Akkor is idol leszek!~Seonghwa.ff.

Prológus

Minden álmom az hogy idol legyek. A szüleim sosem támogattak. Így csak titokban jártam be tánc és ének klubb-ba az iskolában. Ők azt akarják, hogy legyek ügyvéd mint apa. De engem egyáltalán nem érdekel.

Ők még nem tudják, hogy idol akarok lenni. Ma suli után mondom el nekik.

Oh istenem de modortalan vagyok! Kim Yeona a nevem. Nemrég töltöttem be a tizenhetet. Seoul ban élek a szüleimmel. Testvérem nincs. Nagyszüleim sajnos már nem élnek. Édesanyám is egyke. Édesapámnak viszont van egy bátyja. És neki van egy fia, Kim Hongjoong. És igen. Az uncsitesóm egy idol. Mindketten bizonyos személyek miatt döntöttük el, hogy idolok akarunk lenni. Csak neki már sikerült is két éve.

Kiskoromban rengeteget játszottunk együtt,csak mivel ő idősebb nálam nem tudtunk utánna nagyon több időt tölteni egymással mert gyakornok lett.

***

-Anya, apa megjöttem!
-Áh szia kicsim.  Milyen volt a suli?
-Csak a szokásos. Öhm anya,apa mondani szeretnék valamit.
-Mond csak drágám.
-Én idol szeretnék lenni.
-Hogy micsoda? Biztos hogy nem!
-De apa nekem ez az álmom! Nem fogom feladni!
-Csomagolj össze és tűnj el a házamból!

Kiabált rám. Könnyes szemekkel felsiettem a szobámba és elkezdtem pakolni a ruháimat a bőröndömbe.

Pakolás közben felhívtam Hongie t majd mikor fel vette kihangosítva le tettem az ágyra és folytattam a pakolást.

-Szia Yeona! Minden oké?
-Nem éppen. Szipogtam.
-Na mi a baj?
-Apa elküld otthonrol. Most pakolom a cuccaimat.
-És van hová menned?
-Nincs.. Mondtam elhalkulva.
-Figyu beszélek a srácokkal, hogy had aludj nálunk addíg amíg nem találsz valami más helyet. Nekünk úgy is van még egy szobánk azt neked adom szívesen. Mennyi idő még mire végzel a pakolással?
-Már csak pár ruha van meg a tisztálkodási szereim.
-Rendben indulok érted. A buszmegállóhoz gyere. Ott állok meg. Nem lenne szerencsés ha apád látna engem. Nem nagyon szívlel mert idol vagyok.
Mondta kicsit halkabban a végét.
-Rendben. Köszönöm Hongie.
-Nincs mit. Na szia! Siess!

Gyorsan össze pakoltam majd elindultam lefelé magam után cipelve a bőröndöt. Az ajtóból még vissza néztem a szüleimre.
Édesanyám szemeiben láttam kevés aggodalmat viszont apáméban csak a dühöt véltem felfedezni.

***

A buszmegállóba érve le ültem és vártam drága unokatestérem akire nem is kellett sokat várnom.

-Szia Yeo! Régen láttalak.
-Szia. Hát igen jó régen volt. De legalább én láthattalak a tv ben.
-Olyan szép lettél.
-Köszönöm. Öhm Hongie.
-Igen?
-Én nem ismerem a többieket.
-Akkor majd bemutatkoznak. Nyugi minden oké lesz. Viszont azt előre elmondom hogy egy kicsit zajosak.
-Oh hát jó. Nem hiszem hogy zavarni fognak mert abba hagyom a sulit.
-Miért?
-Idol szeretnék lenni.
-Áh szoval akkor ezért dobott ki az apád.
-Igen.
-Hát majd akkor én segítek neked.
-Köszönöm.

______________________________

"Még ha mindenki ki is nevet, mert ez 'csak egy álom' nem állok meg. Mert számomra ez a valóság."~by ateez/ utopia