Bátyámra ütök (PUF) /Befejezett/

Első fejezet

Egy átlagos reggelnek indult ez a nap is a Nemecsek családnál.Fogalmuk se volt Nemecsek Andráséknak,hogy milyen jó hírt hoz a délután.Szokásosan tették vették a dolgukat varrtak,szabtak mint általában egy szabó családnál szokás.Sokat gondoltak  két éve elhunyt fiúkra aki nagy űrt hagyott sokuk szívében.
Délután a Nemecsekné nagyon rosszul lett,szédülni kezdett és úgy nézett ki mint a meszelt fal így a férje orvost hívott hozzá.Az orvos sok időt töltött ott alaposan átvizsgálta az asszonyt,hogy mindent ami szóba jöhet kizárjon.Egyszer csak befejezte a vizsgálatokat és meredten nézett Nemecsek úrra.
-Mi a baj doktor?Ugye semmi komoly?-érdeklődött a szabó.
-Hogy baj-e azt döntsék majd el maguk,de komolynak az komoly.-jelentette ki az orvos.
-Mi ezt nem értem.-aggodalmaskodott Nemecsekné.
-Gyermekük fog születni.-jelentette ki komoly hangon a doktor.
-Tessék?-kérdezte meglepve a szabó.
-Igen ám és nagy valószínűséggel fiú lesz.-tette hozzá a doktor.
-Viccel Uram?-kérdezte könnyes szemmel a szabóné.
-Nem,asszonyom.Ez a valóság.Isten elvesz és ad.Most adott viszont két évvel ezelőtt elvett.Én az Önök helyében örülnék,de ezt most döntsék el maguk...Mindenesetre vigyázzon magára Nemecsek asszony,ha rosszul érzi magét pihenjen le és értesítsenek.További szép napot!-köszönt majd fogta az orvosi batyuját és ki sétált.
Nemecsek úr követte és megszólította:
-Uram várjon!
-Tessék Nemecsek úr?
-Biztos abban amit az előbb tudatott velünk?-kérdezte zavartan.
-Ez annyira biztos Nemecsek úr mint ahogyan én most itt állok maga előtt,hogy a felesége három hónapos terhes.Szóval készüljön fel az apaságra és támogassa mindenben a feleségét,mert fárasztó és hosszú napok várnak rá.
-Renden,köszönöm doktor úr.

                                                                  Boka katonai iskolában
                                                         (2 héttel Nemecsekék esete után)

-Boka!-hallatszott egy ismerős hang a távolból.
Boka erre megfordult és Gerébet látta akivel időközben újra nagyon jó viszonyba került.Mondhatni ezen a helyen ő volt János jobb keze.
-Mit ordibálsz Geréb?Elment az eszed?Tán büntetésre pályázol?-mordult rá,de tekintetében volt egy kis mókásság.
-Dehogy pályázok.Nagy híreim vannak.Ha elmondom padlót fogsz.-jelentette ki vidáman.
-Fülig ér a szád.Minek örülsz te ennyire?-kérdezte kíváncsiskodva.
-Készen állsz?-húzta az idegeit.
-Geréb te most szórakozol velem?Bökd már ki!-mondta szinte parancsolva.
-Jól van na.Szóval jött egy levél édesapámtól..Tudod ő nem olyan pletykás,de mégis hallotta valahonnan és gondolta megosztja velem meg hát így te is megtudod ..Talán feldobja a kedved na meg persze az enyémet is..-hagyta abba mivel Boka közbe vágott:
-Geréb a lényeget!A lényeget!A töltelék szöveg nem érdekes.
-Jól van csak kicsit húzni akartam az idegeidet.-mondta büszkén.
-Küldetés teljesítve akkor,de kiböknéd végre mi a helyzet.Olyan mintha te lennél Csónakos kettő.-morgolódott.
-Na szóval lényeg a lényeg Nemecsek lesz.-bökte ki.
Boka először csak meredten nézett és fura arcot vágott majd kis idő múlva megszólalt:
-Ezt most nem teljesen értem.Mi az hogy Nemecsek lesz?Nemecsek sajnálatos módon már meg halt,de ezt te is tudod.-nézett értetlenül.
-Ne legyél már szamár..persze,hogy tudom,de Nemecsek asszony gyermeket vár és ezért mondtam amit mondtam.-magyarázta.
-Tessék?
-Igen,így igaz.Nemecsek Miklós lesz a neve.-mesélte.
-Szóval akkor fiú lesz..Úgy érzem ha nagyobb lesz találkoznunk kell mindenképp vele.-jelentette ki Boka.
-Egyetértek barátom.-helyeselte Geréb.


                                                                    Nemecsek Miklós születése
Gyorsan teltek a hónapok .Nemecsekné sokat volt rosszul,de szerencsére férje mindig mellette állt és győzte is egyedül a munkát.
Mikor eljött a nagy nap mindenki szívét boldogság járta be.A szabóné mosolygott,de közben a könnyei folytak mikor kezében tartotta második fiát.Fájdalommal töltötte el,hogy első szülött fia ezt nem láthatja illetve nem érhette meg.Az asszony szívében midig lesz egy hatalmas űr még ez a kisbaba se tudja majd kitölteni azt.Ráadásul a csöppség annyira hasonlított a bátyjára,hogy a szabó meg is jegyezte:
-Ez a gyerek a 'bátyjára fog ütni'.De asszony nem nevezhetjük őt a családban Nemecseknek vagy Miklósnak az annyira hivatalos.
-Mit akarsz ezzel mondani mondani András?-érdeklődött az asszony.
-Azt,hogy másoknak ő Nemecsek lesz vagy Miklós,de nekünk ő más.Mármint kell egy olyan név amin hívhatjuk.-magyarázta.
-Még mindig nem értelek.-jelentette ki a szabóné.
-Arra gondoltam mivel annyira nem látszott,hogy ott van a hasadban,de ő ott lakott bent..
Legyen a neve Hasi..
-Hasi?Ez tetszik...szóval ő a mi Hasink.-egyezett bele az asszony.