így jó mókának tűnt. Azóta is mindennap átkoz a szemével,és a tudatomra adja,hogy legszivesebben be húzna nekem. De ehelyett cseszegeti a napjaim,és azzal fenyeget ha nem fogok be járni,simán meg buktat. Én meg nem vagyok hülye,ezért inkább meg húzom magam. Amúgyis az utolsó nyomorúlt évem van abban a poklok poklában,előtte le éretségizzek,és végleg el húzok.

Ki nyitom Apám luxus kocsijának az ajtaját,bedobom az ülés mellé a táskám,és beülök. Míg arra várok hogy le tolja a seggét az emeletről,lehúzom a kocsi ablakát,mert eléggé fűlledt a levegő. A karomat is kinyújtom,és újjaimmal dobolok a kocsi oldalán. Utálok várokozni,de nem azért mert félek hogy elkésnénk. Egyszerűen csak nem szeretek. De úgy láttszik a fater azt akarja,hogy megint dühbe gurúljak. Nem elég hogy Melissa elvitte a kocsimat shoppilgolni,de még ez is. Meg látom a vissza pillantó tükörből azt a lányt,és ökőlbe szorítom a kezemet. Feszengve szorongatja a vállán az iskola táskáját,és úgy tart a kocsi felé,mint egy öreg asszony. És hogyne. Apám elegánsan kinyitja előtte a kocsi ajtaját,mintha nem is cseléd lenne. Aztán meg kerüli a kocsit,és ő is beszál.

A tükörben a tekintetünk a lánnyal találkozik,de ő gyorsan el kapja rólam a nagy zőld szemeit. Amikor pedig Apa be indítja a kocsit,a csaj el fordítja a fejét,és az újjait tőrdelve mered kifelé az ablakon. Ám én tovább figyelem őt,és megvisgálom a szememmel a nyakláncát a nyakában. Egy arany medál,ami egy napsugárt ábrázol. Közben a melkasára süt a nap,ahogyan a kocsival haladunk. A bőre a szikrázó napsugár míatt szószerint csillog,és fényes. Egészen a kulcs csontyjától fogva a melkasáíg,amit egy citrom sárga pólo takar. A medálja pedig, csak még jobban kiemeli az ösz képet. Mikor rályövök hogy pillanatok óta csak bámulom,feleszmélek,és az Apámra pillantok. De ő nem vett észre semmit,remélem a csajse. Még beképzelne dolgokat.

Apa szar 50- nnel halad,és teljes merev háttal előre van dőlve. Szorongatja a kormányt,és kidugja a nyelvét hogy kontcentráljon. Meg sem lepődök. Szegény öttször bukott meg a vizsgán. Egész úton meg sem szólal,mert tegnap éjszaka elcsesztem a pénzés barátjával a vacsorájukat. Láttszik hogy ki van rám,de végkép nem izgat. Miközben unottan ki nézek a forgalomra,eszembe jut, hogy ezekszerint a csajszi a sulinkba fog járni. A kis szerencsétlennek fogalma sincs, mi várja abban az iskolában. Minden esetre,én biztos tönkre teszem a napjait. De ha nem is én,akkor a többiek majd úgyis meg teszik.

Tizönött perc kocsikázás után végre meg érkezünk,én pedig szónélkül kiszállok. A vállamra dobom a hátitáskám,és közben hallom a csajszi hálálkodását az Apámnak.
Aztán a fater valamit oda szól nekem,én viszont nem is figylek,el indulok befelé.

- Hé várj. - hallom meg hírtelen a hangját a hátam mögűl. - Megálnál. - kérdezi,közben a lábaival utánnam lohol. - Kérlek. - nyafogja. - Léttszives megálnál. - ismétli egymás után. Bele unok,ezért egyszeribben meg fordulok. Ám arra nem számítok,hogy a kis bénaság a melkasomnak csapódik. Kezét a homlokára tapasztja,és halkan feljajdúl. Szerencséje hogy a folyosón,ahová idő közben be értünk,nincs senki,mert már réges rég becsengetet.