Bátyámra ütök (PUF) /Befejezett/

Hatodik fejezet

Hasi egy pillanatra elgondolkozott ,hogy miért gondolja mindenki azt róla hogy ő Ernő?Eddig senki nem mondogatta az ő nevét előtte most meg hirtelen a fél város azzal a ténnyel állítja őt szembe,hogy tiszta Ernő vagy felmerül az emberekben a kérdés,hogy nem ő benne született újra a bátor hős.Mindenesetre most már nem tudta fejben követni a többi embert.Ez a Csele is miért gondolja,hogy egy halott fiú aki annyi idős lenne körülbelül mint ő megjelenik gyerekként.Marhaság gondolta magában,majd hosszas fej vakarás után megszólalt:
-Nemecsek vagyok,de nem Ernő.
-Te a Nemecsek rokona vagy?-kérdezte a gigerli.
-Az öccse.-felelte Hasi.
-Tessék?Nemecseknek született egy öccse?Öregem te tiszta Ernő vagy!-vágta rá Csele.
-Csodálatos felfedezés.Ezt már mondták páran.-nyögte oda kissé bosszúsan Hasi.
-Mi a baj öcsi?-kérdezte meglepetten Csele.
-Semmi.-felelte.
-Nekem nem úgy tűnt.-vágta rá a cserfes lány aki eddig hallgatott.
-Azt sem tudom kik vagytok.Nem fogom nektek ki teregetni az életemet!-mondta teljesen kikelve magából Hasi.
-Nyugi!Én a bátyád egyik barátja voltam.-próbálta csitítani Csele.
-Mindenki ezt mondja,de senki sem hajlandó róla mesélni!-morogta.
-Én hajlandó vagyok!-mondta büszkén.
-Viccelsz?-kérdezte,majd felpattant a padról.
-Nem,őszintén mondom,hogy elmondok neked mindent amire kíváncsi vagy.Tisztelem a bátyádat a cselekedetéért és hajlandó vagyok mindent elmesélni róla amire kíváncsi vagy.Szóval gyere üljünk vissza ide és kérdezz csak amit akarsz.
-Ezt el sem hiszem.-felelte,majd vissza ült a padra.
Szemben foglalt vele helyet Csele és nagybátyja mellé pedig leült Panka,mert hiába hallotta már milliószor a történetet őt nagyon érdekli,hogy Ernő mekkora hős volt.Hasi is nagyon lelkes lett,hogy végre talált valakit aki mesél a bátyjáról.
Csele köhintett párat,hogy rendbe jöjjön a hangja aztán megszólalt:
-Mit szeretnél tudni?Mi is a neved?
-Miklós,de az iskolában mindenki Nemecseknek szólít csak,bar így most ez zavaró tényező,mert őt is mindenki annak hívta.-felelte kissé lehangoltan.
-Miklós?Nincs valami más beceneved?Olyan fura kimondani...Ne haragudj,de inkább Nemecsek formád van,de a Miklós szerintem kicsit száraz név neked.-magyarázta a mindig gigerli .
-Hát igazából otthon csak Hasinak szoktak hívni,ennek is megvan a maga története,de nem szeretném most részletezni.Ha gondolod hívhatsz Hasinak ha ennyire zavar a Miklós név.
-Nekem tetszik a Miklós név,de a Hasiban megfogott még valami.-vágta rá Panka.
Mivel annyira hasonlított Hasi arra az Ernőre akit a nagybátyja leírt így nagyon bejött a kislánynak,mert teljesen elvarázsolta.Olyan áhítattal nézte ahogy beszél,hogy még madarat is lehetett volna fogatni a lánnyal.
Hasi soha az életben nem érezte még magát társaságban ilyen furcsán bár az is igaz,hogy soha sem volt egy társasági ember.Soha nem bandázott,soha nem keveredett rossz társaságba és soha nem volt rossz gyerek csak gyanakodó amire meg is volt az oka.
-Oké Hasi.Tehát mit szeretnél tudni?-kérdezte ismét Csele.
-Mindent.-bökte rá.
-Konkrétan?
-Az egész sztorit az elejétől a végéig.-felelte.
A gigerli vett egy hatalmas levegőt és elkezdett mesélni .Elmondta,hogy osztálytársak voltak és,hogy egy gyenge gyerek volt az Ernő,de annál is bátrabb.Mindent elmondott neki tőviről-hegyire  azt is,hogy hogyan fürdött meg háromszor és miért.Hasi megtudta azt is,hogy másodszor Boka miatt fürdött és ezért egy kis haragot kezdett érezni a szívében,de eszébe jutott a levél,hogy hibásnak érezte magát miatta és ez a tudat egy kicsit lenyugtatta.
Csele lelkesen mesélte Hasi és Panka pedig lelkesen hallgatta tovább a történetet.
Kicsit álszentnek érezte Áts Ferit.Úgy gondolta ezek után,hogy egy kicsit mindenki hibás a történetben aki valamilyen szinten érintkezett a bátyjával.De tudatában volt azzal is,hogy senki semmit nem erőszakolt rá Ernőre.Mindent a saját akaratából tett.
Úgy érezte,hogy ő maximum csak külsőleg hasonlít rá,mert ő neki nincs ennyi barátja,nincs egylet ahová tartozik és Grundja sincs.Mikor végzett Csele a meséléssel Hasi megszólalt:
-Te mit gondolsz ki a hibás a haláláért?-érdeklődött Hasi.
-Senki.Őszintén úgy gondolom,hogy senki.Gyerekek voltunk,játszottunk,gittet rágtunk és harcoltunk azért amit szerettünk.Közülünk Ernő szerette talán a legjobban,ezért került az életébe.Pedig oly hiába harcoltunk érte,mert kiderült,hogy nem csak a bátyádat,hanem a Grundot is elveszítettük.-vallotta be.
-Értem,köszönöm,hogy őszinte voltál velem és elmesélted amire kíváncsi voltam.-hálálkodott Hasi.
-Nincs mit,ha lenne valami kérdésed még akkor nyugodtan felteheted máskor is ugyanis nem messze van e leányzó iskolája és mostanában általában én kísérem el-vissza szóval lesz rá alkalom,hogy megkérdezd,de most már mennem kell,mert a nővérem már biztos hiányolja a leltárból Pankát.Légy jó és gondolj mindig úgy a bátyádra mint egy hősre.
-Viszlát Hasi!-köszönt el a lány.
-Még egyszer köszönöm!Viszlát!
Azzal Csele és a lány elindult hazafelé.Hasi is lassan fel állott onnan ahol ült kicsit kinyújtotta magát majd elindult ő is hazafelé.Útközben azon agyalt,hogy bárcsak a bátyjára ütne és ő is olyan bátor lenne mint ő volt.A gondolatmenetét a bokorból előugró Kalmár zavarta meg aki ismét összeakasztotta vele a bajszát:
-Milyen szánalmas beceneved van otthon..-mondta nevetve.
Ugyanis végig a közelben volt és kihallgatta az egész beszélgetést így azt is,hogy otthon Nemecseket Hasinak hívják.Ez egy jó ok volt megint szekálni,de Hasit sem kellett most már félteni.
-Te miért ütöd mindenbe bele az orrodat?-mordult rá.
-Annyira jó téged halálra kínozni.-felelte.
-Ez nem kínzás ez fárasztás.
-Mindegy amúgy nem csevegni jöttem hanem szekálni.Szóval szánalmas a beceneved és most hallottad,hogy hogyan áradoznak a bátyádról pedig ő is egy kis gyáva kukac volt pont mint te.Fontos volt neki a Grund vicces..Neked mi a fontos?Könyveket nyálazni.-szekálta.
-Helyedben örülnék,hogy még nem csaptalak képen.-jegyezte meg Hasi.
-Ejj de erős vagy te kis szájhős!
-Ne akard,hogy a fogaid körmérkőzést játszanak a bent maradásért öregem!-mordult rá vissza.
-Szánalmas vagy Nemecsek!Egy szánalmas vesztes és örökre az is maradsz mint a testvéred volt!-kiáltott rá oda.
Ezt már nem hagyhatta szó nélkül Hasi és megindult a Kalmár felé...