Bátyámra ütök (PUF) /Befejezett/

Második fejezet

Hasi nagyon gyorsan növekedett és vele az idő is gyorsan telt.Mire észbe kaptak a kis Nemecsek fiú már 5 éves volt.Meg kell hagyni a korához képest már akkor nagyon okos volt.
Minden héten kétszer látogattak el a bátyja sírjához,bár ő még nem tudta,hogy mi is az ott vagy minek van..Ő csak azt tette amit a szülei mondtak illetve tettek.Mert mi mást is tehetett volna 5 évesen?
Ahogy eltelt egy év Hasi még okosabb lett és érdekelni kezdte,hogy hova járnak ők ki minden héten kétszer is mióta ő az eszét tudja,de mikor megkérdezte a szüleit soha sem kapott megfelelő választ rá.Úgy érzete csak terelnek és nem az igazat mondják neki.
Majd amikor iskolába ment mindenki olyan furán nézett rá,hogy az neki is feltűnt.
Senki nem mondott neki egyetlen árva szót sem arról,hogy ő neki volt egy bátyja és hogy ő milyen hős tettet vitt véghez.
Arra a következtetésre jutott,hogy ő előle valamit eltitkolnak,de nem tudja azt hogy mit és hogy miért.Ezért hát úgy gondolta ezt nem kellene hagynia és hat éves fejjel elhatározta,hogy ő ezt mindenképpen ki fogja deríteni ha törik ha szakad.
Otthon és az iskolában úgy tett mintha minden menne ugyanabban a kerékvágásban,de minden egyes részletet megfigyelt hátha egyszer csak valaki elszólja magát és ő végre megtudhatja az igazat.
Teltek múltak az évek,de Hasi még mindig nem tudott meg semmit a titokzatos sírról.
Hasi már 14 éves volt mikor kezdte megtudni mi is folyik az ő életében.
Volt az osztályában egy fiú aki nem nagyon kedvelte Hasit és ennek mindig hangot is adott még évekkel ezelőtt is.Hasi mindig elengedte a füle mögött a bántó szavakat,de egy nap ez megtört.
Ezen a napon a fiú, nevezzük nevén Kalmár László becsmérelni merte a szüleit és elszólta magát Ernőt illetőleg.
-Szerencsétlen Nemecsek gyerek!Majd téged is megölnek a szüleid!Pont abban a korban vagy!-kiáltott oda Hasinak.
-Miről beszélsz te?-kiáltott vissza bátran.
-A bátyádat is elintézték!Te sem maradsz ki a sorból ne aggódj!
Hasi megindult a Kalmár felé aki egy székről rikácsolt neki és székestől fel döntötte.Az összes gyerek oda sereglett,hogy megnézze mi történik ott.
Felállott a Kalmár és dulakodni kezdtek a teremben.
-Mi az nem is hallottad,hogy a szüleid gyilkosok?Annyi idős volt kb a bátyád mint most te és már nincs az élők sorai között...Ez fura nem de?-heccelte tovább.
-Ha nem hallgatsz el kitöröm a kezed és megetetem a kutyákkal!-szólt vissza,majd egy nagy lendülettel ellökte magától.
A két kamaszodó gyerek még egy ideig dulakodott,majd az új tanár aki a nyugdíjba vonult Rácz tanár urat váltotta csapott közéjük:
-Uraim !Mi folyik itt?-kiáltott rájuk.
-A Nemecsek ok nélkül nekem jött!-lázadt fel a Kalmár.
-Ez nem igaz tanár úr!-cáfolta meg Hasi.
-Honnan tudjam melyiküknek van igaza?-kérdezte mogorván az új tanár.
-Nekem van igazam,a Nemecsekek hazugok és árulók!-mondogatta az igazát a Kalmár.
-Elhallgass vagy megbánod!-kiáltott rá Hasi.
-Na de Nemecsek!Hogy beszél?Nem tudja hol van?Ez egy iskola és nem egy kocsma!Maga meg Kalmár válogassa meg a szavait egy emberrel beszél és nem egy kutyával!Most pedig írok a szüleiknek ,maguk meg irány az igazgatói!A többieknek meg mars órára!Vége az ingyen cirkusznak!-adta ki az utasításokat,majd elindult a két fiúval az igazgatói felé.
Hasi odafelé gondolkozni kezdett azon amit a Kalmár a fejéhez vágott.Ez mindent megmagyarázna vagyis nem mindent,mert maradnak kérdőjelek,de van benne valami.
Ha neki volt egy bátyja és Ernőnek hívták,akkor a sírra megvan a magyarázat.Nemecsek Ernő volt az ő bátyja és valami oknál fogva ő meghalt..De miért nem akarták,hogy megtudja azt hogy volt egy bátyja?Az amit a Kalmár állít marhaság az ő szülei még a légynek sem tudnának ártani,nemhogy a saját fiúknak.Hasi gondolatmentét Pongrácz tanár úr törte meg :
-No most fiúk fáradjanak be az irodába azonnal itt leszek én is az igazgató úr bent van és el fog magukkal beszélgetni...Jómagam értesítem a szüleiket és csatlakozom,mivel én vagyok az osztály főnökük.-mondta,majd el is indult.
A fiúk egy darabig az ajtó előtt toporogva néztek farkasszemet egymással,majd Hasi bátorságot vett magán és bekopogott.
-Tessék!-hallatszott Dobó Gyula igazgató úr hangja.
Hasi és Kalmár annyira nem szerették egymást,hogy együtt furakodtak be az ajtón annyira,hogy majdnem beestek az ajtón.Forrt a levegő kettőjük között,amit az igazgató is észrevett.
-Uraim!Maguk nagyon nem akarnak elférni egymás mellett.Mi az oka ennek?-érdeklődött.
-Az az oka,hogy állandóan már évek óta piszkál!És a mai napon telt be a pohár.-mesélte Hasi.
-Kérem szépen ez rágalom!Soha nem ártottam ennek a gyereknek és ő a mai napon ok nélkül rám támadt.Szerintem az ilyennek nem iskolába a helye hanem valami intézetben ahol bolondokkal foglalkoznak!-folytatta a becsmérlést Kalmár.
-Te szégyentelen!Hogy nem sül ki a szemed!Van képed hazudni?-szólt vissza Hasi.
-Fiúk!Kérem!Iskolába vannak nem a sarki vegyes boltban!-fegyelmezte őket.
Ebben a pillanatban ért vissza Pongrácz a szülőkkel együtt.Nemecsekné szomorúan pillantott a fiára,a fia meg mérgesen pillantott vissza rá.
-Kedves szülők!Szeretném,ha otthon elbeszélgetnének a fiúkkal a mai történtek miatt.Nem szeretném egyik fiút se elküldeni az iskolából,de ha nem férnek meg egymás mellett,akkor muszáj lesz intézkedéseket hoznunk.-adta ki az igazgató a házi feladatot a szülőknek.
Kifelé menet Hasi kapott hideget-meleget.
-Fiam!Mi ütött beléd?Mi nem ilyennek neveltünk...-panaszkodott Nemecsekné.
-Valószínűleg maga is így reagált volna mint én,ha ilyen dolgokat vágtak volna a fejéhez...
-Milyen dolgokat?-nézett furcsán az asszony
-Hogy maga és az édesapám egy gyilkos!
-Tessék?-kérdezte,majd kissé megtorpant.
-Igen,ez a gyerek azt mondta megölték  a bátyámat!-folytatta Hasi.
-Micsoda?
-Igen,megölték Nemecsek Ernőt,akinek a sírjához kijárunk.Miért kellett eltitkolniuk?Miért nem tudhattam,hogy volt egy bátyám és mi közük a halálához?-tört ki Hasiból a rengeteg miért kérdés.
-Ez nem igaz!-próbálta tagadni a szabóné.
Ekkor értek oda a Kalmárék és az apa nem bírta ki,hogy ne szóljon oda:
-Fékezze meg a fiát vagy megbánják Nemecsek asszony!
-Maga csak ne parancsolgasson nekünk,figyeljen oda a fiára,mert ha a kezem közé kerül,akkor nagyon megfogja bánni!-mordult rá Hasi.
-Te most fenyegetsz minket?-kérdezett vissza az idősebbik Kalmár.
-Vegye annak aminek akarja!Én csak figyelmeztettem Önöket,hogy nem félek senkitől és semmitől.-felelte büszkén Hasi.
Azzal elmentek,Nemecsekné egy darabig tátott szájjal állt majd megszólalt:
-Hasi,te most megfenyegettél egy felnőtt férfit?
-Édesanyám nem hagyhattam,hogy így beszéljenek velünk!
Erre már nem szólt semmit az asszony ismét elindultak,majd a lépcsőnél elkezdett szédülni.Már duplán látott,de nem állt meg folytatta útját lefelé amikor megcsúszott a lába és leesett a lépcső aljára.Hasi sietve szaladt le a legutolsó fokot át ugrotta és letérdelt a mozdulatlan édesanya mellé...