Taehyung, a kályha élete | Taekook

Prológus

Taehyung szemszög

2017. október 17.

Helló, Kim Taehyung vagyok, és egy Daegu-i általános iskolába járok. Jelenleg tizenhárom éves vagyok, de jövő hónapban töltöm a tizennégyet! Két évvel ezelőtt költöztünk ide, ugyanis az előző iskolámban folyamatosan szívattak. Sajnos itt is megmaradt ez a problémám, viszont félek elmondani a szüleimnek, mert akkor megint balhézni fognak az igazgatóval, aki úgyszint ki nem állhat. 

Bár a lényeg most teljesen más! Nincs messze az év vége, ami azt jelenti, hogy vége az általános iskolának, és mehetek gimibe, ahol teljesen új lappal kezdhetek... Remélhetőleg. Három iskolát jelöltem meg, és tegnap adtam le az osztályfőnökömnek, aki egy bólintással le is zárta az ügyet, és inkább az osztálytársaim pletykáival foglalkozott, mint például az új gyerek, aki elméletben valami hetedikes csajjal jár, gyakorlatilag meg a nyolcadikos ribanc- akarom mondani kedves, barátságos, édes kis nőszeméllyel, akit mindenki csak Sarah-nak hívnak, miközben az eredeti nevét a tanárok titokban tartják, hisz melyik ku- drágát nem neveznének ilyen cuki néven. 

Az egyetlen dolog, amitől félek az-az, hogy el kell hívnom valakit, pontosabban egy lányt, az év végi ballagás utáni partira, amit valami kibérelt diszkóban fogunk tartani. Mily meglepő... senki nem tetszik. Nem tudom mi van velem, de mostanában egyáltalán nem érdekelnek a lányok. Inkább a szomszéd sráccal szoktam ellenni, Taemin-nel. Esküszöm, ha lehetne őt hívnám el! Amikor ezt kimondtam véletlen az osztályban, mindenki kinevetett, és olyanokat mondtak rám, hogy homokos vagyok, meg búza. Szerencsére az ofő csendre intette őket, de kaptam szünetben jó sok lenéző pillantást, ami miatt már megint a mosdóban kötöttem ki, miközben szememből, mint a vízesés potyogtak a könnyek. Ezekben az időkben mindig arra gondolok, milyen jó lehetne, ha lány lennék. Főleg öltözködés szempontjából! 

Titokban szoktam haspólókat, illetve szoknyákat hordani, de szerintem ideje a jelenről beszélni, hisz most ért haza bátyám, Seokjin, én meg a nappali közepén írom le érzéseimet piros naplómba, miközben egy unikornisos haspóló, illetve világoskék szoknya van rajtam, ami a combom közepéig ér. Nagyon közel állunk egymáshoz, de ezt még neki se mertem elmondani. 

-Tae! Megjöttem! Hol vagy? -ordibált, miután becsukta maga mögött a bejárati ajtót. Villám sebességgel ültem fel a kanapéra, majd csavartam egész testem köré a rajta lévő plédet. -Na hát... Fázol? Fogadjunk, nem vetted fel a pulóvert, amit karácsonykort kötöttünk a nagyinál. -tette csípőre mindkét kezét, miközben hihetetlenül megrázta fejét. -Mindegy... Ameddig nem ér haza anya, addig van időnk megenni a pizzát, amit most hoztam, nehogy aztán ő főzzön nekünk. -nevette el magát, hisz mindenki tudja, hogy anyánk nem egy született szakács, mint azok a gyerekek a tévében. Ezen én is felkuncogtam, mire Jin csak pislogott, mint hal a szatyorban, majd vadállatok módjára vetette rám magát teljes testével, miközben gügyögött, és csipkedte arcom. -De édes az én kis öcsim! Mindjárt megeszlek! -kezdett el csikizni. 

Eddig nem volt rá alkalom, viszont most mondom, hogy ha valaki hozzáér az oldalamhoz, szabályosan felvisítok, és teljesen kiterülök. Az akcióm egyetlen okból kifolyólag, rohadt nagy szívásnak bizonyult a mostani esetben, ugyanis amint kihúztam karjaim, testemet védő anyag alól, az egész lecsúszott rólam, és testvérem premier plánban látta meg, az "egyedül itthon" szettemet. -Azta bűbánatos túrókrémes spagettit! -lepődött meg, majd felállt, és magával húzott engem is, hogy megnézhessen más szögből is. -Taehyung... -nem akarom elképzelni, hogy lefog szidni emiatt! De amitől legjobban félek, az-az, hogy elmondja apának, aki tiszteletbeli homofób. -De csinos vagy, angyalka! -mosolygott, majd szorosan megölelt. 

-Nem ítélsz el? -néztem rá örömkönnyekkel a szememben. 

-Jaj, dehogy is! Egyszer nem volt tesire fehér pólóm, ezért el kellett vennem tőled, és akkor láttam meg egy kockás szoknyát begyűrve a többi cuccod mögé. Máskor pedig, a kád melletti szék mögé gondolom, beesett a "hercegnő" feliratú pólód, amit aztán vissza csempésztem a szobádba, nehogy meglássák anyáék. -mondta, és ekkor esett le, hogy tényleg volt, hogy három hétig nem találtam egy-két ruhadarabot, majd egyszer csak ott volt, ahol a többi is. -Szögezzük le, hogyha megtetszik egy fiú, rögtön szólsz nekem, nem érdekel hol vagyunk, félre hívsz! Én leszek az, aki megszerzi az első pasidat! Istenem, olyan gyorsan felnőnek! -sikított fel, közben pedig letörölte nem létező könnyeit orcáiról. -Ha már itt tartunk... Van valaki, akit majd a napokban be szeretnék mutatni. -kacsintott, majd intett, hogy menjek vele, és együk már meg végre azt az átkozott pizzát, ami időközben kihűlt.

2017. október 26.

-Taetae. Kelj fel! -rázogatott meg bátyám, őszi szünet első napján, reggel hétkor. Anyáék tegnap elmentek meglátogatni a nagyit, de mivel lerobbant az autónk előző héten, ezért kénytelenek voltak minket itthon hagyni, hisz egy random traktoros öregemberrel tudták csak elvitetni magukat. -Vegyél fel egy pólót, és azt a szép piros rózsás szoknyádat, és ne feledd! Csak nőiesen! Namjoon már lent vár! Siess, együnk együtt! -kacsintott, majd magamra hagyott, hogy elkészüljek. Hülyeségeit félretéve, magamhoz kaptam egy fehér pólót, illetve a ruhadarabot, amit Jin említett, majd berohantam a fürdőszobába elvégezni a reggeli rutinomat, majd egy természetes sminket is csináltam magamnak, ugyanis bátyám vett nekem vagy tíz doboznyit, hogy használjam, ha úgy tartja kedvem. Persze, az iskolában ezért is leszóltak, viszont ezt annak tudtam be, hogy jobb tusvonalat csináltam, illetve a rózsaszín rúzs, jobban állt rajtam, mint Tina-n, aki szintén egy híres sminkes alkotását próbálta meg csóró dolgokkal elkészíteni. Nem tehetek róla, ez is megy. NO EGO. Szüleim még szerencsére semmi jelét nem észlelték másságomnak, remélhetőleg nem is fogják.

Hajam beállítása után, remegő lábakkal közelítettem meg a konyhát, ahol testvérem szeretője tartózkodik, viszont a látványra egyáltalán nem készültem fel. Egy világosbarna, festett hajú, bátyámmal körülbelül egy magas, elegáns férfi ült az egyik széken, míg hyung-om, vele szemben, az ölében foglalt helyet, és egymás szájában kutattak. Aranyos a csávó, meg minden, de ma még nem ettem, és nem hiszem, hogy olyannyira egészséges lenne behányni, mielőtt bármi is gyomromba jutna Látszólag nem hatotta meg őket ittlétem, ugyanis Namjoon, akinek csak a nevét tudom, belemarkolt bátyám hátulsó felébe, mire az nyögött egyet. Nem akartam tovább nézni, hisz ennyi idősen, nem kéne rákattintani arra a bizonyos "igen" gombra, ami az "Elmúltál 18 éves?" felirat alatt szokott lenni jobb oldalt. Ne tudjátok honnan tudom. 

-Én is itt vagyok. -vigyorodtam el, mikor megláttam mindkettőjük tűzoltókészülék színű fejét.

-Ó, Tae. Ő itt a barátom, Kim Namjoon. Namjoon, ő Kim Taehyung a kis tesóm. -mutatott be minket egymásnak, majd kezet fogtunk, és leültem bátyám mellé, aki idő közben szembe ült párjával.

-Mesélj magadról! -kérdeztem az újoncot, miközben ő próbált nem a szemembe nézni. 

-Tizenhat éves vagyok, de az intelligencia felmérésen olyan magas szintet értem el, hogy ebben az évben már letehetem az érettségit is, hogy következő évben mehessek Szöulba az egyik tanító képzői egyetemre, mivel minden vágyam, hogy gyerekeket oktassak ott. -erre csak tágra nyílt szemekkel néztem rá, mire elmosolyodott, ami miatt gödröcskék jelentek meg arca mindkét oldalán.

-Én is jelentkeztem Szöulba, de még csak most megyek gimnáziumba. Viszont, ha jól tudom egymás mellett van a két intézmény. -mondtam, mire bátyám kiköpte narancslevét.

-Taehyung, ezzel kapcsolatban szerettem volna mondani, hogy ha felveszik oda Joon-t, akkor természetesen költözöm vele én is, hisz mire kezdődne neki az iskola, én már betölteném a tizennyolc éves kort, és vehetnénk egy házat a közelben. Amíg ő oda járna, én keresnék egy helyet, ahol dolgozhatok. Ha viszont téged is felvesznek, nyugodtan lakhatsz ott velünk. -mosolygott rám Jin hyung, mire az én ajkaim is felfelé görbültek.

-Lenne kedvem hozzá. 

Ezek után megnéztünk egy filmet, majd elmentünk nekem bevásárolni pár szoknyát, mivel anyuék már holnap vissza jönnek, nekem meg kellettek már új kiegészítők. Nam nagyon kedves, és ragaszkodott hozzá, hogy ne használjam a hyung kifejezést, hiszen nem szereti, ha idősebbnek van beállítva. Sokat nevettünk, ami miatt még egy okuk volt az embereknek, hogy minket nézzenek. A "minket" alatt azt értem, hogy én sétáltam előttük, abban a szoknyában, amiben először látott bátyám, illetve egy hosszujjú, "It sounds gay... I'm in!" feliratos fekete pulcsiban. Mögöttem, pedig a gerlepár kézen fogva sétált, mintha valami romantikus filmben lettek volna, ahol ők a főszereplők. Már csak a virágsziromeső hiányzott.