Bátyámra ütök (PUF) /Befejezett/

Hetedik fejezet

Céltudatosan indult meg a Kalmár felé,de egy belsőhang megint visszahúzta.Nem akarta magát még nagyobb bajba sodorni és később se mutatna jól a tovább tanulásánál,hogy valakit péppé vert.Ezért meghátrált és csak morgott egyet,a Kalmár meg fölényesen mosolygott.
-Látod ennyit ér egy Nemecsek!-kiáltotta nevetve.
-Megütnélek,de trágyába nem csapok..-felelte.
-Valld be hogy félsz Nemecsek!
-Tőled?Ugyan már..
Azzal Hasi fogta magát és elindult hazafelé faképnél hagyva Kalmárt aki csak tátott szájjal nézett utána,hogy ennyire tudja magát türtőztetni ez a fiú.Tudta,hogy nem gyáva legény csak annyira szerette piszkálni,hogy bármi olyannal szekálta ami csak eszébe jutott.
Eleinte a barátja akart lenni mikor még kisebbek voltak,de Hasinak mindig teljesen más volt az érdeklődési köre mint a Kalmárnak.Azért gyűlölte őt,mert nem barátkozott vele annak idején.
Egy gyerek szívében nagy seb keletkezhet ha valakire felnéz és vele az illető nem foglalkozik.
Nemecsek hazafelé azon gondolkodott még mindig,hogy hogyan találkozhatna Bokával,közben azon is aggódott,hogy a szülei mit fognak szólni ahhoz hogy ő mit és hogyan fog dolgozni ha felnő.Már nagyon régóta színész szeretne lenni,de szülei mindig arra számítottak,hogy tovább viszi a szabó szakmát a családban.Amihez igazából neki semmi kedve sőt ügyessége sincs ehhez a szakmához.
Hazaérve az apja egyből neki esett,hogy hol járt eddig,mert segítségre lett volna szüksége.
-Hol jártál eddig édes fiam?-érdeklődött kissé mogorván.
-Ügyeket intéztem.-vágta rá .
-Ügyeket..És itthon ki fog segíteni most,hogy édesanyád nem tud?-kérdezte bár nem kérdésnek szánta.
-Tudja,hogy tanulnom kell,hogy vigyem valamire..és én pont ezt tettem.-hazudta.
-Itthon tudod legjobban elsajátítani a szakmát.-magyarázta az apja.
-Én nem ezt a szakmát fogom magamnak választani ne haragudjon!-jelentette ki bátran.
Majd megpróbált eljutni a szobájába,de az apja útját állta és mérgesen meredt rá.
-Anyád halálra izgulta magát miattad és te képes vagy nem bemenni hozzá?A másik ügyet majd még megvitatjuk .
-A cuccaimat letehetném esetleg?-feleselt vissza.
-Ej de felvágták  a nyelved fiam..Csak nem egy szobafogságra hajazol?
Erre már inkább nem is szólt semmit csak kikerülte édesapját és bement a szobájába.A cuccait a földhöz vágta és panaszosan morgott egyet.Nem hitte el,hogy folyton vele morog valaki.
Még ez a Kalmár is felhúzta az előbb,ha nem tudná magát kontrollálni már biztos valami más helyen lenne az a gyerek.Hasi soha nem értette miért utálja őt annyira,pedig ő emlékezete szerint semmi rosszat nem tett vele legalábbis szándékosan nem.
vett egy mély lélegzetet és elindult az édesanyja szobája felé.Az ajtóban megállt,hogy erőt gyűjtsön a beszélgetéshez.Nem sokkal később mikor már összeszedte magát belépett az ajtón és elszörnyedt amikor meglátta édesanyját.Az asszony hulla sápadt volt és közel sem úgy nézett ki mint aki gyógyul.Rosszabb állapotban volt mint mikor múltkor járt nála a fia.Ismét rosszul érezte emiatt magát Hasi.Okolni kezdte magát a történtek ért és azt kívánta bárcsak ő feküdne ott az édesanyja helyett.
Lassan oda sétált az ágyához és letérdelt hozzá.
-Szép estét,édesanyám!-köszönt neki,majd megcsókolta a kezét.
-Szebbet drága fiam!-mondta elcsukló hangon.
-Hogy van?Nem néz ki túl jól.-érdeklődött a fia.
-Ne aggódj drága,igazán jól vagyok.Te csak a tanulmányaiddal foglalkozz.-felelte asszony.
-De édesapám azt akarja,hogy szabó legyek,de én azt nem akarom.-zsörtölődött Hasi.
-Hasi figyelj én már nem leszek fiatalabb,de elmondok most neked valamit.Biztos,hogy én távozok először az élők soraiból így apáddal fogsz maradni és támogatnod kell őt.De nem kell azt csinálnod amit ő mond mármint nem kell azt tanulnod amit ő szeretne.Ez a te életed és nem az övé!Neked kell döntened a jövődről ,én pedig onnan fentről is támogatni foglak.
-Nem mondjon ilyeneket!Itt lesz velünk még sokáig,de nem fogom hagyni,hogy apám irányítsa a jövőmet.Igaza van köszönöm!
Még egy kicsit beszélgettek,majd Hasi közölte,hogy ideje lenne tanulnia.Így megölelte és adott egy puszit az asszony homlokára.
Mikor kiment a szobából az apja a nappaliban várta miközben az utolsó simításokat végezte a mai utolsó megrendeléseken.Nemecsek megindult a szobája felé,de az apja ismét megállította.
-Azt mondtam beszélnünk kell!-kiáltott rá.
-Nekünk nincs miről beszélnünk.Különben is mennem kell tanulni!-vágta rá.
-Azt teszed amit mondok vagy akár csomagolhatsz is!-folytatta az öreg.
-Figyeljen ehhez a veszekedéshez se kedvem,se erőm nincs.Szóval ha valamit akar mondja,mert dolgom van!
-A tovább tanulásodról van szó.-kezdett célozgatni az öreg.
-Nem leszek szabó!-jelentette ki bátran Hasi.
-Hát mi leszel?
-Színész vagy író.-mondta neki büszkén.
-Te most viccelsz fiam?Itt a nagy lehetősége,hogy szabó legyél erre színész vagy író akarsz lenni?Itt lenne a jó gyakorlati helyed nálam és te holmi színész akarsz lenni?Na erről ne is álmodj!-kiabálta le a fejét.
-Ennyi?Akkor én mennék is.-szólt csak ennyit.
-Egyenlőre ennyi,de ez még nem minden.Nem fogom ennyiben hagyni,hogy elszúrod az életed.A bátyád máshogy viselkedne,ő teljesen más volt ilyen téren,de még mindig nagyon hasonlítasz rá külsőleg.- magyarázta az öreg szabó.
Erre aztán már nem felelt semmit Hasi csak elsétált mellette és egyenesen a szobájába ment ahol magára vágta az ajtót és lehuppant az ágyra.Hihetetlennek tartotta,hogy csak az anyja áll mellette,de ő meg olyanokat mond,hogy meg fog halni.Teljes kétségbeeséssel kezdet neki a tanulásnak,de semmi nem ment a fejébe.Nem kötötte le a tanulás pedig ő alapjába véve egy nagyon szorgalmas gyerek volt csak most sok stressz érte.
Úgy döntött lemosakodik és elmegy aludni,majd az iskolába óra előtt átnézi az anyagot és akkor minden rendben lesz.Egész jól aludt egy bizonyos pontig.
Körülbelül hajnali három órakor az apja kiabálását hallotta a szobájukból.Gyorsan kipattant az ágyból,hogy megnézze mi történt.Gondolkodás nélkül kinyitotta az ajtót és a látványtól teljesen lefagyott.Percekig csak állt az ajtóban mint aki gyökeret eresztett ott....