... Előbb dolgom van a könyvtárban

I. fejezet

Fred Weasley sosem tartotta magát egy gyáva alaknak. Egy hete bátran szembenézett az anyjával, amikor az rájött, hogy ikertestvérével fogadást kötöttek a Kupán. Két nappal ezelőtt éjjel meg sem rezzent Frics vérben forgó tekintetétől. Még akkor sem ijedt meg, amikor fél perccel előbb Azura Black szinte ráborította a kártyaasztalt, miután sikerült lesvindliznie őt.

De most, amikor a zajra mogorva hang reagált, szinte kiugrott a szíve a helyéről.

– Van fogalmatok róla, hogy hány óra van?!

Frednek természetesen nem volt róla fogalma, de ha lett is volna, biztos elfelejti abban a pillanatban.

– Te meg mit keresel itt? – lepődött meg George, hátrakapva a fejét. Fred is a háta mögé sandított, bár előre félt, hogy mit fog látni. Hermione Granger egy fotel mögött állt. Pulóvert és farmert viselt, haja szokás szerint az ég felé állt. Fred csinosnak találta a lányt, és nagyon, de nagyon dühösnek.

– Elviseltem, hogy játszotok, de ez már több a soknál! Nekem muszáj lenne tanulnom!

Azura a csuklóján lévő régi bőrkarórára pillantott.

– Hermione, fél tizenkettő van.

– Akkor mit kerestek még itt?! – bosszankodott a lány. Csípőre tette a kezét, és szúrós pillantásokkal ajándékozta meg a triót.

– Még be akartuk fejezni ezt a kört – vont vállat George.

– Ti nem a kört akartátok befejezni, hanem széttörni azt a szerencsétlen asztalt – forgatta a szemét Hermione. Azura elvörösödött.

– Csak elragadott a hév... – hebegte. Fred rámosolygott, aztán visszafordult Hermione felé.

– Nézd, Granger, sajnáljuk, de ugyanannyi jogunk van itt játszanunk, mint neked itt tanulnod.

Hermione összeráncolta a homlokát.

– Vasárnap este van, aludnotok kellene!

George felvonta a szemöldökét.

– És neked nem?

– Én tanulok – mutatott a háta mögé a lány. Valóban, az asztalán oszlopokban álltak a könyvek.

– Vasárnap este van – mondta gyengéden Fred. Egy pillanatra megijedt – talán túl gyengéd volt a hangja? Gyanúsan gyengéd?

– Tudom – bólintott ingerülten Hermione. – Holnap bájitaltanból számonkérés lesz, és nem használhatunk receptet!

– Tényleg? – kérdezte aggodalmasan Azura. George hátba veregette.

– Reméljük, örökölted Corvus nagyszerű bájitalkeverési tehetségét.

Hermione a plafonra emelte a tekintetét.

– Hogy lehet, hogy kettőnk közül én tudtam a dologról, te pedig nem? – tette föl a költőinek szánt kérdést. Azura vigyorogva biccentette oldalra a fejét.

– Talán azért, mert te figyeltél, én meg Ronnal játszottam.

Fred egy pillanatra összevonta a szemöldökét – ez jó pont, Ron nem Hermionével, hanem Azurával játszott...megrázta a fejét és megszidta magát. Ron az öccse, és akármennyire is idegesítő tud lenni néha, nagyon szereti őt.

– Ne már, kislány, Piton óráján is játszottatok? Nem semmi – bólogatott elismerően George.

– Bátor lány vagyok – dőlt hátra elégedett mosollyal a száján Azura.