Why Me?

Téli Edző Tábor 1.nap

Azután az este után az események felgyorsultak. Kuroo mindennap nálam van. Hetente többször nálam alszik. Anyám egyszerűen odáig van érte. Az iskolában közutálat tárgya lettem. Minden lány ellensége. A bál hála az égnek rendben lezajlott habár nekem inkább munka volt, mint szórakozás. Kenma időközben megbékélt a helyzettel, de nyíltan kijelentette, hogy nem örül neki. Kurooval a kapcsolata továbbra is baráti maradt, de volt köztük egy kis feszültség. Próbáltam mindkettejüktől megtudni mi a bajuk a másikkal, de mindketten lepattintottak. November második hetét tapossuk már. Itt a három napos edző tábor a nyakunkon. A fiúk nagyon izgatottak már. Ma este érkeznek meg a Karasunos fiúk. A fiúk a szálló zsibongójában vártak rájuk.
-Megjöttek - kiáltott fel Lev. Mindannyian az ajtó irányába fordítottuk a tekintetünket. Olyan tekintély parancsolóan vonultak be, mintha csak az övék lenne az egész csarnok. Uralták a környezetüket. Sokat fejlődtek mióta nem láttam őket. A megjelenésük legalábbis mindenképp. A fiúk jó kedvűen pacsiztak le és társalogtak. Óriási fáradtság hullám csapott át rajtam. Szó nélkül felsétáltam a szobámba. A gyomrom görcsbe rándult és éreztem, hogy émelyegni kezdek. Sebesen a fürdőbe vettem az irányt és a WC felé görnyedve kiadtam a gyomrom tartalmát. Miután végeztem fáradtan és könnyektől nedves arccal ültem a hideg földön. Jártak a fogaskerekek a fejemben. Hirtelen ötlettől vezérelve felálltam és a teljes alakos tükörben kezdtem vizsgálgatni magam. Hányás után az ember megviselt. Nyilván ez az arcomra volt írva, de mintha híztam volna és a hasam is kerekebb formát vett volna fel. Nem az lehetetlen, hisz három havonta járok injekcióra. Az nem lehet. Kezdett teljesen elborulni az agyam. Felkaptam a cuccaimat és senkire sem szentelve nagyobb figyelmet a legközelebbi éjszaka is nyitva tartó drogériába rohantam. A megszerzett áruval a fürdőbe zárkóztam és imádkoztam, hogy ne az legyen amire gondolok. Rettegve hajoltam a mosdó felé és ismét forogni kezdett velem a világ. Könnyeim ismét zabolátlanul potyogni kezdtek. Azonnal tárcsázni kezdtem azt a számot amit a világon mindennél jobban tudok. Két csörgés után felvette.
-Szia kicsim - csivitelte jó kedvűen.
-Anyu... - szipogtam. Anya jó kedve azonnal elpárolgott.
-Mi a baj kincsem?
-Anyu ez hogy történhet meg velem? Én... De hisz kapom azt a nyavajás injekciót.... Anya
.. Terhes vagyok... - zokogtam. Olyan volt mint egy kis gyerek. Erre én nem állok készen. Hisz még én magam is gyerek vagyok.
-Nyugodj meg kicsim.. Semmi baj nem lesz - Olyan nyugodt volt a hangja, hogy elhittem neki - Figyelj rám. Ne szólj erről Tetsurounak. Haza jössz és megbeszéljük, hogy hogyan tovább, hogy te mit szeretnél. Aztán beszélünk erről vele is. Most az a fontos, hogy nyugodj meg. Ha nem is szeretnéd megtartani akkor is felelősséggel tartozol még iránta hisz ott van a szíved alatt. Gondoskodnod kell mindkettőtök nyugalmáról. - vettem egy mély lélegzetet és próbáltam össze szedni magam. Időközben kinyomtam anyát és gondolkodni kezdtem. Babát várok. Akarom én ezt a babát? Hogy fogom felnevelni? Tetsurou egyáltalán mit fog hozzá szólni? Mihez fogunk most kezdeni? Az ehhez hasonló gondolataimból két meleg kéz rángatott ki.
-Miért tűntél el olyan hirtelen?
-Nem éreztem jól magam
-Jól vagy?
-Jobban.. De szeretnék lepihenni - beleegyezően bólintott majd magamra hagyott pár percre. Egy hosszú flanel pizsi nadrágban tért vissza. Bevackolta magát a ágyba és karjai közé vont. Kezem önkéntelenül is hasamra csúszott. Egy sóhaj kíséretében lehunytam a szemeimet és próbáltam az álmok tengerében elveszni.
Hát ez körülbelül annyira sikerült, mint az, hogy én legyek az angolok új Erzsébete. Kuroo szuszogásából és egyenletesen emelkedő és süllyedő mellkasából ítélve neki sikerült az ami nekem nem. A plafont bámultam abban reménykedve, hogy onnan válasz érkezik az összes fejemben kavargó kérdésemre. Szerettem volna gyerekeket, persze nem most a fiatal éveim alatt. Mindig is úgy képzeltem el, hogy lesz egy fiam és egy lányom. Pontosan ebben a sorrendben. A fiam majd megvédi a kis húgát mindentől. A fiúktől, az iskolai csúfolásoktól, és úgy általában mindentől úgy ahogy ezt velem is tette a bátyám. Ez a baba egy ártatlan lélek és a világon semmiről sem tehet. Körvonalazódott bennem a gondolat, hogy teljesen mindegy mit fog mondani Kuroo a baba marad. Vele vagy nélküle, de ő már az enyém.

****

Olyan mozgalmasan telt a nap, hogy a fiúk délutánra már teljesen kész voltak. Nagyban az állóképességeiknek köszönhető az, hogy reggeltől ilyen feszes tempóban képesek voltak gyakorolni és edzeni. Az edzők csoportba verődve hívták fel magukra a figyelmet. Nekomata sensei kezdett el beszélni a fiukhoz.
-Holnap érkezik a vendég csapat - mindannyian kíváncsian várták, hogy kik lesznek azok - Az Inarizaki iskola fiú röplabda csapat elvállalta, hogy minden iskolával játszik egy barátságos edző meccset. Ajánlom, hogy mindenki pihenje ki magát holnapra, nyújtsátok a legjobb formátokat, és alázzátok le őket.
A

z összes fiú egyetértően felmordult. Nem sok iskola diákjait utalták ennyire mint az Inarizakis fiúkat. Valahogy érezni lehetett rajtunk, hogy egyszerűen nem kedvelik őket. Kuroo szeme résnyire szűkült a hír hallatán és valami ősi ellenszev és undor ült ki az arcára. Na igen nem épp a legjobb barátok Osamuval. A bejelentés után szabadjára engedték a fiúkat és mint egy óriási csorda úgy indult el a csarnokból kifelé. Felsétáltam én is a számomra kijelölt szobába. Ránéztem a telefonomra ami ezt a pillanatot választotta hogy felvillanjon.

Miya Osamu
Alig várom a holnapot 😍

Toppako Karina
Holnap találkozunk.

Nem akartam bunkó lenni úgyhogy vissza írtam neki egy egész semleges választ. Mostanában feltűnően sokat írt és valahogy ez kezdett gyanus lenni. Minnél közelebb kerültem Tetsurouhoz annál többször írt Osamu. Mintha valami beépített radarja lett volna a pasinak mindig akkor írt amikor Tetsurou nálam volt. Próbáltam eleinte titkolni előtte ezeket az üzeneteket, de rákellett jönnöm, hogy így azt a benyomást keltem, hogy titkolni valóm van előtte. A második ilyen üzenet után már nem zavartattam magam hagytam, hogy Tetsurou rá kérdezzen és megnézze. Abban reménykedtem, hogy ha így kinyilvánítom, hogy mennyire bízom benne akkor nem lesz belőle cirkusz. Kár volt ebben reménykedem. Olyan dühös lett, hogy szó szerint letarolta a szobámat. Amit a keze közé kapott azt össze törte. Tombolt. Mikor megkérdeztem tőle, hogy miért reagál így mindig lerázott annyival, hogy gyűlöli Osamut. Pedig szerencsétlen semmit nem tett. Legalábbis velem kedves volt. Valószínűleg most is tombol, hogy találkoznia kell Osamuval. Úgy döntöttem, hogy a mostani katasztrófából ki maradok. Jobb ha nyugodt maradok hisz nem csak nekem számít. Tetsurou csak sokkal később jött át hozzám. Akkor már félálomban feküdtem az ágyamban és nem is igazán voltam beszéd képes állapotban. Csak hozzá bújtam, hagytam hogy minden érzékemet betöltae finom férfias illata és aludtam tovább.