Bátyámra ütök (PUF) /Befejezett/

Ötödik fejezet

Nem tudtam ki lehet az a Csónakos, de arra gondoltam, hogy köze lehetett a bátyámhoz és arra jutottam közelebb hozhat ahhoz, hogy milyen is volt ő valójában.Először csak lassan közelített felé és jól felmérte.Elég melák egy ember volt mármint úgy melák,hogy magas.
-Nem tudom ki vagy.-felelte végül.
-Nem meséltek rólam?-lepődött meg .
-Nem,azt is nem rég tudtam meg,hogy volt egy bátyám.Honnan kéne nekem téged ismernem?Életemben nem láttalak.
-Nem hiszem el.Ez nem lehet igaz!Nemecseket nem említette neked senki sem?-kérdezte még jobban meglepve.
-Nem,senki nem szólt róla egy árva szót se.Eltitkolták előlem,hogy volt egy bátyám..Elvileg a saját érdekemben,de én ezt nem hiszem.-magyarázta Hasi.
-Nem fér a fejembe..Egy ekkora hősről nem mesélni..-morgott hangosan.
-Tudnál róla nekem mesélni?-puhatolódzott nála Hasi.
-Azt mesélek el róla amit csak szeretnél,de nem itt és nem most.Ne haragudj,de csak egy percre ugrottam be és vár a családom.Nemrégiben született meg a fiam és nagyon nyűgös szóval ha nem haragszol most mennék.Itt egy elérhetőség ezen a címen elérsz.-nyomta a kezébe a címét.
-Rendben,ne haragudj,hogy feltartottalak.-kért elnézést Hasi.
-Semmi baj majd beszélünk.Szevasz,vigyázz magadra kölyök!-azzal el is sietett.
Hasi egy ideig még furán állott ott ahol otthagyta testvére régi barátja.Úgy érezte,hogy nem igazán akart beszélni vele Ernőről annak ellenére sem,hogy meg adta a címét neki.Nem sokáig törte ezen a fejét fogta magát meg simogatta testvére emlékműjét és elindult az iskolába.Még mindig azon járt odafelé az esze,hogy hogyan találkozhatna bátyja egykori legjobb barátjával Boka Jánossal.Nem tudta,hogy ezt hogyan fogja összehozni mivel csak annyit tudott Bokáról,hogy ott maradt kiképző ahol katona tanonc volt.  Annyira elgondolkodott,hogy észre sem vette,hogy legjobb barátja Molnár Józsi szalad utána.
-Hé!Nemecsek!-kiáltott utána.
Hasi megállt és gyorsan hátra nézett.
-Mi az Molnár?-kérdezte.
-Azt hittem észre sem veszel.Mi az alva jársz talán?-viccelődött.
-Ma nem vagyok humoros kedvembe..sőt szerintem egész tanévben nem leszek abba.-jelentette ki búsan Hasi.
-Mi ütött beléd Nemecsek?-kérdezte aggódva Molnár.
-Te nem is hallottál a történtekről?Ja igaz is beteg voltál...
Útjukat közben folytatták lassan az iskola felé,de nem siették el a dolgot.Gondolták az iskola megvár.Volt sok dolog amiben hasonlított Hasi Ernőre,de voltak olyan dolgok amiben egyáltalán nem.Például mindketten bátrak voltak,de Ernő nem volt hozzá nagyszájú Hasi pedig hangot adott az igazának.Molnár Hasinak legalább olyan jó barátja volt mint Ernőnek Boka,de lehet még azt is felül múlta.
-Nem hallottam,arra várok,hogy mesélj.-jelentette ki a Molnár.
-Hosszú sztori,de kezdjük az elején.-vágott bele.
Ezt követően elmesélte barátjának,hogy a Kalmár ismét cikizte és hogy onnan indult a dolog,hogy ő is gyanakodott már egy ideje,de nem tudta mit titkolnak.Abban biztos volt,hogy a szülei nem gyilkosok,de az igaz,hogy volt egy testvére.
-Szóval ennyi ideig hazudtak neked?-kérdezte meglepve Molnár.
-Igen és ha rajtuk múlna még mindig nem tudnám.Még mindig nem tudom elhinni,hogy ezt tették velem és most nagy részben hibásnak érzem magam az édesanyám balesete miatt.-mondta elkeseredve.
-Ugyan haver,ez nem a te hibád.Viszont ezt a Kalmárt én esküszöm ketté tépem...Hogy lehet valaki ekkora őstulok?Hogy szakadna rá a mennyezet!-dühöngött a Józsi.
-Nyugalom,kezeljük higgadtan ezt az ügyet bár nagyon a begyemben van ez az ürge.
Hamarosan az iskolához értek.Ebben az időben már nem létezett olyan,hogy gittegylet és nem is nagyon gyűltek össze a srácok suli után valahogy elmúlt ez az idő.
A többi gyerek már az iskolaudvaron  hangoskodott,futkároztak,kiabáltak és játékból verekedtek is.Mikor Hasi és a legjobb barátja épp bementek volna az ajtón a Kalmár jött velük szemben és ismét elő vette a leggonoszabb énjét:
-Nézd a még iskolába jár a szülő gyilkos!
-Elhallgass te nagyszájú!-kiáltott rá a Molnár.
-Nézd a meggyógyult a bébiszittere is..Mi az te már nem tudod megvédeni magad Nemecsek?Vagy elvitte a cica a nyelved?-gúnyolta tovább.
-Ha nem itt lennén megütnélek..de itt nem alacsonyodok le a te értelmi szintedre.-felelte büszkén Hasi.
-Persze,gyáva vagy te Nemecsek!A könyvmolyok mindig gyávák csak a szájuk nagy!-folytatta Molnár.
Hasi nem törődött vele csak beakart jutni az iskolába és valahogy túl élni ezt a keservesen rossz napot.Az gondolta bárcsak eltudna tűnni néhány órára.
Nem sikerült elmennie Kalmár mellett,mert fellökte őt.Hasi kicsit megütötte magát az esés következtében,de gyorsan lábra pattant és elindult a Kalmár felé.Először megakarta ütni,de elgondolkodott azon,hogy mekkora bajba kerülhet egy újabb verekedés után.Elhatározta,hogy sarkon fordul és csak úgy el sétál onnan úriembermódjára,de a Kalmár ismét nem tudta befogni a száját:
-Ez az gyáva Nemecsek menekülj csak a bátyádnál is gyávább vagy!
Erre aztán visszafordult Hasi és égett a dühtől:
-Engem elmondhatsz mindennek,de ha a családomról szólsz legközelebb egy rossz szót is akkor azt megbánod!-fenyítette be a kis Nemecsek fiú.
-Nem félek tőled!-morogta vissza.
-Én se tőled!
-Nemecsek ideje mennünk!-szólt közbe Molnár.
Azzal Hasi vett egy jó nagy levegő és elindult az osztályterem felé.
Nagyon lassan telt a nap,egy örökkévalóságnak tűnt,de kedvenc tevékenységét űzte olvasott egyedül magányosan.Ebben a dologban megint nem hasonlított Ernőre,mivel ő elég társasági gyerek volt.Hasi pedig szeretett félre ülni egy könyvvel és elmerülni a lapok mélyében.
Mikor vége lett az iskolának kiült a közeli padra olvasni,de most látszott rajta,hogy bánatos.Éppen arra sétált a Csele nővérének a lánya aki pont annyi idős volt mint ő.
Pankának hívták és cserfes egy lányka volt.Lassan oda sétált Hasihoz és beszélni is kezdett:
-Tudom ki vagy te!
-Tessék?Te nekem szóltál?-kérdezte meglepve Hasi és becsukta a könyvét.
-Nem,a szellemedhez!Szerinted..-viccelődött.
-Nagyon vicces egy lány vagy te..Honnan ismersz?
-Téged ki nem ismer?-felelt a kérdésre kérdéssel a cserfes.
-Nem tudom miről beszélsz...
-Te tudod,hogy én ki vagyok?-kérdezte a lány.
-Nem.Kellene?
-Cselét se ismered?-kérdezett ismét.
-Nem.Őszintén lassan a saját családomat sem ismerem.-felelte.
Mikor ezt kimondta a lány nagybátyja jelent meg Csele akiről eddig szó volt.Annyira jól öltözött és elegáns volt most is mint évekkel ezelőtt.Mikor meglátta a Nemecsek fiút majdnem rosszul lett.
-Ernő?Nem az nem lehet.Hiszen ő meghalt...-morogta hangosan.
Sokat meséltek a lánynak Nemecsek Ernőről és illett a leírás Hasira ezért gondolta azt a Panka,hogy Hasi Ernő.
-De,de ő tuti Ernő!-mondta a lány