Why Me?

Otthon Újra

Nem volt nehéz korán kelnem az indulás miatt. Mindenkitől elköszöntem akivel össze barátkoztam. Akármerre néztem ugyan azt a jelenetet láttam magam előtt. Beszélgető srácokat. Mindenki talált új barátokat. Az egyetlen ami szemét szúrt és nem csak nekem az Osamu és Kuroo nem túl barátságos beszélgetése volt. Mikor kérdeztem erről Kuroot annyival lerendezte, hogy nem fontos. A haza felé vezető út csendesen telt mindenki fáradt volt. Boldogságtól repeső szívvel figyeltem a mellettem szunyókáló nagy macskát. A tegnap este történteket nem beszéltük meg. Nem beszéltünk arról, hogy végülis akkor most mi van közöttünk, de olyan természetességel ült le mellém a buszon ismét, hogy nem volt szívem zargatni a kérdéseimmel, és egyébként sem ez a legmegfelelőbb hely erre. Kenma továbbra is szemmel tartott minket. Gyorsan haza értünk nem volt vészes a forgalom hála az égnek. Elköszöntem mindenkitől és a metró állomás felé indultam. Most nem volt hangulatom Kenma kutató szeméhez és Kuroo mindent bebarangoló kezéhez. Mára elég volt már. Próbáltam elvegyülni a tömegben, de minden igyekeztem ellenére is együtt utaztunk hazáig. Otthon anya és a bátyám várt. Külön kértem őket, hogy ne jöjjenek elém. Felkellett vérteznem magam, és nekik is adni akartam időt kettesben. A bőröndömet Haku felvitte hála az égnek, hogy nem nekem kellett. Totálisan elfáradtam. Mindannyian a nappaliban ültünk és bámultuk egymást. A bátyám hű volt a becenevéhez, a maga 197 centiével olyan magas volt mint egy világítótorony. Széles vállai és keskeny csípője volt nagyon izmos lábakkal. Nagyon férfias volt. Az összképet az arca koronázta meg. Markáns volt, szögletes áll magasan ülő arccsont mély szürke szemek és hosszú fekete haj. Bármelyik nő a bugyijába olvadt volna érte, és a bátyám ezt rendszerint ki is használta. Gyönyörű volt és irigy voltam rá emiatt. Az összes szépséget és jó gént ő örökölte. Nem mondom én sem vagyok csúnya, de a bátyám ő egy külön kategória. Eszméletlenül hasonlított anyura. Kedélyesen beszélgettek az egyetemről, hogy milyen tárgyakat tanul, a gyakorlatairól, a munkáról. Teljesen ki maradtunk az életéből amit ő egymaga épített fel. Büszke volt rá, hogy ennyire ambiciózus. Örültem, hogy a fő téma Haku és nem én. Nem lett volna elég erőm az egész heti érzelmi hullámvasutat egy tömör mosolyba és pár jól szórakoztamba bele sűríteni. Ráadásul megvan az a képessége a bátyámnak, hogy azonnal észre veszi ha hazudok. Kimentettem magam a további csevegés alól azzal, hogy hulla vagyok és vacsiig aludnék egyet. A szobámba lépve az ágy olyan csábítóan kínálkozott, hogy nem tudtam ellenállni neki. Belevetődtem és összekuporodtam. Sorra vettem minden pillanatát a tábornak. A sírás folytogatott és boldog volt egyszerre. Az ajtóm halk nyikorgása felkeltette érdeklődésemet de nem fordultam meg. Tudtam, hogy csak a testvérem tud annyira bunkó lenni, hogy kopogás nélkül jöjjön be. Hatalmas kezei a hajamat simogatták. Felsem tűnt, hogy mennyire nyugtalan voltam eddig.
-Akarsz róla beszélni? - kérdezte kis aggódó tónussal a hangjában - Tudom, hogy nem én vagyok a legjobb testvér, és nem baj ha nem osztod meg velem az életedet, csak segíteni szeretnék neked.
-Azt hiszem szerelmes vagyok egy olyan emberbe akibe nem biztos, hogy annak kellene lennem - úgy fordultam, hogy a szemébe tudjak nézni. Mindenképp látni szerettem volna a reakcióját. Az arca sokkal kifejezőbb, mint amennyit szavakkal elárul.
-Rossz körökben mozog? - tapogatozott finoman.
-Nem. Harmad éves közép iskolás. Megvan a maga hírneve a lányok körében. Nagyon kedves, de ez a hét egy érzelmi hullámvasút volt vele - vallottam be őszintén. Türelmesen várta, hogy folytassam - eddig nem igazán vett rólam tudomást. Mármint beszéltünk ha muszáj volt, de semmi több. Aztán hétfőn már velünk metrózott, kedden már a buszon is mellettem ült, és megcsókolt. Érted te ezt? Aztán szerdán már csak a barátom akart lenni, vissza tért a pánik rohamok is. Aztán mikor eldöntöttem, hogy rendben ez így ennyi volt ideje túl lendülni a dolgon és próbáltam nyitni más felé de legalább ismerkedni akkor meg elöntötte a féltékenység és hétvégére már ott tartunk hogy nem csak a barátom akar lenni. Olyan gyorsak a hangulat váltásai, hogy nem tudok vele lépést tartani.
Nem mondott semmit csak emésztette a hallottakat. Bosszúsnak tűnt. Megértettem én is az lennék a helyében. A csend kezdett kínos lenni és minnél több idő telt el annál nyilvánvalóbb lett, hogy valami nagyon nem tetszik neki a sztorimban.
-Volt köztetek valami? - a kérdés olyan váratlanul ért, hogy levegőt is elfelejtettem venni. Ez az a téma volt amit nem a bátyámmal akarok megbeszélni. Zavartan a kezeimet bámultam. Ennyi elég volt neki megkapta a választ. Hangosan felsóhajtott.
-Adja az ég, hogy ne az legyen a háttérben amire gondolok - morogta az orra alatt. Ráncba szaladt a homlokom. Tudni szerettem volna, hogy mégis mire gondol, csak bátorságom nem volt megkérdezni tőle.
-Elég volt belőlem ennyi. Mesélj van valakid? - huzogattam mindent tudóan a szemöldökömet. Az életben nem láttam még elpirulni a testvéremet. Szemeim hatalmasra tágultak. - Toppako Haku te szerelmes vagy.
-Az istenit halkulj el te lány - csitított le. - Csak tetszik valaki ennyi.
-Oh nem ennyivel nem úszod meg. Tudni akarok mindent - teljesen izgatott lettem. Minden fáradtság kiszállt belőlem.
-Rina kérlek ne beszéljünk róla annyira kellemetlen - zavarban volt nagyon.
-Haku figyelj előttem nem kell zavarban lenned bármit eltudok fogadni ha te attól boldog leszel - mosolyogtam rá bátorítóan.
-Kenma - a hangja alig volt több a suttogásnál.
-Kenma? Mármint az én Kenmam? - néztem rá döbbenten. Bólintott és zavarában a kezeit tördelte. Fejemet a combjára fektettem és felmosolyogtam az arcába. Úgy nézett rám mintha minimum megbolondultam volna. - Mesélj el mindent kérlek.
-Amióta meglátogatatok rengeteget beszéltünk és párszor volt hozzám azóta. - meglepődve hallgattam Kenma ezt soha nem mondta el nekem - Nagyon megkedveltem, és mire észre vettem magam a kis puding az ujjai köré csavart. Olyan defektes vagyok. Egy másik férfiba szerelmesnek lenni. Egyszerűen... - biztatóan végig simitottam az arcán. Továbbra is mosolyogtam.
-Sok mindent ellehet rólad mondani, de azt, hogy defektes lennél azt pont nem. Haku lehetsz szerelmes egy másik férfibe nincs meg ebben semmi szégyellni való.
-Dehát a párod volt Rina...
-Volt igen, de nem működött. Én másba voltam már akkor is szerelmes és ezt Kenma is tudta. Ő a legjobb barátom. Kívánni sem tudnék neked jobb társat.
-Rina Kenma nem vonzódik hozzám - döbbenten hallgattam amit mond.
-Ezt miből gondolod?
-Nem adta eddig semmi jelét annak, hogy...
-Kenma biszexuális. Higy nekem ha azt mondom, hogy vonzódik hozzád jobban, mint azt te valaha is gondolnád, de ő olyan mint egy hagyma. Rengeteg rétege van amíg eléred a valódi személyiségét. Mindet lekell róla hámozni fokozatosan ami nem kevés idő, ha csak nem vagy olyan erőszakos, mint én - nevettem fel halkan. Csendben emésztgette a hallottakat. - Találkoznotok kellene.
-Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne
-Miért?
-Nem mondtam el mindent Rina
-Miről beszélsz?
-Nekem van barátnőm
-Mi? Te meg miről beszélsz?
-Nem rég tudatosult bennem, az amit érzek és Naraval már 1 éve tart a kapcsolatom igazából..
-Oh te balfék.. Jól meg tudod bonyolítani a saját életedet te is
-Nem vagyok olyan tehetséges, mint te, de igyekszem - mosolygott le rám gúnyosan.
-Meddig maradsz?
-Holnap este indulok vissza
A telefonom zavarta meg érzelmes pillanatunkat. Éktelen rezgésbe kezdett. Kíváncsian vettem a kezembe a készüléket. A kijelzőn egy név villogott. Rossz érzés kerített hatalmába, mintha valamit elfelejtettem volna. Megnyitottam félve az üzenetek hadát.

Kuroo Tetsurou
Haza értél?
Otthon vagy már?
Az isten ugye nincs semmi baj?
Rina kérlek írj!
Aggódom érted!

Mindegyik üzenet más időpontban érkezett. Felsem tűnt eddig. És igen meg van, hogy mit felejtettem el. Megígértem neki, hogy írok ha haza értem. Valószínűleg most dühös rám.

Toppako Karina
Haza értem egyben. Sajnálom, hogy most írok. Itthon van a bátyám és nagyon örültem, hogy végre láthatom 3 év után újra.

Nem vártam tőle választ. Úgyhogy félre dobtam az ágyon a készüléket és újra a bátyámra szenteltem minden figyelmemet. Vacsoráig még volt elég sok időnk, így arra jutottunk, hogy ahelyett, hogy a sebeinket nyalogatnánk inkább nézzünk meg egy filmet. Mindketten utáltuk a romantikus filmeket így maradtunk a horrornál. Azt legalább mindketten hajlandóak vagyunk megnézni. Anya a film végénél szólt, hogy készen van a vacsora is már. Vacsi után valamennyien a saját zugunkba húzódtunk.

Toppako Karina

Jó éjszakát!❤️

Nem vártam tőle választ ismét, úgyhogy az éjjeli szekrényre tettem a készüléket és elmélyültem a legújabb könyvemben. Kevesen tudták, hogy szükségem van olvasó szemüvegre és jobbára sosem hordtam csak itthon és csak ha neki láttam egy regénynek. Teljesen elmerültem a könyvben. Jó érzés volt, hogy kitisztitotta az agyamat. Késztetést éreztem, hogy rá nézzek a telefonomra. Azok a drága megérzések.

Kuroo Tetsurou
Engedj be!

Kipattantam az ágyból és a teraszomra siettem. Kuroo állt velem szemben. Gyorsan behuztam onnan remélve, hogy senki nem vette észre.
-Te meg mit csinálsz itt? - kérdeztem még feljebb toltam az orromon a szemüvegemet. Csinos darab volt. Egy fekete keretű Prada.
-Így fogadod a barátodat? Azt hittem hiányoztam neked - megjátszott sértettséggel fordította el a fejét, de szeme sarkából figyelt engem.
-Hiányoztál, de Tetsurou itthon van a bátyám. Ha itt talál kasztrálni fog téged.
-Akkor majd halkan leszünk - húzódott mostmár közel hozzám - Nem tudtam elaludni nélküled - csábítóan búgott a fülembe. Nyelve hegye hozzá ért a fülem alatti érzékeny bőrhöz amitől az egész testemen áramütés szerű bizsergés futott végig. Bele csókolt finoman a nyakamba, ujjait le-fel jártatta a gerince mentén. Minden akaratomra szükségem volt ahhoz, hogy eltoljam magamtól finoman. Féltem, hogy azzal, hogy elutasítom egyben el is lököm magamtól. De még mindig egy élő Tetsuroura volt szükségem és nem egy halottra ha a bátyám itt találja, olyan helyzetben az egyetlen húgával amiben nem kellene. Az arcán semmilyen érzelem nem tükröződött, de a szemében nem tudta elrejteni a sértettséget.
-Sajnálom, de élve van rád szükségem - próbáltam oldani a helyzetet. Megértés villant a szemében. Bele simitott a hajamba és az ágyamhoz vezetett.
-Csodásan nézel ki ebben a szemüvegben - tincseimet a fülem mögé simította és cirógatni kezdte a tarkómat.
-Köszönöm - morogtam zavartan.
-Mesélsz nekem a bátyádról, hogy mért nem volt eddig itthon? - meglepett, hogy érdekli. Felkucorodtam az ágyamba kényelmesen és intette hogy bújjon oda hozzám. Készségesen megtette amire kértem. Lerúgta a cipőit és be mászott hozzám. Türelmesen várta, hogy bele kezdjek.
-Nem jött ki jól apánkkal ezért amikor végzett felső középben lelépett. Egy évet halasztott az egyetemen ezért még csak másod éves. Rengeteget melózott abban az egy évben, saját albija van nem koleszban él. Rettentő sokat dolgozik, tanul, és óra adó is a gyakorlata miatt. Testnevelés szakon van tanár lesz a lelkem. Szereti a sportot. Ő is röplabdázott. Ráadásul ugyan abba a suliba járt, mint most mi.
-Nem mondod komolyan, hogy Toppako Haku a bátyád? - döbbenten nézett rám. Én pedig rá. Nem tudtam, hogy ismeri.
-De ő a bátyám, de te ismered?
-Személyesen nem, de rengeteget hallottam róla Nekomata sensei mindig róla beszélt amikor első évesek voltunk. A centerek istenének hívta mindig. Azt hallottam, hogy már felső középben is 190 centi magas volt és nem volt olyan labda ami elment volna mellette.
-Híresen jól blokkolt ez igaz - gondolkodtam el. Kuroo éjfélig maradt velem. Rengeteget beszélgettünk mindenféle semmiségről. Hamar elaludtam miután megkaptam a megnyugtató üzenetet, hogy egyben haza ért.