Bátyámra ütök (PUF) /Befejezett/

Tizenkettedik fejezet

Két nappal később eltemették Nemecsek asszonyt. Hasi pár napig nagyon maga alatt volt. Alig akart enni, alig akart kimozdulni és alig akart a barátaival lenni, majd elhatároztam, hogy erőt vesz magán és engedi, hogy segítsenek neki átvészelni ezt az időszakot.
Teltek-múltak a napok és most már sokat voltak együtt a fiúk és azt találták ki, hogy a nevük legyen "Nemecsek serege" . Hasinak nem igazán tetszett, hogy róla akarják elnevezni a csapatukat, de a Kalmár meggyőzte, hogy a Nemecsek név Ernőre utal és az ő tiszteletére lesz ez a nevük. Továbbra sem volt elragadtatva a dologtól, de mivel a döntő többség megszavazta így nem volt mit tennie ellene.
Az egyik napon békésen játszottak amikor ismét megjelent a két melák gyerek, a Németh meg a Tóth, de most csak ők voltak ketten. Éppen labdával játszottak amikor berontottak és Hasi felé indult meg mindkettő.
- Nézd itt ez a nagyszájú. Ebbe szorult belé a legtöbb értelem. - szólt oda egyik a másiknak.
- Ja, valamilyen Nemecsek. Tárgyalni jöttünk kölyök és mivel te vagy itt a legértelmesebbnek tűnő  hozzád jöttünk. - szólította meg Hasit a másik.
- Mit akarok? - érdeklődött kíváncsian Hasi.
- Mit akarnánk? Hát a Grundot! - mondta feszülten a Tóth.
- Magyarul háborút a Grundért. - javította ki a Németh.
- Megvesztetek? Ti sokkal nagyobbak vagytok nálunk!
- Berezeltél Nemecsek? Várjunk csak nem a te bátyád volt a Nemecsek Ernő? Ő nem lenne ilyen gyáva nyúl. Ő küzdene ezért a helyért és nem bújna anyuci szoknyája alá. - kezdte sértegetni a nagyobb darab.
- Soha nem ijednék meg tőletek. Holnapután gyertek vissza és azt is meg fogjátok bánni, hogy valaha is betettétek ide a lábatokat!-  fenyítette be őket Miklós.
- Na azt megnézzük, akkor holnapután háromkor itt. - szóltak vissza egyszerre és azzal sarkon fordulva távoztak.
A Molnár és a Kalmár kezdett el lépkedni Hasi felé és megakarták érdeklődni, hogy mégis mit akart ez a két gorál itt. Hasi végül elmondta, de a többiek nem voltak meglepődve a harcon csak azon, hogy mégis belement a szőke fiú.
A napokban még többet voltak együtt bár Hasi nem sok időt töltött ott, mert ki akarta deríteni, hogy a bátyjáék, hogy nyerték meg a csatát vagyis, hogy nézett ki a csatatér. Ezért felkereste Csónakost és kikérdezte és eszerint rendezték át az új Grundot.
Történt egy fajta véletlen is a csata előtti napon. Éppen Ernő sírjánál állt Hasi, amikor egy kéz került a vállára. Gyorsan hátra nézett és egy barna magas annyi idős körüli fiatalember állhatott mögötte, mint a bátyja lenne most. Ő volt az, akit már régóta keresett, Boka János.
Hasi nagyon meglepődött amikor meglátta a férfit és először nem hitt a szemének, de érezte, hogy ez az ember nem lehet más, mint a nagy hírű Boka.
- Boka? - kérdezte kikerekedett szemmel.
- Miklós? - kérdezett vissza bár ő egy cseppet sem volt meglepve.
- Te tudod a nevemet?
- Persze, annak idején mikor születtél én katonai suliban voltam, ahol jelenleg is dolgozom, de a hírek eljutottak oda is. Geréb is nemsokára jön, biztos hallottál felőle is.
- Geréb? Itt van Geréb is? Mit kerestek ti itt? - tett fel rengeteg kérdést.
- Igen, itt van. Szabadságon vagyunk és úgy gondoltuk haza látogatunk. Ketten megnézzük a szülőhelyünket és megkeressük a kis barátunk  sírját, hogy tiszteletünket adjuk. -magyarázta Boka.
- Épp jó, hogy itt vagy. - ugrott be Hasinak, hogy segítségre vagyis tanácsra lenne szüksége.
- Ezt jó hallani, de miért? - állt értetlenül János.
- Segítségre akarom mondani inkább tanácsra lenne szükségem. - vallotta be Hasi.
- Mégis miben?
- Jobb lesz ha kimegyünk innen és kint beszéljük meg. - javasolta és megindult a kijárat felé.
Bokát nagyon érdekelte, hogy miben kell segítenie Miklósnak és ezért követte. Szép idő volt a Nap csak úgy szikrázott és a szél csap éppen lengette a faleveleket. A temető előtt volt egy pad odamutatott rá Hasi és helyet is foglaltak rajta.
Aztán belekezdett a történetbe. Elmesélte, hogy van egy Grund amit a barátaival talált és hogy pár gyerek elakarja tőlük venni ami Bokát az ő gyerekkorukra emlékeztette. Hasi folytatta és elmondta, hogy holnap lesz a csata napja, de kétségei vannak és kicsit fél is emiatt.
- Szóval az érdekel, hogy én mit tennék? Én lehet most gyáva lennék, inkább gondolj arra, hogy Ernő mit tenne. Ő harcolna azért a helyért és mindent megtenne a barátaiért. Hiszen betegen is eljött és az életét kockáztatta anno a Grundunkért ami elveszett. - mondta ki őszintén a gondolatait Boka.
- Nem hiszem el, hogy gyáva lennél. Hallottam rólad dolgokat, de azt nem, hogy gyáva lennél. Legyőztétek a vörösingeseket közösen csapatban és abban a csapatban te is benne voltál, ahogy a bátyám is és ahogy mondtad beteg volt. Ha nem kockáztat most is itt lenne velünk és nem lennék ennyire ilyen amilyen most vagyok.
- Soha ne az érdekeljen, hogy mit mondanak mások és soha ne mások gondolataiból meríts. Én nem harcolnék, de ez én vagyok és te totál más vagy mint én, mert tudod nem vagyunk egyformák. Nagyon hasonlítasz a bátyádra, de te nem ő vagy. Nem kell azt tenned, amit ő tett és ő se várná ezt el tőled. Tedd azt amit a szíved diktál, ha fontos neked az a hely, akkor küzdjél érte. - tanácsolta Boka.
 - Igazából nem tudom, hogy mit diktál a szívem azért jöttem ki ide, hogy hátha küld valami égi jelet Ernő. - mondta kissé bánatosan.
Mire Boka felállt és elkezdett visszasétálni Ernő sírjához. Hasi nem értette az egészet, de követte őt, mint az árnyék. Ebben a pillanatban még megjelent két vörös csíkos ruhás alak a sír előtt. Teljes volt a káosz a kis szőke fejében....