AMONG US [Kozume Kenma x Reader]

[OKTÓBER 27.]

KEDD

//READER\\

Pontosan tudom, hogy minden ezzel a nappal kezdődött el. Mivel ezen a keddi napon, reggel nyolc óra körül a barátom, névszerint Kuroo Tetsuroo egy fantasztikus ötlettel állt elő.

-Nem megyünk el a szünet megünneplésére egy buliba?-Vonta fel vigyorogva egyik szemöldökét, amely számomra elég idegesítő szokása volt, de nem szóltam erről neki egy szót sem. Elmosolyodtam.

-Nem szeretnék. De te mehetsz, nem tartalak vissza.

-Aaa, Baby, nélküled nem ugyanolyan!-Nyafogott, de nem engedtem a válaszomból. Ezért, fél perccel később a látóterembe hajolt-Akkor mit szólnál egy ottalvós bulihoz, mondjuk nálam?-Hajolt közelebb, tekintete az ajkaim és a szemeim között cikázott.

-Hm..Ez jobban hangzik.-Suttogom, mire egy óvatos csókot nyom a számra, amit kuncogva fogadok, majd viszonzok is-De legyen valami új is az egészben.

-Mi? Hívjam el az egész röpicsapatot?-Röhögi el magát, ám a nevetése szinte rögtön abba is marad, mikor meghallunk egy ismerős hangot magunk mellől.

-OTTALVÓS BULI KUROO-SANNÁL?! SZÓLOK IS A TÖBBIEKNEK!-Kiáltozik Lev, mire a fekete hajú már kezdene utána futni, ha én meg nem ragadom a karját.

-IDIÓTA! GYERE VISSZA TE KIS-

-Hagyd, szerintem jó móka lesz.-Nevetem el magamat kedvesen, mire ő is valamennyire megenyhül. Barna szemeit rám vezeti, majd perverz mosolyra húzza a száját.

-De akkor tudod, hogy nem fogok veled tudni olyan dolgokat csinálni, Cica...-Hajol közelebb, s ezeket suttogja a fülembe. A hideg végigfut a hátamon, jóleső bizsergéssel kerítve, de szinte azonnal eltolom magamtól, amikor megérzek magamon egy másik szempárt is.

-Kenma, mi szél hozott?-Mosolygok a fiúra, próbálva leplezni a zavaromat, amit Kuroo csak egy félmosollyal reagál le. Imád ilyen helyzetekbe hozni engem, és én ennek kimondottan örülök...

-...Az előbb futott el mellettem Lev, azt ordibálva nekem, hogy Kuroonál ottalvós buli lesz ma...-Motyogja alig hallhatóan, a szemei az összekulcsolt ujjainkra merednek, tekintete semlegessé válik. Összepréselem az ajkaimat, sosem értettem, hogy miért változik meg a viselkedése, a tekintete akkor, hogyha együtt lát minket Kurooval. Hiszen, őt sem hanyagolom el...! Vagy...Igen?

Mindig igyekeztem úgy felosztani az időmet, hogy ugyanannyi időm maradjon mindenkire, még akkor is, hogyha ez felért egy lehetetlen küldetéssel. Úgyhogy remélem, hogy tényleg sikerült ezt a tervemet betartanom, és senki, a baráti körömből nem érzi azt, hogy hátra van hagyva általam.

-Nos, már túl lusta lennék elmagyarázni mindenkinek azt, hogy ez nem úgy volt, ahogyan Lev hallotta, szóval mindegy.-Sóhajt a mellettem levő fekete hajú gondterhelten-Igen, úgyhogy majd az edzésen elmondom, hogy mi-hogy lesz.

-...De edzésen is elmondhatnád, hogy Lev félreértette...-Ráncolja a szemöldökét Kenma, én pedig vidáman elmosolyodok.

-Ah, Kuroo csak nem akarja bevallani, hogy ő is szívesen töltene plusz időt a csapattal!-Paskolom meg az említett vállát, mire ő csak megforgatja a szemeit-Kis Tsundere.

-Nem vagyok az...-Morogja kelletlenül.

///

-...Szóval mindenki legyen legfeljebb nyolcra nálam. Aztán majd kitaláljuk, mi hogy lesz.-Ránt vàllat a csapatkapitány, mire arcon csapom magamat. Ilyen "tervet" kitalálni, még akkor is, hogyha több, mint nyolc órája volt rá...!

-Ma mondjuk nézzünk horrort, utána pedig...Hmm...-Szólalok fel meggyőzően.

-Uh, van ez az új játék...-Vigyorodik el Lev, majd Yakura pillant, aki csak sóhajt egyet.

-Levnek mostanában ez a kedvence. A
neve Among Us.

-Az, amikor van egy, vagy több áruló a csapatban, akiknek a feladata megölni a többit, míg a társasagnak ezt meg kell akadályoznia?-Hajolok Kenma felé, aki a kérdésemre csupán bólint egyet, fel sem nézve a képernyőről.

-...Meg kell találniuk, hogy ki a gyilkos.-Még ennyit tesz hozzá.

-Ahaaa...! Felőlem jó!-Mondom kicsit hangosabban az utóbbi mondatot, mire nem sok kell, hogy a többiek is belemenjenek az ötletbe.

Oh, oh...

Pedig ha csak egy egyszerű "nem"-et mondtunk volna, minden másképp alakult volna.