Why Me?

Hétfő

Meg van az az érzés, hogy nyeljen el a föld, szakadjon le az ég, de biztos, hogy nem bírsz kivánszorogni az ágyból. Nekem is. Gyűlölöm a hétfőt. Hét eleje. Új hét, új gondok. Morgosan kifolytam az ágyamból és beslattyogtam a fürdőbe. Gyors zuhany után magamra aggattam az egyenruhámat és reggelizés nélkül és ritka kedvetlenül távoztam otthonról. Az őszi levegő hűvös volt ilyen korai órákban. A metrón az első üres helyre becsapodtam és próbáltam lazítani. Kenma és Kuroo később csatlakoztak hozzám, de mindannyian rettentő fáradtak voltunk így nem ment a beszélgetés és nem is igazán erőltettük. Mindenki ment a maga dolgára. Mindenki izgatottan fészkelődött a padjában. Nem tudtam mire vélni a kerge viselkedésüket. Valamiről ezek szerint lemaradtam abban az 1 hétben. Az osztályfőnök határozott hangjára valamennyien elcsendesültek.
-Nos osztály, a visszatérőinknek mondanám, hogy a héten tartják az őszi bált. Ez azt jelenti, hogy most is mint minden évben a második évfolyamosok fogják szervezni, lebonyolítani, és minden munkát elintézni ami ezzel jár. Mindenkinek aktívan kikell vennie a részét belőle. Kenma a te dolgod lesz a látvány terv, amit holnapig megszeretnék kapni, Karina te pedig szervezel mindent kézben tartasz, mind a négy évfolyamért te vagy a felelős. Tudom, hogy nagy felelősséget hárítunk a nyakadba, de mind egyet értettük abban, hogy senki nem tudná úgy össze tartani az évfolyamot mint te - szájhúzva vettem tudomásul, hogy a heti 4 edzés mellé most a hétre kb még plusz 140 fős ember csoport is a nyakamba szakadt. - Ha ezt sikerült megemészteni akkor szeretném ha megbeszélnénk, hogy jövőre ki hová szeretne tovább menni.

****

Katasztrófa közeli állapotok uralkodtak a mai napom felett. Az ebédszünetet arra használtam, hogy az évfolyamot egyhelyre tereljem és még tudjam ki milyen feladatot kapott. Az edzés pedig már csak hab volt a tortán. A sensei ugyanis úgy döntött, hogy a téli 3 napos edzőtábort ideje elkezdeni szervezni. Novemberben lesz a tábor az iskolánk szervezi és csak a testvér iskolákat szoktuk meghivni. Edzés végére teljesen ki voltam. Annyi minden járt egyszerre a fejemben, hogy nem figyeltem oda, hogy hová is lépek ezért közelről megismerkedtünk a kavicsos földdel. Felszisszentem ahogy az éles kavicsok belevágtak a húsomba. Nyöszörögve felálttam és folytattam az utamat az öltöző felé. A klub szobát már a fiúk bezárták. Halkan kopogtam párat próba képpen. Nem szerettem volna anyaszült meztelenül látni az összes fiút oda bent. Résnyire nyitottam az ajtót és bekukucskáltam. Amint biztonságosnak véltem a helyzetet kitártam az ajtót és bementem.
Körbe néztem de senkit nem láttam oda bent. Elindultam kifelé.
-Héé ne zárj be - kiabált után.
-Mit keresel még itt? - kérdeztem tőle fáradtan.
-Gondoltam megvárlak. Kenma már elment és végre kettesben lehetünk - mosolygott rám kedvesen. Hozzám sétált és hosszasan magához ölelt. Jól esett a közelsége. Magam sem gondoltam volna, hogy ennyire megnyugtat az ölelő karjai, az illata, az egész lénye. Bezártuk az öltözőt és kéz a kézben indultunk el az állomásra. Nem erőltettük a beszélgetést és amilyen fáradt voltam nem is lettem volna jó partner. A metrón észre vette a sebeket a térdemen, de nem kérdezett semmit. Mire haza értem a bátyám már menetkész volt így csak egy rövid búcsúra futotta. Az étvágytalanságom feltünt anyámnak, de most nem beszélt a lelkemre, hogy egyek. Elmélyülten álltam neki a munkámnak. A legtöbben elküldték az ötleteiket a bállal kapcsolatban így nekem csak rendszereznem kellett. Ez is rohadt sok időmbe telt. Aztán pedig neki láttam a nagyobb falatnak az edzőtábornak. Idén úgy gondolta a sensei, hogy a Fukorodani, az Ubugawa és a Shinzenen kívül a Karasunot is meghívja. Illetve vendég meccsre az Inarizakit is a második napon. Megfogalmaztam a hivatalos e-maileket amelyeket az iskoláknak kell küldenem és elmentettem piszkozatként. A kiválasztott időpontot elküldtem a senseinek amennyire én tudom semmilyen iskolai programmal nem esik egybe de biztos ami biztos nézze meg. Mire végeztem a program tervvel már este hét óra is elmúlt. Halk kopogás zavart meg. Kuroo feje kandikált be a résnyire nyitott ajtón. Bambán bámultam rá.
-Szia - köszönt gyengéden - anyukád beengedett. Bejöhetek?
-Persze gyere csak, de mit keresel itt?
-Kezdem azt hinni, hogy akárhányszor látsz nem örülsz nekem.
-Szó sincs erről, csak meglepsz. Minden ilyen hirtelen látogatás meglep. Persze ezen felül boldog is vagyok ettől.
-Min dolgozol?
-Bál, az edzőtábor és tanulnom is kellene, de kiégett az agyam mára - nyafogtam. Magához intett és én szófogadóan hozzá bújtam. Halkan sóhajtoztam. Az ágyhoz vezetett és szorosan ölelt amíg már éreztem hogy kezdekenek ellazulni a vállaim. Gyengéden simogatott.
-Olyan a szobád, mint Kenmaé - jegyezte meg csendesen. Behasaltam az ágyba. Két puha kéz masszírozni kezdte fáradt hátamat. Tudtam, hogy igaza van a szobámmal kapcsolatban. Tágas volt a szobám saját gardrób szobával. Az ágyammal szemközti fal tele volt polccal amin rengeteg könyv volt, és ps játékok. A fal közepén egy tv foglalt még helyet. Az ágyam óriási volt négyen is elfértek volna rajta. Az ajtó mellett egy hosszú íróasztal foglalt helyet amin két monitor foglalt helyet és két gép, illetve egy laptop. A rengeteg szervezési feladatot így könnyebb volt átlátni. Az ágy másik oldalán egy hatalmas ablak és terasz állt. Lényegében elég rideg volt a szobám és nem sok személyes dologgal volt tele. A tánc serlegeim és pár közös kép a barátaimmal, illetve a családommal kitette a személyes dolgokat. Képekből is összesen négy volt kint. Egy Teruval, egy Kenmaval, egy a bátyámmal és egy családi kép. Félszemmel láttam, hogy érdeklődve pillant körbe a szobámban.
-Nézz körbe nyugodtan
Nem kellett neki több biztatás azonnal elindult a polcok felé. Végig simitott a könyvek gerincen olvasgatva a címűket. Szemügyre vette a játékok sokaságát és a képeket is végig nézte. Bekukkantott a gardróbszobába és meghökkenve nyugtázta, hogy boltkóros vagyok valószínűleg. A serlegek felkeltették a figyelmét.
-Még mindig verseny táncolsz?
-Nem - keményebb volt a hangom mint ahogy azt szerettem volna. Rátapintott egy érzékény dologra. Sajnos még mindig rosszul reagálok erre.
-Miért hagytad abba?
-Volt egy balesetem - mosolyogtam kényszeredetten. Türelmesen várt, hogy folytassam. - Az egyik versenyen, az akkori partneremmel vitatkoztunk, nem értettük egyet abban, hogy mennyire kellene túl fűtöttnek lennie egy táncnak, sosem éreztem magamhoz közelinek és eléggé taszító volt a személyisége. Ez a vita odáig fajult, hogy amikor meglökött én leestem a lépcsőn. Volt egy kis agyrázkódásom, és eltört a térdem. Az inszalagok is részlegesen szakadtak. Az orvos azt mondta, a műtét után, hogy vissza mehetek, de a lábam hosszú távon nem fogja bírni a terhelést, mert ödémásodik. Úgy döntöttem inkább abba hagyom. - látszott az arcán, hogy egyszerre volt döbbent és dühös is. A döbbent csendet anyu zavarta meg azzal, hogy szólt, hogy ideje vacsizni. Mindketten lementünk. Anyám jó kedvűen cseverészett Kurooval és meg csak lökdöstem az elém tett ételt. Egyszer csak, olyan hányinger lett úrrá rajtam, hogy rohannom kellett, hogy időben elérjek a mosdóba. Ott aztán kiadtam a gyomrom nem túl sok tartalmát. Reszketve ültem a hideg csempén. Izzadság gyöngyözött a homlokomon. Gyengének és fáradtnak érztem magam. Mindketten aggódva léptek be a mosdóba. Anya ellenőrizte, hogy lázam az nincs, de jobb ha lepihenek. Kuroo felnyalábolta fáradt testemet és felvitt a szobámba. Befektetett az ágyamba és betakargatott. Odakint pusmogott valamit anyámmal majd vissza jött hozzám és be bújt mellém az ágyba.
-Anya megfog ölni - jegyeztem meg az álom és az ébren lét  peremén egyensúlyozva.
-Elmondtam anyukádnak, hogy egy pár vagyunk és szeretnék rólad ma este én gondoskodni - suttogta a hajamba. Hosszú keze a hasamra simult még másikat a fejem alá tette. Hátamhoz szorította erős mellkasát és úgy ölelt magához.
-Köszönöm - suttogtam alig hallhatóan, majd álomra hajtottam a fejem.