ÁTTÖRÖK

12.Fejezet

Nolan

A fékre taposok,és dudálni kezdek neki. Gianna úgy tesz mintha nem hallaná,és folytatja útját az iskola felé. Meg forgatom a szemem,és lassan utánna haladok a kocsival.

- Szálj már be - húzom le az ablakokat,úgy szólok ki neki. A fenébe is. Miért jöttem vissza érte? Hagynom kellet volna hogy elázzon az essőben,mint a naplóm.

- Hagyj engem békén - Nem szorulok rád - válaszolja mérges hangon.

Ezt nem hiszem el. Hogy lehet ennyire ostoba? A helyett hogy örűlne,és bepattana az eső mentes kocsiba,itt játsza a sértődékenynt.

A kormányra csapok,miután már a harmadik figyelmeztetésre sem reagált. Aztán csak a vizes hajamba túrok,és megelégelve kiszálok,a kocsi ajtót pedig hangosan becsapom magam után. Fújtatok mikor oda megyek hozzá,és a fejem rázva kitárom a karjaimat.

- Miért nem szálsz be? - kérdezem egyenlőre nyugodtan.

- Már mondtam - áll meg ő is velem szemben - Nem szorulok rád - néz a szemembe. Zőld szemei a dühtől csillognak,de azt hiszem inkább a könyekktől.

- Az előbb nem te szorultál rám? - vonom fel a szemőldököm - Azt akartad vigyelek haza - mutatok rá. Ahányszor ezzel a lánnyal beszélek,folyton úgy érzem őrült leszek. Csak jár a szája,de ő forgatja ki az embert.

- Már,....már nem kell hogy hazavigyél - feleli egy kis hezitálás után - Meg várom míg elál,aztán majd haza jutok valahogy - von vállát. Elfordítja a fejét,és nem néz rám.

- Te sírtál? - csúszik ki a számon,mielőtt kontrolálnám magam.

- Semmi közöd hozzá - veti nekem oda. Megint elindúl,de még időben elkapom őt a karjánál fogva. A keze jég hideg mikor megérintem,és gyengéden magam hoz rántom.

- Szálj be - nézek le rá. Zőld szemeit rám mereszti,miközben ficánkol a kezeim közt.

- Mit érdekellek,ha? - csattan fel hangosan. - Én csak egy semmirekellő vagyok - vágja a fejemhez. A fejem ingatom,de nem eresztem.

- Nem érdekelsz,oké? - meg próbál kibújni a szorításomból,de én megunom,és most már erősen a testemhez húzom őt. A melkasomnak csapódik,az arca pedig egy szögbe kerűl az enyémmel. A dús ajkait résnyira nyitja,és nagyokat pislog az eső cseppek míatt,amik folyton a szemhélyára esnek.

Túlságosan közel van,mert még a lélegzetét is érzem,ami láttszólag elég gyors. A pillantásom végig kiséri a szív alakú arcát,és lassan lágyúlnak a haragos vonásaim. Nem tudom mi folyik körülöttem,amikor lenézek az ajkára,ami vészesen közel kerűlt az enyémekhez. Aztán látom hogy az ő tekintete is elkalandozik a számon,nekem meg fordul a fejemben mi lenne ha közelebb hajolnánk. Vajon hagyná hogy megcsókoljam? Nem,nem akarom hogy ennyire közel legyen. De,elereszteni sem,mert olyan megnyugtató. És mert rohadtúl hívogatnak az ajkai. Baszki. Mit művelek?

- Szálj be,nem mondom mégegyszer - térek magamhoz. Elengedem őt,és hátra lépek tőle egy lépést. A homlokát ráncolva a füle mögé simítja a tincseit,mire én újra a kocsira mutatok - Ne akarj fel húzni - bólintok nagyokat.

- Én....te...ez.. - kezd el dadogni.

- Milyen ez? - vágok a szavába - Nem történt semmi. Ne álmodozz. És ha teheted,jó mélyen felejcsd el - forytogom neki.

- Te tényleg őrült vagy - néz végig rajtam. A kocsihoz sétál,és hangosan becsapja maga után,amikor beűl hátra. Beszívom a kinti friss levegőt,aztán utánna megyek,és beszálok.

- Szerintem jobb lenne ha bekötnéd magad - az újjam megál a kucsi kulcson,és felnézek a vissza pillantó tükörbe. A lány összi dőrzsőli mindkétt tenyerét,és a szája elé helyezve azthiszem meleg levegőt fúj rájuk. Aztán egy pillanatra fel néz,amikor megszólalok.

- Folytasd csak,folytasd - bólintok. Értertenűl felhúzza a szemőldökét - Azt javaslom ne köss belém,mert egy percembe sem kerűl és a kocsin kívűl találod magad - közlöm vele. Ar arca vörősre változik,és kétségkívül dühös lesz. Majd azonnal kiakar szálni,de időben lezárom az összes ajtót,hogy még véletlenűl se tudjon le lépni. Rángatni kezdi a kocsi fogóját,de nem jár sikerrel.

Szúrós szemekkel hátra dől,keresztbe fonja maga előtt a karjait,és elfordítja a fejét. Akaratlanúl is mosolyra húzódik a szám,de azonnal megrázom a fejem,és beindítom a kocsi motorját.

- Gianna,ezt mégis hogy képzelted - amint a lány átlépi a küszöböt,az Anyja rögvest le támadja. Gianna rám pillant,mire a szörnyella is. Össze szűkített szemekkel végig néz rajtam,majd újra a lányára szenteli a figyelmét - Fél hat van,nézed te egyáltalán az időt - rakja Gianna vállára a kezét.

- Anya,sajnálom - kezd bele a lány. Le húzom a cipőmet,de nem messze tőlük fülelek - Zuhogott az eső..és aztán Nolan volt olyan kedves hogy haza hozott - dadogja el,mintha tartana az édesanyja véleményétől. A Nő ismét felém fordítja a fejét,és mű mosolyt villant.

- Köszönjük - mikor azt hiszem ennyivel vége,tovább folytatja - De nem kellet volna. Gianna már hozzá szokott az essőhőz. Nyugodtan hagynod kellet volna hogy buszozzon. Ugye? - néz a lányára. Gianna arca zavarodott,és megilletődve bámul vissza az Anyjára. Ezek ketten száz százalékosan betegek. Az asszony letámadja mert későn jön haza,de végül kiforgatja a szavait,és már bánja hogy nem jött később. A lány meg ostoba,mert már nem kiskorú,mégis hagyja hogy ez a hárpia a fejére nőljön.

- Á,végre meg jöttetek gyerekek - sétál le Melissa az emeletről - Gyertek vacsorázni,rátok vártunk - sétál mellénk a magass sarkú cipőjében. Már csak ez hiányzott.

- Kösz,de nem vagyok éhes - söpröm le egy szóval Melissa ragyogó mosolyát. Meg fogom a vizes pólóm alját,áthúzom a fejemen,és kibújok belőle. Majd miközben a hajamba túrok,hallom Melissa torok köszörülését,a hárpia szakacs nő rosszaló pillantását,meg a lányáét. Az utóbbinak a tekintete a felsőtestemen kalandozik,és láttszólag majd ki foly a nyála. Nem értem. Nincsenek kockáim,és edzeni sem szoktam. Aztán eszembe jutnak a vállamon,a melkasomon,meg az oldalbordámon lévő tetoválásaim,amik nem mindíg láthatóak,csak ha leveszem a pólóm. Most már tudom mit bámul annyira. És ez megmosolyogtat. Lehet hogy bejönnek neki? Az Anyja nem úgy tűnik,de biztos vagyok hogy neki tettszenek.

- Biztos hogy nem vacsarázol Nolan? - kérdez rá Melissa. Nem tűnik erőszakosank,csupán ő ilyen. Igazából nincs is vele bajom.

- Már mondtam hogy nem - felelem. Melissa bólint,én meg elindulok az emelet irányába. Közben elhaladok Gianna előtt,aki résnyire nyitott ajkakkal végig néz rajtam,és le sem veszi rólam a szemét. Mit néz annyira? Ki nyújtom a nyelvem,és a szemébe nézve végig szántok az alsó ajkamon. Egy hatalmasat nyel,de én ekkor már hátat fordítok,és fel megyek a lepcsőn.