Bátyámra ütök (PUF) /Befejezett/

Tizenharmadik fejezet (Befejező rész)

Sokat tépelődött magában Hasi. Be kellett adni a jelentkezéseket is az új iskolában és még mindig nem tisztázta a helyzetet az apjával, de mivel harcolni akart az álmaiért így úgy döntött színiiskolába jelentkezik, mert minden álma az volt, hogy színész legyen.
Délutánonként a Grundot rendezték be a csatára, az ellenséges fiú horda azt üzentette, hogy Pénteken kettő órakor fog támadni. Miklósék felkészültek a legrosszabbra is,de bíztak is magukban. Az lebegett a szemük előtt, hogy Ernő mekkora hős volt és a többiek úgy gondolták Hasi is a nyomdokaiba léphet, magyarul a bátyjára üthet csak azzal a különbséggel, hogy ő nem fog meghalni.
Nemecsek sokat tanult és készült a vizsga időszakra is, mer tudta, hogy ezzel mehet csak valamire az életben. Bokával többet nem találkozott, de örült, hogy valaki meghallgatta és sajnálta, hogy vissza kellett mennie. Gerébbel is megismerkedett és úgy látta tényleg megváltozott, bár ő nem ismerte, de tudja, hogy bátyja is megbocsátott neki így nem haragudott rá ő sem.
Hamar elérkezett a Péntek és a fiúk minden előkészülettel épp végeztek. Azt beszélték meg, hogy Hasi lesz a kapitány mivel Ernő is végül az lett volna a Kalmár meg a tábornok, de egyenlő jogokkal rendelkeztek. Ki gondolta volna hogy ez a két gyerek valaha ilyen jóba lesz? Senki!
A  csata előtt Hasi kiment a temetőbe a bátyjához és beszélt a sírhoz. Kérte a lelki segítséget és, hogy legyen ott vele mindig. Könny szökött a szemébe, de próbálta magát nyugtatni, hogy elég erős és lefogja győzni a félelmeit, mert egy Nemecseknek is lehetnek félelmei, de tudja őket kezelni.
Gyorsan összeszedte magát és ránézett az órájára, ami egy órát mutatott. Nagy nehezen útnak indult és egyenesen a Grund felé haladt amikor hirtelen összefutott Molnárral, de szó szerint.
- A jó ég áldjon meg! Nem tudsz figyelni? - korholt rá  Hasi.
- Ne haragudj, siettem a Grundra! - mentegetőzött Molnár.
- Te ne haragudj, kicsit elvetettem a sulykot. Nincsen túl jó kedvem és akkor még itt van ez a csata is.
- Nyugodj meg, menjünk, mert már várnak ránk! Közben mesélhetsz.
Azzal elindultak, hogy folytassák útjukat a Grundra. A messziből már Kalmár emberei figyeltek vagyis most már az ő embereik is, de még mindig furcsa volt ezt kimondaniuk.
A Kalmár már ott állt büszkén a Grund kutyájával és tettre készen álltak.
- Hasi! Már azt hittük nem is jössz! Pedig ez itt a Hasi osztaga! - kiáltotta el magát végül a Kalmár.
- Ugyan már! Nincsen nekem osztagom és ki nem hagynám ezt a csodálatos eseményt! - szerénykedett Hasi.
- Nincs jó kedvében. - tette hozzá a Molnár.
- Ha vége a csatának akkor egyből jobb kedvre fog derülni. Most pedig megvan kinek mi a feladata?
Az előző nap folyamán ki lettek osztva a feladatok. Hasi megtalálta otthon a zászlót amit a bátyjáék védtek és az lett az ő zászlajuk . Kitűzték a legmagasabb farakás tetejére és ezek után még egyszer ismertette Kalmár a haditervet. Miszerint Nemecsek később csatlakozik be mint a bátyja és ugyanúgy fog támadni a magasból az ellenségre. Kialakították ők is a Grundot hasonlóképp mint a Pál utcaiak anno, ezt úgy tudták megcsinálni, hogy Hasi nagyon sok Pál utcaival összefutott mostanában és megtudott részleteket. Szinte ugyanaz lett a tervük és a terep is azzal  a kivétellel, hogy most direkt később csatlakozik be a kis Nemecsek.
Hamarosan kettőt ütött az óra és meg is jelent az ellenséges haderő, elől egy trombitással és a vezérükkel, akinek a kezében egy csíkos zászló volt és az volt rá hímezve a csíkos ingesek.
Hát ez nagyon eredeti gondolták magukban a Kalmárék. Bár az ő tervük kicsit se hasonlított a vörösökére, mert ezek mind betódultak a Grundra és minden áron a zászlót akarták, de azzal nem számoltak, hogy Hasi osztaga légyegében eszesebb mint ők és ahogy a mondás tartja: " Többet ésszel, mint erővel." Túl jártak a csíkosak eszén és nagyon hamar elfogytak. Molnár úgy harcolt mintha az élete múlott volna rajta. Csak úgy zuhogtak a homok bombák amiket Kalmár kőkeményre gyúratott a srácokkal. Potyogott az ellenség mint a makk a fáról, de Hasi még mindig sehol nem volt vagyis nem volt látható mintha ott sem lett volna amikor hirtelen a csíkosak vezére megindult volna a zászló felé a kis Nemecsek előjött a búvóhelyéről és gyorsan a nyakába vetette magát. A zuhanás hatására mindketten egy pillanatra elájultak és mire fel keltek mindenki körülöttük volt. Hasi nagy nehezen feltápászkodott és nyújtotta a kezét a vezérnek, hogy felhúzza, amikor az hirtelen megszólalt:
- Igazuk volt. Te a bátyádra ütöttél! Nagyon derék fiú vagy, a bátyád büszke lenne rá, hogy megvédted a Grundotokat. - azzal felhúzta Hasi.
Molnár pedig kiengedte az elfogott csíkosokat és vigyázzba állva várta a következő utasítást.
- No most mindenki hagyja itt a fegyverét és távozzon! Ezek a fiúk derék fiúk, mi pedig csak szájhősök. - jelentette ki, majd Nemecsekre nézett és folytatta.- Tisztelegj! - azzal hátat fordított és távozott és szép lassan követték a követői is.
Hasi pedig a többiek felé fordult és húzott egyet a vállán, majd a többiek oda szaladtak hozzá, az égbe emelték és dobálni kezdték.
- Éljen sokáig Nemecsek! - kiáltották egyszerre, majd letették ünnepeltek egyet még és mindenki haza ment, mert nehéz idők következtek az iskolában.
A délutánokat továbbra is a Grundon töltötték, de többet tanultak mint amennyit alapból szoktak. Felvételit írtak és Hasi nagy nehezen, sok gondolkodás után elmondta az apjának, hogy hova jelentkezett, de az apja reakciója meglepő volt:
- Színész leszel? - kérdezte meglepve.
- Ha a jó Isten is úgy akarja, akkor igen. - felelte bizakodva.
- Áldásom rá.
- Tessék? Hogy mondta? - kérdezett vissza mintha nem hallotta volna.
- Jól hallottad. Sokat agyaltam és arra jutottam, hogy azt kell tenned amit te szeretnél és én nem erőszakolhatom rád az akaratomat. Ha felvesznek áldásom rád, de ha meggondolod magad még mindig lehet szabó is. - magyarázta az öreg Nemecsek.
- Halás vagyok Önnek.
- Magadnak legyél hálás és anyádnak!
Az iskolát sikeresen zárta és felvették a színműre is azt sajnálta, hogy újdonsült barátaitól távol került, de mindig kellemes érzés fogta el mikor visszagondolt az utolsó ott töltött évére.

* 10 évvel később:
Hasi befutott színész lett végül és nagyon sok szerepet kapott, de mindig gondolt szeretett bátyjára és édesanyjára. Sőt írtak egy darabot a bátyja hőstettéről és ő játszhatja a színházban Ernőt.
Elintéztette azt is, hogy a helyi színház előtt legyen egy Ernő szobor. Édesapja nagyon meghatódott mikor először látta a szobrot az előadás után még sírt is.
Nagyon büszke volt a fiára, hogy mégis csak követte az álmait és arra is büszke volt, hogy nem állt a boldogsága útjába. Azt viszont sajnálta, hogy nem volt még unokája, de ez már egy másik történet lenne. Mindig azt hangoztatta halála napjáig, hogy ez a fiú a bátyjára ütött és Hasi is így hivatkozott mikor kérdezték, hogy kire hasonlít:  Bátyámra ütök!