Bátyámra ütök (PUF) /Befejezett/

Harmadik fejezet

Mikor letérdelt hirtelen azt sem tudta,hogy mit tegyen ijedtében.Ráadásul a nagy puffanásra visszajöttek a Kalmárék és a gyerek nem bírta ki,hogy ne szóljon be Hasinak.
-Ó családon belüli gyilkosság ..milyen véletlen már a második ebben a családban!
-Elhallgass mert megjárod!-vágta rá Hasi.
-Miért engem is koporsóba küldesz?-cukkolta tovább.
Nem is kellett több,Hasi felállt a térdelő helyzetéből elindult a Kalmár felé meglendítette a kezét és hasba vágta.Erre az apja kezet akart emelni Hasira,de megjelent az új osztályfőnökük.
-Mi folyik itt?Mi történt Nemecsek asszonnyal?-kérdezte meglepve.
Hasi sóbálvánnyá volt meredve,mert időközben teljesen megfeledkezett mozdulatlan édesanyjáról.A Kalmár nagyszájúan megszólalt:
-Mi történt volna ?A kedves fiának biztosan nem tetszett,hogy leszidta az anyja és ő ezt nem bírta ezért mikor a lépcsőhöz értek lelökte őt onnan.
Hasi forrt ismét az idegtől legszívesebben kitörte volna a karját és a kutyáknak adta volna,hogy ma már másodszor szállt rá ez a minden lében két kanál Kalmár,de ehelyett inkább védeni kezdte magát és vissza térdelt bánatosan az anyja mellé:
-Nem tettem én semmit!Beszélgettünk és édesanyám megbotlott.Ezek meg visszajöttek ide zaklatni.Tanár úr lenne olyan kedves és értesítené a doktor urat?Nagyon aggódom miatta!Mióta lezuhant meg se mozdult,de életben van ,mert látszik,hogy veszi a levegőt.-állapította meg.
-Persze azonnal értesítem és természetesen az édesapját is.-jelentette ki.
Hasi amint megérkezett az édesapja elment a suliból.Egy darabig céltalanul bolyongott majd egy hirtelen ötlettől fogva elindult a temető felé.Még mindig az járt a fejében,hogy volt neki egy bátyja.Oda sétált az ismerős sírhelyhez és lekuporodott a földre és szomorúan pederni kezdett egy fűszálat aztán egyszer mikor felkapta a fejét mintha valami kilátszott volna a sírból.Felállott és közelebb ment,hogy megvizsgálja mi lehet az.Mikor oda ment és kotorni kezdett nagy meglepetés érte.Egy kerek alakú papírtartó volt .Nagy nehezen kikaparta a földből és mivel nagyon kíváncsi volt ki is nyitotta azt.Először egy nagy papírost talált amin az ált,hogy Nemecsek Ernő neve tévesen lett árulónak beírva az egyleti könyvben.Aztán a tartó legalján volt egy levél is amin az állt,hogy legjobb barátodtól Boka Jánostól.
Hasi törni kezdte a fejét.Szóval a bátyámnak volt egy legjobb barátja,aki a halála után írt egy levelet neki..De jó lenne vele találkozni.
Ez állt a levélben:
"Drága egyetlen barátom,Nemecsek!
Sajnálom ami történt és hibásnak érzem magam miatta.Nagyon sokszor azt kívánom bárcsak én feküdnék itt holtan helyetted.Azt is sajnálom,hogy úgy igazán soha nem mutattam ki,hogy te milyen jó barátom vagy.Remélem oda fent boldog vagy.
Soha nem foglak elfelejteni!Egy részem veled halt.
Szeretettel :Boka János a legjobb barátod"
Hasi mereven nézte a papírost egy ideig és nem tudta teljesen értelmezni a mondatokat.Miért érzi magát hibásnak?Egyáltalán mi történ Ernővel?És azon is töprengett,hogy neki lesz-e valaha ilyen legjobb barátja.A nagy gondolkodását egy férfi törte meg aki vörösinget viselt.
-Te vagy a Nemecsek Miklós?-kérdezte.
-Én.-felelte.
-Én vagyok az Áts Feri!Mond neked ez a név valamit?-érdeklődött a vörösinges fazon,akinek most már neve is volt.
-Nem,kellene?-kérdezte érdeklődve.
-Nem mondott neked senki semmit?-terelte Áts.
-Nem..
-Nem is tudsz a Pál utcai-vörösinges csatáról ami után meghalt a testvéred?-kérdezősködött tovább.
-Ember!körülbelül 7 órával ezelőtt még azt se tudtam,hogy volt egy testvérem.-felelte ingerülten.
-Jól van öcskös nem kell megenned!Elég harcias és bátornak tűnsz,akárcsak a bátyád volt.
-Szóval te közelről ismerted a bátyámat?Tán a barátod volt?-kérdezte érdeklődve Hasi.
-Azt nem mondanám.Sőt én voltam az ellenség vezére.-mesélte.
-Ellenség?
-A vörösingeseké.-felelte.
-Akkor ő Pál utcai volt?-kíváncsiskodott tovább.
-Igen,de próbáltam átcsalni hozzánk.Persze feleslegesen,mert ő hűséges volt.
-És nem tudod véletlenül hol találom meg Boka Jánost?
-Bokát?Ez egyszerű,már mint nem fogod egyszerűen megtalálni,mert katona a seregben.-jelentette ki.
-Sejtettem,hogy valami nagyon menő helyen dolgozik.-mondta vidáman Hasi.
-Miből sejtetted?És őt honnan ismered?-érdeklődött Áts.
-Mielőtt ide jöttél találtam tőle egy írást amit gondolom a bátyám halála után írt neki ami engem nagyon lenyűgözött.-felelte.
-Mivel tudott annyira lenyűgözni?
-Mindegy hagyjuk,nekem most mennem kell.Ne haragudj.
Azzal Hasi se szó se beszéd otthagyta a kíváncsiskodó Áts Ferit és elindult haza felé,hogy megtudja jól van e az édesanya.Törni kezdte megint a fejét és hibáztatni magát,hogy mekkora marha volt,hogy nem kérdezte meg,hogy min ment  a háború.
A dohánygyár előtt megállt és szívott egy kis tubákot,mert azt hallotta az minden bút elfeledtet.Amint az orrához nyomta a dohányporos úját az irritálni kezdte az orrát és hatalmasakat tüsszögött tőle.Tényleg mindent elfeledtetett vele egy kis időre.
Az utcán az idős hölgyek csúnyán néztek rá,mert annyi tubákot szívott fel véletlen,hogy nem tudott tőle egyenesen járni.Össze vissza tántorgott és még énekelt is hozzá valamit.Akkor tisztult ki a feje mikor a házuk ajtajához ért.A doktor szekere még mindig ott állott az út szélén.Sokat gondolkodott rajt,hogy be lépjen az ajtón vagy inkább várja meg még távozik a doktor.
De a Nemecsek vér nem hagyta őt nyugodni így minden további gondolkodás nélkül belépett az ajtón.Bár ne tette volna ezt,mert sajnos olyan hallott az orvos szájából amit jobb lett volna meg se hallani.Kétségbeesetten ácsorgott az ajtóban és a körmét kezdte rágni.Soha nem volt még ilyen ingerült és soha nem volt még ilyen rossz napja,de ezután már csak még rosszabb napok várnak rá miután megtudta mi történt a baleset hatására édesanyjával.....