Why Me?

Vissza A Suliba

Szép napos nap. Legalábbis ahhoz képest, hogy a hangulatom a béka segge alatt van, úgy nézek ki, mint egy hulla és hé juhhé elkezdődik ma az iskola is. Átok verte iskola. Az egyetlen mentsváram a csapat amelynek most már hivatalosan is a menedzsere lettem. Azért bekell vallani a lányok többségét ette a fekete fene, hogy össze vagyok zárva napi több órában ennyi jó képű pasassal. Arról nem is beszélve, hogy az iskolai hét első 4 napját kapásból táborban töltjük. A csapat edzője hát mondjuk úgy hogy már nem mai kakas. Viszont velem végtelenül kedves, még a fiúkból az utolsó szuszt is képes kihajtani. Nem hibáztatom érte idén megakarja nyerni velük a kerületit, és kiakar jutni velük a tavaszi bajnokságra is, hiszen ez lesz az utolsó éve itt, aztán vissza vonul. Az utazást már egy hónapja tervezzük az edzővel és a többi iskolával tartva a kapcsolatot. Összesen hét iskola diákjai vesznek részt a táborban. Minden iskolából 14 játékos, két menedzser és a két edző. Tehát rengeteg ember. Rengeteg elintézni való, rengeteg papír munka és kapcsolat tartás. Totális agyhalál. A fiúk még nem tudnak a táborról, ma fogja nekik bejelenteni az edző. Ez ilyen meglepetés nekik. A tavalyi szezonban a belüket kidolgozták ebben minden iskola egyetértett. Nem csak edző tábor lesz ez nekik, hanem kikapcsolódás is.

Nehezen kimásztam az ágyból és a fürdőbe kúsztam. Az itteni tükör is ugyan azt a nyúzott fáradt arcot mutatta vissza, mint amit a szobámban lévőben láttam. Lezuhanyoztam abban a reményben, hogy attól, majd kellőképpen felébredek. Hát nem jött be. Valami emberi arcot varázsoltam magamnak a hajamat kifésültem felkaptam az iskolai egyenruhámat és trappoltam vissza a szobámba. A kis hátizsákomban pakolásztam amikor felvillant a telefonom.

Maki-chan💜
Na készen állsz egy új pusztító tanévre drága barátosnőm? 😁

Na igen az én drága és talán egyetlen barátnőm. Ahogy néztem az üzenetet újra zizegni kezdett a kütyüm a kezemben. Megnéztem kinek hiányzom így kora reggel Makin kívül.

Enma-chan 🏐🎮
Mtrn tllkznk! 😴

Na igen ezt a fajta nyelvezetet 6 hosszú hónapba telt a magamévá tenni. Csak massalhangzókat használ az ütődött. Gyorsan vissza pötyögtem mimdkettejüknek és a metró állomás felé vettem az irányt. Elég messze az iskolától 1 órányira lakom. Az ablakon bámultam kifelé amikor Enma is csatlakozott hozzám. Hihetetlen, hogy tavaly még úgy gondoltuk ezzel a szőke hajúval, hogy lehet köztünk valami több is. Persze ez gyorsan megindult a lejtőn, nem tudtuk egymást többként kezelni. Nem kaptam egy társat viszont kaptam egy bizalmast a személyében. Szorosan magamhoz öleltem és a vállára hajtottam a fejemet.
-Megint keveset aludtál - jegyezte meg.
-Micsoda képesség hölgyeim és uraim, hogy ezt észre vetted - néztem rá ironikusan.
-Úgy látom ma is bekented magad nevetgéllel - a halk kuncogásra mindketten felfigyeltünk és a hang irányába fordítottuk a tekintetünket. A hang tulajdonosa az utóbbi évem minden kínkeserves szerelmes percének az okozója volt. Legtöbbször átnézett rajtam és ha nem volt muszáj nem is beszélt velem. Ezért lepett meg a reakciója, na meg egyáltalán mikor került ő ide? Összevont szemöldökkel néztem a mellettem ülőre, de az már elmerült a játékban. Mindig ezt csinálja amint megjelenik valaki azonnal vissza húzódik a csiga házába. Leöklöztek, nekem pedig intett majd velem szemben helyet foglalt ő is. Inkább elő vettem a telefonomat és böngészni kezdtem a közösségi oldalakat. Egy pitty, két pitty, sok pitty. Csak mosolyogtam a telefonra.

Teru-chan👅🏐
Jó reggelt!!!
Szépségem hogy van a nyelved?
Remélem már tudsz enni 😁

INA-CHAN🏐💜
Jó reggelt!
Sokkal jobban van a nyelvem és már enni is tudok de azt hittem, hogy még soványabb leszek abban a pár napban amíg nem tudtam enni.