Why Me?

Mi Vagyok Neked?

Szemeim lustán nyíltak ki és kellett pár másodperc mire kitudtam nyitni. Homályos volt a látásom így gyorsan megdörzsöltem szemeimet. Kuroo alvó arca egyszerűen csodás. Annyira nyugodt és békés. Sokkal fiatalabbnak tűnik így. Halkan kiosontam mellőle, hogy rendbe szedjem magam. A folyosón anya mosolyogva figyelte, hogyan lavírozok a fürdőszoba felé.
-Jó reggelt kicsim - köszönt jó kedvvel a hangjában.
-Jó reggelt
-Jobban érzed magad?
-Igen. Átaludtam az egész éjszakát - mosolyogtam boldogan.
-Szóval ő lenne a híres kapitány Kuroo Tetsurou - úgy huzogatta a szemöldökét mint aki mindent is tud. Tény, hogy meséltem már neki róla, de azt soha nem mondtam el, hogy szerelmes is vagyok belé. - Igazán jó képű fiatal ember és nagyon kedves is.
-Nosza nosza, Toppako asszony csak nem elvarázsolta önt egy 18 éves igazán jó képű röplabda játékos? - csipkelődtem vele. Finoman rácsapott a karomra és kiöltötte rám a nyelvét játékosan.
-Vigyázz kicsim, mert lecsapom a kezedről - nevetve figyeltem anyám távolodó alakját. Úgy tűnik mindketten jól ébredtünk ezen a borús reggelen. Elvégeztem szokásos reggeli rutinomat és mentem ébreszteni a hét alvó Csipkerózsikát. A takaró szexin levolt csúszva csípőjén. Izmos háta tökéletes látványt nyújtott. Megengedtem magamnak pár pillanatra, hogy legeltessem rajta a szememet. Magamba ittam a látványát és jó mélyen el is raktároztam azt. Sóhajtva leültem mellé és cirógatni kezdtem arcát. Halványan elmosolyodott. Jól esett, hogy még álmában is felismeri az érintésemet. Végig húztam ujjamat az ála mentén le a torkán, át az ádámcsutkáján, fel a válláig. Finom csókokat leheltem vállára és végig vezettem ujjaim begyét a gerince mentén. Finoman megborzongott és felsóhajtott. Telt ajkai elnyiltak. Nyelvemet végig húztam a füle alatti vékony bőrön, mire egy állatias morgás volt a válasz.
-Kora reggel felizgatsz kedvesem - morogta a párnák közé szexi álmos hangon. Kuncognom kellett tőle. Álmos szemei rám találtak. Boldogság csillogott benne. - Jobban érzed magad?
-Igen. Kutya bajom. - mosolyogtam kedvesen. - Viszont ideje kimásznod az ágyból nem sokára indulnunk kell.
-Dehát nagyon korán van még - nyafogott mint egy kislány.
-Kuroo hagy emlékeztesselek, hogy nálam vagy. Hamarabb kell indulnunk tőlem. Tudod hármunk közül én lakom a legmesszebb.
-Oh tényleg. - álmosan megdörzsölte arcát és felült. Karjai közé vont és nyomott egy csókot a hajamba. Nehezen kimászott és elindult a fürdőszoba felé. Lemásztam anyához a konyhába. Töltöttem magamnak egy bögre feketét és leültem az asztalhoz. Rántotta illat járta be a helységet. Gyomrom azonnal össze ugrott az illattól és ismét rohanva térdeltem a WC elé. Mivel teljesen üres volt a gyomrom így nem tudtam mit kiadni magamból. Az inger viszont megmaradt. Az állandó öklendezés irritálta már a torkomat.
-Kicsim jól vagy? - anya aggódó hangja ütötte meg fülemet.
-Igen, de nagyon rossz illata van annak a tojásnak - nyafogtam két öklendezés között.
-Sajnálom kicsim én nem érzem, hogy rossz lenne. Csináljak esetleg pirítóst neked? - hálásan bólogattam felé és megpróbáltam össze szedni magam. Megmostam arcomat és a tarkómat. Jobban éreztem ettől magam. Félve dugtam ki a fejem. Hála az égnek anya már kinyitotta az ablakokat. Vissza ültem az asztalhoz. Kuroo ezt a pillanatot választotta, hogy leérjen. Belecsókolt hajamba és köszönt anyámnak. Elmajszoltam a reggelimet és elindultunk. Szeptember közepe van már egész hűvösek a reggelek. Ölelkezve indultunk el az állomás felé. Vállán pihentetem a fejem amíg Kenma meg nem érkezett. Odébb húzódtam Kurootól és kifelé kezdtem el bámulni. Szemem sarkából figyeltem a reakcióját. Összeráncolta homlokát és szúrós tekintettel nézett rám. Nem beszéltünk meg semmit, hogy most valójában mi milyen kapcsolatban vagyunk. Az más, hogy anyámnak azt mondta, hogy a párom. Ha anyám megtudná, hogy mondjuk esetleg csak szexpartnerek vagyunk valószínű, hogy kivágna mindkettőnket. Még semmit nem mondtunk ki. Kenma vizslató pillantásai egyre rosszabbak voltak, oly annyira, hogy mire a sulihoz értünk minden jó kedvem elpárolgott.

****

Szokásos nap. Temérdek tenni való kevés tanulás. Pénteken lesz az őszi bál így most az köti le a figyelmemet. Mindennek tökéletesnek kell lennie. Hál istennek sikerült témát választani a bálnak. Mindenki egyetértett abban, hogy az őszi táj lesz a legjobb. Viszont arra nem készültem fel, hogy Kenma ennyire részletes látvány tervvel áll elő. Rettentő sok mindent bekell szereznünk, vagy magunknak kell elkészítenünk. A tanárok mindenre álldásukat adták így már csak a munka legjava maradt meg erre a hétre. A terem díszek kidolgozása, illetve elkészítése 10-b-re még a díszítés a 10-c-re maradt. Kenma az karján kocogtatta ujjait, jelezvén, hogy idő van mennünk kell edzésre. Rohantam átöltözni és siettünk a tornaterem felé. A fiúk már vártak minket.
-Elnézést srácok - kértem tőlük bocsánatot amiért rám kellett várniuk. Mindenki neki lódult aztán oda bent kipakolni az eszközöket. Neki láttam én is a munkámnak. Elő kaptam a kis ipadomat és megnéztem a jegyzeteimet és az e-maileimet. Az edzők vissza igazolták az idő pontot rögtön az szünet utánra. Mostmár kikell küldenem a hivatalos meghívó e-maileket és felkell hívnom a többi iskolát. A testvér iskolákkal annyira nem sürgős az egyeztetés, már ők ismerik a menetrendet az évek alatt bizonyára hozzá szoktak már. A terem egy csendesebb sarkába húzódtam és a Karasuno iskola edzőjét tárcsáztam. Sajnos nem sikerült őket elérnem így tovább ugrottam a kellemetlenebb iskolához. Az Inarizaki edzője második csengésre fölvette.
-Jó napot kívánok! Toppako Karina vagyok a Nekoma középiskolából. - mutatkoztam be - Azért hívom, hogy meghívjam a fiú röplabda csapatot vendégként az edző táborunk egy napjára.
-Áhhh Toppako-san hagyja kérem a hivatalosságot. Beszélgetünk közvetlenebbül is, hisz már ismerjük egymást. Épp az imént olvastam az emailt és persze leszünk vendég csapat szívesen elmegyünk.
-Oh köszönjük szépen. Akkor a továbbiakról majd még a későbbiekben beszélünk.
Gyorsan lerendeztem ezt is. Nem volt most kedvem kedvesnek lenni. Egyébként sem túl szimpatikus ez az edző. Mintha lenne valami rossz hátsó szándék minden szava mögött. Túl nyájas és ettől a hideg is kiráz. Le-fel kezdtem járkálni és közben egy újabb hívás is befutott. A Karasuno edzője volt az. Vele valahogy könnyebb volt beszélnem sokkal kedvesebb volt a hangja. A fiúk hatalmas ricsajt csaptak és mind felém kiabáltak valamit. Mire feleszméltem, hogy miért kiabálnak már a földön feküdtem sajgó fejjel és tarkóval. Átestem a padokon a homlokomnak csattanó labda sebességétől és teljes testtel elvágódtam. Szemeim előtt karikák keringtek és káprázott. Sajgott a fejem és kellett pár másodperc mire feltudtam ülni. De annyira szédültem, hogy vissza kellett a falnak dőlnöm. A fiúk, mint egy csorda úgy rohantak felém. Mindegyikük kérdezett valamit amitől zsongani kezdett a fejem még jobban. A mellkasom elszorult és nehezen kezdtem el venni a levegőt. Szemeim Kenma után kutattak. Amikor rá találtam segélykérően rápillantottam. Tudtam ha nem visz ki innen perceken belül rohamom lesz. Megcsapta Kuroo vállát és megindultak felém. Mindenkit odébb toltak, hogy jobban hozzám férhessenek. Kuroo térdeim alá helyezte a kezét és óvatosan felemelt. Kirohant velem egészen a legközelebbi padig. Térdeimet feltolta mellkasomig és hatalmas karjai közé vont. Nyugtatóan huzogatta ujjait végig a sípcsontom mentén. A remegés gyorsan alább hagyott. Viszont a fejem rettenetesen fájt. Ragaszkodtak hozzá, hogy menjünk el legalább az orvosiba. Kaptam fájdalom csillapítót, de tanácsolták, hogy menjünk be a kórházba is. Sajnálatukra erre már nem tudtak rábeszélni. Vissza baktattunk a tornaterembe. Ismét csorda módjára indultak meg felém. Mindannyian aggódó arcot vágtak. Yaku állt elő a sorból és nem mert rám nézni. Felhúzott szemöldökkel néztem rá, hogy vajon mi baja lehet.
-Sa.. Sajnálom Rina ügyetlen voltam - kért bocsánatot.
-Yaku nem történt semmi jól vagyok - simogattam meg a haját - Nagyobb volt a füstje mint a lángja ennek az egésznek.
Megkönnyebbülten nézett a szemembe. Bátorítóan mosolyogtam rá. Nem akartam feszültséget.

****

Mire mindennel végeztünk már sötét volt. Kenma és Kuroo mint két hűséges öleb vartak rám az iskola előtt. Fáradtan indultunk meg a megálló felé.
-Meddig akarjátok titkolni? - Kenma hangja metsző és kissé szemrehányó volt.
-Mit? - kérdeztem puhatolózóan.
-Azt, hogy a Mikulás nem is létezik - nézett rám le gúnyosan. Tekintette olyan rosszallást sugalt, hogy késztetést éreztem arra, hogy behúzzam a nyakam és csendbe maradjak.
-Arra vagy kíváncsi, hogy egy párt alkotunk e igaz? - Kuroo semmit mondó hangja bántotta a fülemet.
-Milyen okos vagy - továbbra is gúnyolódott a kis puding.
-Nem vagyunk egy pár. Van köztünk valami nem tagadom, de még mi sem tisztáztuk, hogy mi pontosan - nem is tudom mitől lettem hirtelen ilyen bátor. Pedig belülről egyáltalán nem így éreztem magam. Kenma csak hümmögött és vissza tért a konzoljához. Fene se tudja, hogy mi nála ez a zsigeri utálat az ellen, hogy egy párt alkossak Kurooval. Az út további részében nem szóltunk egymáshoz. Otthon anya már várt rám. Felettébb boldognak tűnt.
-Szia kicsim
-Szia.. Mi ez a fene nagy boldogság?
-A bátyád itthon tölti az őszi szünetet - úgy sikongatott mint egy tinédzser. Boldogsága viszont ragadós volt. Együtt örültem vele. És én is szerettem volna ha itthon van a bátyám. Vacsora után úgy döntöttem lazítok egy kicsit. Kikapcsolódás gyanánt neki álltam ps-ezni. Telefonom pittyegése zavart meg.

Kuroo Tetsurou
Engedj be!

Felálltam és ismét a teraszomon találtam. Beengedtem és vissza dőltem az ágyba.
-Mondd Kuroo te nem ismered az ajtót? - kérdeztem csipkelődve.
-Kedvesem tudod, hogy mennyi az idő? - bambán nézhettem rá mert kuncogni kezdett. - Hajnal 1 óra van.
Döbbenten néztem rá. Mikor neki ültem játszani még csak este nyolc volt. Öt órája játszok csak ezek szerint.
-Na várjunk akkor te mit keresel itt?
-Egész este írtam neked, de ignoráltál, úgy eljöttem megnézni, hogy mire cseréltél le - mutatott nevetve a ps felé.
-Sajnálom nem figyeltem - kikapcsoltam a konzolt és gyorsan bele bújtam a pizsamámba.
-Gyere beszélnünk kell - mutatott maga mellé. Kényelmesen elhelyezkedett az ágyamban. Egészen otthonosan érezte már magát. Nem mintha zavart volna főleg ha mindig így akar az ágyamban feküdni. Bebújtam mellé. Kezeimet végig húztam izmos hasán le egészen a nadrágja koráig majd vissza. Fejemet mellkasára hajtottam és hallgattam egyenletesen dübörgő szívét. Párszor vett nagyobb levegőt majd kifújta. Felkészült arra amit mondani szeretett volna.
-Azt mondtad Kenmanak, hogy nem vagyunk egy pár - próbálta palástolni a sértettségét kevés sikerrel - így gondolod? Nem vagyunk egy pár? Ez csak szex kapcsolat?
-Mi? Nem.. Én.. Nem.. Nem így gondolom. De kérlek érts meg engem is. Nem beszéltük meg, hogy akkor hogyan tovább a táborban történtek után. Én szeretném ha a szerelmed lennék.
-Kedvellek Rina, de ne kérj olyan dolog kimondására amit egyenlőre nem tudok teljesíteni.
-Nem erről van szó. Tudom, hogy érzel, nem akarok senki helyébe lépni és tudom, hogy idő kell neked. Megkell először ismerned, de nem könnyű magamban tartani, azt ahogyan én érzek. Tudod nem akarom kiadni magam teljesen neked addig amíg nem érzed ugyan azt irántam, mint én te irántad.
-Mit szólnál hozzá ha szeretőkként kezdenénk?
-Hogy mi?
-Én felvállalom, hogy a barátnőm vagy. Nem fekszem le senkivel, csak veled. Hűséges leszek hozzád. Eljárhatunk randizni. Megismerjük egymást alaposabban és ha az égiek is úgy akarják, én foglak a világon a legjobban szeretni téged. - cseppfolyóssá vált a belsőm mire végzett a mondattal. Ez felért egy ígérettel. Nem tudtam megszólalni úgyhogy csak bólogattam. Boldogan lemosolygott rám és kimászott mellőlem. Puha ajkait az enyémre nyomta és egy szűzies csókot nyomott ajkaimra és elköszönt tőlem. Boldogan hajtottam álomra a fejem.