Bátyámra ütök (PUF) /Befejezett/

Kilencedik fejezet

Hasi fejfájással ébredt.Mikor kinyitotta a szemét hirtelen nem tudta hol van.Megdörzsölte a szemét és a Molnár ült mellette.Még mindig nem értette mi folyik körülötte azt gondolta kiesett az emlékezete.Körbe nézett a szobába és próbált visszaemlékezni,hogy mi is történhetett vele,de sehogy se emlékezett végül arra jutott,hogy megkérdezi barátját:
-Mi történt velem?
-Öregem te aztán jól kiütötted magad!-vágta rá hatalmas szemekkel.
-Nem értelek,vázolnád?
-Nem is emlékszel?-kérdezte furcsállva.
-Ember!Szerinted ha emlékeznék akkor megkérdezném?Nem sűrűn!-akad ki a kis Nemecsek fiú.
-Jól van na!Nem kell kiakadni.A temetőbe találtunk rád a családommal,mert éjjeli mise után kiszoktunk látogatni és akkor te ott hevertél a Kápolna előtt.Csak nem hagyhattunk ott így haza hoztunk,ha nem tűnt volna még fel ez az én szobám és az ágyamban fekszel.-mesélte Molnár.
-Ez furcsa..Nem emlékszek szinte semmire.Annyira,hogy valaki leütött.-állapította meg a maradék emlékeiből.
-Próbálj meg visszaemlékezni!Mi történt?Mit kerestél olyan későn ott?-tanácsolta,majd becsukta az ajtót.
Hasi erősen törni kezdte ismét a fejét,hogy valami az eszébe jusson és szépen lassan összeállt a kép.Emlékezni kezdett a dolgokra,szép lassan minden az eszébe jutott.Kezdve azzal,hogy az édesanyja elhunyt,hogy ő kilógott otthonról és,hogy találkozott az Áts Ferivel a temető előtt.Aztán az is eszébe jutott,hogy bement a temetőbe és ott valaki leütötte.
-Megvan!-kiáltott fel.-De még mindig nem tudom kiütött le.-tette hozzá szomorúan.
-Sötét volt,nem láthattad.Amúgy mit kerestél ott?Összevesztél a szüleiddel?-érdeklődött,majd leült Hasi mellé az ágyra.
-Nem,de bár úgy lett volna inkább.-mondta bánatosan és könny szökött a szemébe.
-Te sírsz?Mi történt?Áruld el!-utasította megrémülve a legjobb barátja.
-Édesanyám..édesanyám elhunyt.A doktor már nem tudott segíteni rajta.Bárcsak én velem történt volna ez!-tört ki belőle.
-Megőrültél!A szüleid már egy gyereket elvesztettek ha történt volna veled valami abba biztos mindketten belehaltak volna!-förmedt rá a Molnár.
-Van benne valami,de akkor is hibásnak érzem magam.-jelentette ki Hasi,majd visszafeküdt az ágyba.
-Oké,próbálj meg pihenni aztán majd holnap a suliba kitalálunk valamit.-vágta rá Józsi,majd lemászott a halózsákjához.
-De nekem azt mondta apám a héten nem kell suliba mennem.-ugrott be Hasinak.
-Képes lennél egyedül hagyni a Kalmárral?-kérdezett rá bosszúsan.
-Nem,ne aggódj!Most a legkevésbé sem érdekel,hogy mit mondott az apám.
Ezután mindketten lefeküdtek aludni bár Hasit nem hagyta aludni a lelkiismerete meg piszkálta a fantáziáját,hogy kiüthette le.Először arra gondolt,hogy az Áts Feri,de ha jól belegondol akkor ez badarság.A Ferinek nem lett volna oka leütni,igaz nem volt vele túl kedves,de nem is származott volna belőle haszna.Mondjuk kinek származna abból haszna hogy a másikat leüti?Aztán arra gondolt,hogy valami hajléktalan lehetett némi pénzért bár ezt se fogja megtudni,mert egy lyukas garas se volt nála.A temetőbe nem pénzzel járkálnak az emberek és amúgy se vannak eleresztve.
Aztán leesett neki a húsz filléres és a gyanúja a Kalmárra terelődött.Az a fiú a kezdetektől utálja őt azért mert nem barátkozott vele.De miért ütötte le az átkozott?Fészkelt be a gondolat a fejébe,de szerencsére elnyomta a buzgóság.
Nem volt se rémálma se semmi,de a feje továbbra is pokolian fáj.Kinek ne fájna ha leütnék a temetőben?
Amikor felébredtek akkor is fájt még a feje Hasinak,de próbált nem törődni vele.Kimentek a Józsi szobájából és  mamája már finom reggelivel és tízóraival várta őket.Hasi végre egy picit jobb kedvre derült.
Gyorsan megették a sok finomságot,elcsomagolták a tízórait,megköszönték Molnár asszonynak a fáradozását és elindultak az iskolába.Útközben nem igazán beszélgettek,na meg persze nem is lakik Józsi annyira messze az iskolától,hogy hosszasan lehetne az úton pletykálni.
Hasi alig várta,hogy jól beolvasson a Kalmárnak és végre nem fogja őt kímélni.Megígérte,hogy a bátyjára fog ütni és bátor lesz nem pedig gyáva.Azt gondolta,hogy Ernő is biztos ezt tenné a helyében.De vajon tényleg ezt tenné vagy csak Hasi gondolja ezt?Nem is számított igazán csak az,hogy vallja be az a piszok,hogy ő tette ezt a gaz tettet vele.
Az iskolának támaszkodva már ott is volt a Kalmár azokkal a srácokkal akik menőnek tartották őt.
-Megjöttek a lúzerek!-kiáltotta mikor Józsiék odaértek hozzájuk.
-A helyedben elhallgatnék!-figyelmeztette Hasi.
-Miért ki vagy te itt gyáva Nemecsek?-vágta rá a kutyaütő.
-Gyáva?-kérdezett vissza miközben neki ugrott.-A helyedbe inkább csendben maradnék ha jót akarnék magamnak!-tette hozzá Hasi.
-Nem félek tőled!-kiáltott rá dulakodás közben.
-Én se tőled!És most dalold el,hogy te ütöttél le tegnap a temetőben!-utasította ,miközben már a földön ment a harc.
-Hasi le kellene állnod!-figyelmeztette Molnár.
-Nem!Még csak most kezdtem el és addig nem állok le míg be nem vallja,hogy ő ütött le!-mondta eltökélten miközben a földbe nyomta ellenfelét.
-Igen én voltam!És akkor mi van?Így jártál barátom!-miközben próbált kiszabadulni.
-Nem vagyok a barátod!-fakadt ki Hasi.
-Látod ez a baj!Ezért utállak teljes szívemből,mert anno nem akartál barátkozni velem.Nem alacsonyodtál le az én szintemre és lám itt a böjtje.
Hasi eleresztette és mindketten fel állottak.Leporolta a ruháját és épp menni készült befelé amikor a Kalmár oda nyomott a kezébe egy papír fecnit.
-Ki hívlak egy csatára a barátaimmal.-kezdet bele.
-Micsoda?De hát nekem csak egy barátom van.-nézett rá furcsán Nemecsek.
-Akkor bajban vagy.Mi vagyunk a csíkos pólósok.-felelte büszkén.
-Nagyon eredeti vagy nem is a vörösingeseket akarod másolni..Csak nem te akarsz lenni az új Áts Feri?-heccelte Hasi.
-Csak nem akarsz a bátyád után menni?-kérdezett vissza nagyképűen.
-Csak nehogy megüsd a bokádat!-kiáltott vissza neki.
Már éppen indultak volna Molnárral amikor most meg a Kalmár esett neki Hasinak.Szerencsére számított rá,hogy támadni fog a sunyi alaki így nem tudta a földre teríteni őt.Ment a dulakodás ismét és mindenki kellő távolságból,de őket figyelte.Úgy tűnt Hasi az erősebb és megint felülkerekedett a Kalmáron,mert ismét a földbe nyomta őt.
-Soha ne szórakozz egy Nemecsekkel!Főleg ha az illető beceneve Hasi!-kiabálta,majd hozzátette.-Igen ez a becenevem,így szólítanak otthon és büszke vagyok rá,mert a szüleimtől kaptam!Ahogy a Nemecsek névre is és a bátyámra!Ha háborút akarsz akkor megkapod,de figyelmeztetlek nem vagyok  jó ellenségnek.A helyedben meghúznám magam,mert a te fajtád csak hátulról tud támadni és sötétben!-fenyítette be Hasi.
-Továbbra se ijedek meg tőled!-vágta az arcába Kalmár.
Ekkor az osztályfőnökük loholt oda és elképedve látta,hogy megint ez a két jó madárbalhézik és pont az iskola előtt.Olyan piros lett a feje mint a paradicsom és neki állt ordibálni:
-Azonnal fejezzék be!Ez egy iskola és nem állatkert!
Erre végül el eresztette Hasi a Kalmárt és jött a szokásos mellébeszélése az ellenségnek:
-Ő kezdte!
-Méghogy én kezdtem?Te kezdted tegnap éjjel!De ezt még nagyon megfogod bánni.-fenyítette tovább Hasi.
-Fejezzék be!És ezek után nyomás az igazgatóiba!Sajnálatosan be kell fáradniuk megint a szüleiknek is!-jelentette ki a Pongrácz.
Most esett le Hasinak,hogy neki igazából itt se kellene lennie és az apja már biztos keresi.Gyönyörű lesz,hogyha behívják és véletlenül pont ma ki fogják csapni az iskolából.
Akkor ő aztán már biztos elbúcsúzhat a színészi karriertől és örülhet ha az apja nem töri ki a nyakát.Bárcsak történne most valami,valami ami kihúzza őt a slamasztikából gondolta magában ....