Távolból | Marvel ff. [BEFEJEZETT]

1. fejezet

Kinyitottam a szemem, reggel volt, a sötét függönyön halványan hatolt át a napfény. Körbenéztem a szobámban. Szeretem ezt a szobát, mivel születésem óta nem volt másik. Ide születtem, és itt is élünk azóta a családommal.

Csend volt, vagyis még korán lehetett. A kezembe vettem a töltőről a telefonomat, és megnéztem az időt. Reggel hét óra volt. Kikászálódtam az ágyból, és elhúztam a függönyt, mire a halványzöld falú szobámat fényáradat töltötte be.

Az ágyam az ablakkal szemben a fal mellett feküdt, az ajtó annak végéből nyílt a folyosóra. A szekrény elő lépve ruhát vettem elő és komótosan felöltöztem, majd a tükör elé állva megfésültem a felül fekete, alul piros végű, vállig erő hajamat. Mikor teljesen elkészültem, kiléptem a folyosóra.

Jobbra, egyből az én szobám mellett a gardrób volt, mellette a szüleim hálója, a folyosó végén pedig a vendégszoba foglalt helyet, amit általában csak a féltestvérem használt, mikor néha ittaludt nálunk. A folyosó másik oldalán pedig a fürdő, és a mosdó volt.

Balra indultam, el a nappali mellett, majd ki az étkezőbe. A bejárati ajtó közte, és a konyha között nyílt az előszobába, ami pedig a kertbe vezetett.

- Jó reggelt! - köszönt anya, aki már a konyhában tett-vett. - Reggelizz meg gyorsan, nehogy elkéss a suliból! - sürgetett.

- Mindig ilyenkor szoktam kelni. - csóváltam a fejem.

- Suliidőben igen. Csodálom is, hogy egyből így fel tudtál kelni. - mondta, mire felshóhajtottam.

Leültem reggelizni, majd mikor befejeztem, felhúztam a cipőmet, felvettem a kabátomat és a sálamat, majd a vállamra vettem a táskámat. Már mentem volna ki az ajtón, mikor anya odalépett hozzám és megölelt.

- Szép napot! - mondta.

- Meglesz. - mosolyodtam el.

Kiléptem az ajtón, és meglepődve láttam, hogy tényleg süt a nap. Januárban. Gratulálok.

Elindultam az utcában, és mivel nem lakunk messze a buszmegállótól, nem is kellett olyan sokat sétálnom. Leültem a padra, és bedugtam a fülhallgatómat, majd elindítottam egy zenét a telefonomon és úgy vártam a buszt. Az pár perc múlva meg is érkezett, én pedig felszálltam rá. Beültem hátra az ablak mellé miközben tovább hallgattam a zenét. A busz kis idő után megállt a suli előtt, én pedig leszálltam róla.

- Gina! - rohant hozzám a legjobb barátnőm. Mivel ez volt a téli szünet utáni első tanítási nap, egy ideje nem láttuk egymást.

- Szia! - öleltem meg mosolyogva. - Jól telt a szünet? - kérdeztem, miközben elindultunk a főbejárat felé.

- Nagyon jól. - mondta csillogó szemmel.

Maya Thompson, kilencedik óta a legjobb barátnőm, kicsit alacsonyabb nálam, világosbarna hosszú haja, és gyönyörű kék szeme van. Egy osztályba járunk, és mindent együtt csinálunk.

- Szerinted fel tudjuk javítani a jegyeket a félévre? - kérdezte félve.

Vállat vontam.

- Megpróbáljuk. - bíztattam. - De valójában ez nem egy fontos év. - vontam vállat.

- Igaz, de...

- Te jó tanuló akarsz maradni, tudom. - fejeztem be helyette nevetve.

- És szeretném, ha a legjobb a barátnőm sem lenne rosszabb. - tette hozzá, mire mosolyogva néztem rá.

- Olyannak ismersz? - tettem fel a költői kérdést.

Miután beértünk az iskola épületébe, bepakoltunk a szekrényünkbe, majd bementünk az osztályteremkbe. Nem volt még mindenki itt, de a lányok közül sokan üdvözöltek minket, mert őket sem láttuk egy ideje. Na persze, vannak kivételek...