AMONG US [Kozume Kenma x Reader]

[OKTÓBER 28/3]

Sziasztok! :3 Hogy vagytok ma? Én kicsit izgulok, mivel holnap lesz az előrehozott érettségim írásbeli része angolból.. Szorítsatok!! :')
Remélem jó napotok van/volt! !

SZERDA

//READER\\

Te

Jóságos

Ég.

Az egész házban lehűlt a levegő, ahogy mindenki ugyanabba az irányba kapta a fejét, mint mi. A házban mindenhol hatalmas csend uralkodott, a fények pedig csakis abban a szobában voltak jelen, ahol mi voltunk, illetve ahol a vércseppek uralkodtak.

-K...Ki lehet...? Mi a fasz...?-Kapott a kezemért Kuroo, majd Kenma mellé tolt engem, amit kérdő tekintettel reagáltam le. Mit akar most ezzel?

-Kuroo, mit csinálsz-Be sem tudtam fejezni a mondandómat, Kuroo egyből a homlokomra adott egy puszit, majd intett a többieknek.

-Oi, mi megnézzük, mi a frász van ott, de ti maradjatok itt.-Intézze mondata második felét hozzánk.

-Kuroo, egy szobányira lennénk csak egymástól.-Szólalt fel Kenma, miután rám pillantott. Valószínű, hogy le tudta olvasni az arcomra kiülő gondolataimat, hiszen épp az imént mondta ki őket-Nem lenne jelentősége annak, hogy veletek mennénk-e vagy sem.

-Igen, szóval mi is megyünk.-Jelentettem ki, mire a fekete hajú megforgatta a szemeit, s már éppen mondani akart volna valamit, hogyha valaki be nem esik az ajtón.

-Skacoook!-Mikor felnézett a földről, boldogan elvigyorodott, azonban ha lehetett, a mi szemeink még nagyobbra nőttek, mint ezelőtt.

-Lev?! Te meg..-Tértem én először magamhoz, észre sem véve, hogy a bal kezemen levő ujjaim össze vannak akackodva egy másikakkal, akiknek tulajdonosa pipacsvörös fejjel figyelte az eseményeket.

S azt sem vettem észre, hogy a barátom ezt előbb meglátta, mint én, saját magam.

-Lev, te meg mit keresel itt...? V-Vagyis, hol voltál...?!-Lépp hozzá közelebb Yaku, egyik kezét kinyújtva számára, hogy felsegíthesse.

Lev csak elmosolyodott, majd elfogadta a segítő kezet.

-Kicsit eltévedtem, bocsesz. Még sosem voltam Kuroonál, és ki kell ismernem a helyet. -Egyik kezével megvakarja a tarkóját, miközben bocsánatkérő tekintettel néz végig mindenkin. Azonban, mikor a szemei Kenmára esnek, a vigyora egy pillanatra lefagy az arcáról, de rögtön vissza is tér.

-De ha te itt vagy...

-Akkor kinek a vére van abban az idióta szobában?! -Nyögi ki Kuroo, majd Levhez lép, s a kezeit kezdi el tanulmányozni- Nem vágtad meg magad, vagy ilyesmi?

-A-A~ Miért?

-AZÉRT, MONDJUK! -Kiáltok fel hitetlenül, majd a szóban járó helyiség felé mutatok. Ám mikor oda nézek, már semmi sem látszódik az előző, horrorisztikus kilátásból-M-Mi a-A

-Én nem látok semmit sem. Ejnye, [Név]-chan csak nem szívtál valamit? -Neveti el magát, de senki sem csatlakozik hozzá.

-A-Az előbb még... -Gondolkodás nélkül kezdek el a szoba felé sétálni, Kuroo szó nélkül követ engem, ahogy Kenma is.

Semmi sincs a szobában.

-U-Ugye ti is láttátok... Ugye?-A hangom megremeg, ahogyan a fiúk felé fordítom a fejemet, ők sem akarnak hinni a saját szemüknek.

-Igen... -Motyogja Kuroo.