Bátyámra ütök (PUF) /Befejezett/

Negyedik fejezet

Először azt gondolta rosszul hall vagy ez csak egy rémálom és remélte,hogy hamarosan felébred ebből a pokolból.Megcsípte magát és rá kellett jönni,hogy ez nem egy álom,hanem a kőkemény igazság.Az igazság miszerint az anyja soha többé nem fog lábra állni, neki meg abban a tudatban kell tovább élnie azzal,hogy mivel fogják vádolni.Azzal,hogy az ő hibája az egész.Persze van neki is lelkiismerete,de nem ő tehetett a dolgokról.
Minden teljesen máshogy alakult volna az életében,ha tudta volna már évekkel ezelőtt,hogy neki volt egy bátyja.Elmélkedését egy köszönés zavarta meg:
-Szép Napot fiatal úr!Örülünk,hogy haza tetszett fáradni.-köszönt rá az apja.
-Jó Napot!-köszönt vissza.
-Hol jártál fiam?-érdeklődött a dühös apa.
-Ne haragudjon,de nem tartozom magyarázattal.-felelte.
-Mi az ?Neked elment az eszed fiam?Nem a barátaiddal beszélsz!És amíg az én asztalomnál eszel addig mindenért magyarázattal tartozol.-mordult rá.
-Elnézést!Akkor én most mennék,ha valami probléma akadna Nemecsek asszonnyal akkor nyugodtan hívjanak!További szép napot!-köszönt el az orvos és azt sem várta meg,hogy valaki kikísérje mert már messze járt mire észbe kapott a szabó.
Hasi próbált elindulni a szobája felé,de az apja beállt az útba és nem engedte őt sehová.
-Mit gondolsz hova mész?-korholt rá az apja.
-A szobámba?
-Szó sem lehet róla!Beszélnünk kell vagyis már rég kellett volna..Évekkel ezelőtt,de anyád úgy gondolta jobb lesz mindenkinek ha nem mondjuk el a történteket.
-Történteket?-kérdezett vissza Hasi.
-Jobb lesz ha leülünk a nappaliba és a beszélgetésünk után bemehetsz édesanyádhoz.Szükséged lesz rá és neki is rád.-tanácsolta az öreg szabó.
Az előszobából átsétáltak a nappaliba és kényelembe helyezték magukat.Hasi először meg se szólalt csak maga elé nézett és várta az igazságot vagy csak azt amit igazságnak próbálnak beállítani.Az apja megköszörülte a torkát majd bele kezdett.
Elmondta,hogy volt egy első szülött fiúk aki 16 évvel ezelőtt tüdőgyulladásban elhunyt.Azt is elmondta,hogy mikor Hasi született ő volt a legnagyobb öröm hosszú évek után a Nemecsek családban.Nagyon hasonlított kisbabaként Ernőre,de ahogy teltek az évek csak a hajszíne hasonlított bátyjára.A viselkedése,a beszéde és az alkata teljesen eltért tőle.
-Mi történt ?Miért halt meg a bátyám?Miért lett tüdőgyulladása?-érdeklődött.
 -Volt egy Grund..-kezdett bele.
-Igen,és?
-Két csapat a bátyád Pál utcai volt.-folytatta.
-Erről tudok,a részletek jobban érdekelnek.-jelentette ki izgatottan Hasi.
-Rendben.Mindig csak háborúzott a két csapat.Ellopták a zászlót a vörös ingesek a bátyád vissza próbálta szerezni,de később kiderült megfürdették.Előtte a Pál utcaiak üzenetet hagytak a vörösingeseknek,hogy ott jártak ebben is benne volt a bátyád akkor kétszer fürdött meg.-mesélte az öreg.
-Micsoda?-csodálkozott rá Hasi.
-Igen,egyszer mikor bele esett a csónakból a vízbe meg amikor az üvegházban a medencébe bújt.
-Ezt nem hiszem el.-jelentette ki.
-Pedig így volt .Hidd csak el!
Egy darabig csak csendben ültek,majd Hasi törte meg a csendet:
-Ki tehet a bátyám haláláról?
-Senki.Senki nem tehet,nem tudtunk már semmit tenni.Ő sem tett azért,hogy jobban legyen.Isten nyugosztalja!
-Ezt hogy érti?-értetlenkedett.
-Meg lett mondva neki maradjon ágyba,de ő megszökött csatázni a Grundért azért a Grundért amit nem sokkal a halála után leromboltak.-mesélte tovább.
-Miért terjesztik azt,hogy maguk ölték meg őt?-bukott ki belőle.
-Mert az emberek szeretnek keverni és álhíreket kelteni.Mi okunk lett volna megölni a bátyád ?Semmi,marhaság most pedig eredj rakd le a cuccaid és látogasd meg édesanyádat,de ne zaklasd fel semmilyen marhasággal.-utasította kellő szigorral.
-Még valami.-kezdett bele Hasi.
-Igen?
-Miért titkolták el előlem ilyen hosszú ideig?
-Úgy gondoltuk,hogy ez a helyes megoldás.Nem akartunk fájó szívvel vissza emlékezni és nem akartuk elrontani a gyerekkorod.-magyarázta kissé könnyes szemmel.
-Rendben.-felelte,majd felpattant a kanapéból.
Elindult a szobája felé az ágya mellé ledobta a táskáját és elindult az anyja szobája felé.
Mélyen elgondolkodott,hogy mit is kellene mondania ha bemegy.Semmi jó nem jutott az eszébe,de felbosszantani nem akarta hiszen megígérte az apjának.Pár percig még az ajtó előtt szobrozott,aztán vett egy mély levegőt megfogta a kilincset és kinyitotta az ajtót.
Nemecsekné holt sápadtan feküdt az ágyában csak a fejét mozdította mikor észrevette,hogy a fia áll az ajtóban.Hasit lesokkolta a látvány.Olyan lelkiismeret furdalása lett mint még soha ebben az életben.Egy hatalmasat nyelt és közeledni kezdett az ágy felé.
Az ágynál letérdelt és megfogta édesanyja kezeit ..Könnyek szöktek a szemébe.
-Az én hibám.hibáztatta magát.
-Nem tehetsz róla fiam!
-De igen.Bárcsak befogtam volna a számat.Bár inkább olyan lennék mint a bátyám volt..Gyengécske,szeplős,bátor,de nem nagyszájú.
-Nem mondj ilyeneket.Te te vagy.Ő pedig ő volt.Soha ne akarj senkire hasonlítani Hasi,mert te egyedi vagy és sokra fogod vinni az életben,mert okos fiú vagy.-magyarázta az anyja
Erre nem mondott semmit Hasi csak felállott onnan ahol az előbb térdelt átölelte édesanyját,majd nyomott egy csókot a homlokára.Még egy kicsit ott maradt vele aztán jó éjszakát kívánt neki és elment a szobájába.
Másnap reggel enyhe fejfájással ébredt.Hirtelen azt se tudta hol van.Rémálma ugyan nem volt az éjjel,de felettébb különösen érezte magát a mai reggelen.Olyan érzése volt mintha a mai napon történni fog valami.Gyorsan felöltözött és elment tízórait készíteni magának olyan halkan csinálta,hogy senki nem vette észre,hogy ő a konyhában motoszkál.Sokkal előbb felkelt mint máskor,mert még tegnap este eltervezte,hogy kimegy a temetőbe leróni a tiszteletét a bátyja előtt.Halkan becsukta maga mögött az ajtót és el is indult a temető irányába.Útközben oda jött hozzá egy puli és dejavu érzés fogta el,de nem foglalkozott fel megsimogatta a kutyát és tovább ment a temetőben valaki állt Ernő sírja előtt .Csíkos kötött pulóverben volt és annyi idős lehetett mint most Ernő lenne.Lassan közelítette meg a férfit,mert nem tudta hova tenni,aztán végül oda szólt:
-Ki az?
-Te Miklós vagy?-kérdezett vissza.
-Igen,de én kérdeztem előbb.Ki vagy és mit keresel itt?
-Csónakos vagyok.-felelte..