Why Me?

Hajnal

A buli teljes gőzzel döbörgött. Még mindig felfoghatatlan volt számomra, hogy ennyit fáradoztak értem. Minden iskolából volt legalább egy - két ismerős arc. Mindenki beszélgetett mindenkivel. Volt aki táncolt, volt aki xboxon játszott. Mindenki talált magának megfelelő programot. Egy idő után és pár vodka - naranccsal később muszáj volt levegőznöm úgyhogy a közeli pad felé vettem az irányt. A hideg borzolta most hiper érzékeny bőrömet. A magas alak a távolból közelített felém. Nem volt nehéz kitalálni, hogy ki lehet az. Beállt mögém. Valami hideget éreztem meg a nyakam körül. Egy lánc volt rajta két medállal. Egy röplabda és egy 1-es szám. Tátva maradt a szám a meglepettségtől. Makogva döntöttem hátra a fejem, hogy megtudjam köszönni, de lecsapott rám. Falta az ajkaimat. Nyelve bejutásért könyörgött. Nem volt már erőm visszautasítani így engedtem neki. Amikor megérezte a nyelv piercingemet elhúzódott tőlem és csodálkozva bámult rám. Hangosan kifújtam a levegőt.
-Na gyerünk adj hangot a nem tetszésednek - motyogtam.
-Szexi - egy csibészes mosolyra húzta ajkait. Rá mosolyogtam. Magam sem tudom miért. Bele csókolt a hajamba és ismét magamra hagyott. Esküszöm ez a fétise. Eszembe jutottak Kenma szavai. Nem tudtam nem többet bele képzelni, mint amennyi valóban benne volt. A racionális énem tudta, hogy csak játszik velem, de a szerelmes nem. Észre sem vettem, hogy időközben elkezdtem sétálni. A tornacsarnokoknál elég kevés volt a fény, de így is pontosan kivehető volt a két alak. A férfi alak amelyet km-ekről is megismernék és a hozzá simuló apró női test. Abban a percben azt kívántam bár soha ne láttam volna meg őket. Könnyeimet vissza nyelve indultam tovább az utamon. További figyelmet nem szentelve rájuk. Nem próbáltam láthatatlan maradni. Hagytam, hogy észre vegyenek. Kuroo arca egy pillanatra megfagyott aztán minden figyelmét újra partnerére szentelte. Szinte körbe sétáltam már a hatalmas létesítményt, mire feltünt valakinek, hogy csak én hiányzom a saját bulimról. Tobio hangját hallottam ahogy utánam kiabál. Hátra néztem rá és be vártam a rohanó fiút.
-Te.. Meg.. Mi.. Mi az istent keresel idekint? - kérdezte lihegve a térdén támaszkodva.
-Levegőzök - mosolyogtam rá.
-Igen csak, hogy már egy órája levegőzöl Rina
-Bocsánat nem tűnt fel
-Mindegy - sóhajtott egy nagyot - menjünk vissza a többiekhez.
Óriási szerencsém volt, hogy nem kezdett el kérdezősködni. Elindultunk vissza a többiekhez. Oda bent már már szinte pokoli volt a hangulat. Volt aki már eléggé el volt elázva. Teru amint észre vett hozzám sietett. Valakinek ritka jó érzéke volt, mert ezt a pillanatot választotta arra, hogy bekapcsolja az egyik kedvenc bachata zenénket. Teru maga után húzott a táncparkettre. Hagytam, hogy a zene elvigyen. Az utóbbi egy évben amit tánc nélkül voltam kénytelen eltölteni pokoli rossz volt. Mindig is az érzelmeim kifejezésére használtam a táncot. Ez most sem történt másképp. Olyan közel voltunk egymáshoz, hogy egy papír lap sem fért volna kettőnk közé. De nem éreztem azt hogy ez rossz lenne. Hagytam hagy vezessen. Jó pár szempár ránk szegeződött. Élveztem ahogy irigykedve bámultak minket. Ahogy véget ért a dal, úgy hagytam ott Terut hogy kibontakozzhasson. Mosolyogva figyeltem ahogy táncba csábítja a lányokat. Egyre többen indultak vissza a szállásra. Nem maradtunk már sokan és legszivesebben már én is mentem volna aludni, de valamelyik nagyon okos kitalált, hogy felelsz vagy merszezzünk. Így maradtam, de szigorúan csak egy körre. Wakatoshi - kun pörgetett a nyíl pedig rám mutatott. Vártam a kérdést.
-Toppako-san felelsz vagy mersz?
-Merek - nyögtem ki unottan.
-Rendben - kis gondolkodás után folytatta - csókold meg Kenma-kunt.
Hitetlenkedve ingattam a fejem és az említett irányába fordultam. Intett hogy menjek oda hozzá. Beültem az ölébe szembe vele. Szemem sarkából láttam ahogy Kuroo idegesen néz ránk. Ez volt az utolsó löket. Ráhajoltam Kenma ajkaira. Nem volt új az érzés. Mindig is imádtam a haját és azt birizgálni. Most is ezt csináltam amíg Kenma vezette a csókunkat. Elhajolt tőlem de még egy utolsó puszit nyomott a számra. Felállított az öléből és megfogta a kezemet. Maga után kezdett el húzni. Elégedetten konstantáltam Kuroo ideges arcát ahogy utánunk pillant. Egy utolsó megsemmisítő mosolyt küldtem felé, majd kacagva fordultam Kenma felé. Az ajtómig meg sem állt.
-Holnap mindent elmondasz. Részletesen.
-Értettem - és szalutáltam mellé.
-Rina tudod, hogy csak neked akarok jót - sóhajtott lemondóan.
-Kenma semmi olyan nem történt ami miatt aggódnod kellene - mosolyogtam rá. Arcon csókolt és be ment a szobájába. Követtem a példáját és én is bementem. Mágnes ként vonzott az ágyam. Bevetődtem és csukott szemmel feküdtem. Végig pörgettem a mai napot, próbálva keresni bármi logikát a viselkedésében, de akárhogy próbáltam nem sikerült. Semmi logikus nem volt benne. Halk kopogás zavart meg. Felálltam megnézni, hogy kinek jut eszébe hajnal 1-kor az ajtómat verni. Megsem kellett volna lepődnöm. Az ajtóban egy feszült, és ittas Kurooval találtam szemben magam. Gúnyosan rá mosolyogtam és vártam, hogy mondjon valamit. Bepillantott a szobába, Kenmat kereste. Miután nehezen realizálta a helyzetet, hogy nincs nálam betolt a szobába és bevágta mögöttünk az ajtót. Neki paszírozott a falnak. Homlokát a homlokomnak támasztotta. Próbált úrrá lenni a feszültségén ez nyilvánvalóvá vált. Nem mondtam semmit, csak vártam, hogy valamennyire megnyugodjon.
-Mi van köztetek? - hangjában némi fájdalmas élt véltem felfedezni. Kissé oldalra döntöttem a fejem és úgy néztem rá. Felszaladt a szemöldököm mikor tudatosult bennem, hogy mit kérdezett.
-Semmi közöd hozzá Tetsurou - a hangom halk és hideg volt. Semmi érzelem nem hallatszott benne. Szemei össze szűkültek válaszom hallatán, de próbálta lenyelni a békát.
-Lefeküdtetek? - egy újabb indiszkrét kérdés.
-Ehhez sincs semmi közöd - nevettem fel.
-Szereted őt? - ez a kérdés meglepett.
-Igen - nem hazudtam neki. Tényleg szeretem Kenmat igaz nem úgy ahogy azt ő gondolja most épp.
-Akkor miért hagytad, hogy megcsókoljalak? - egyre jobban kezdett bosszantani ez a kihallgatás.
-Azt kérdezted, hogy szeretem e, és én nem hazudtam neked szeretem Kenmat. Szerelmes viszont nem vagyok belé és ezt ő is tudja. Csak úgy mint te. - világítottam rá a nyilvánvaló tényre. Térdei megroggyantak és épp hogy eltudtam kapni. Te jóságos isten milyen nehéz ez az ember.
-Figyel Tetsurou segíts nekem kicsit. Próbáld nem teljesen elengedni magad bemegyünk a fürdőbe és lezuhanyzol. Jót fog tenni neked. - még beszéltem hozzá, elindultunk a fürdő felé. Eszméletlen nehéz volt még így is hogy nem az összes súlyát cipeltem. Oda bent neki támasztottam a kezmosónak amíg elrohantam neki egy törölközőért és valami ruháért. Mázli, hogy szeretem a nagyobb pólókat és, hogy nálam vannak a tartalék edző nadrágjaik. Vissza rohantam a fürdőbe még mindig ugyan ott állt mozdulatlanul. Elkezdtem engedni a vizet, amikor kellően melegnek ítéltem a vizet a zuhanyzóban felé fordultam. Engem nézett.
-Azt hiszem lekellene öltöznöd - mosolyogtam rá zavaromban. Megemelte a kezét és várt. Csak pár pillanattal később esett le, hogy arra vár, hogy én vegyem le a pólóját. Akaratlanul is végig néztem rajta. Izom hasán, karján. Egy meglepett ó - t formált a szám amikor megláttam az izmos hasa alján lévő tetoválást. Egy varjú volt szét tárt szárnyakkal, két csípőcsontja között. Bizseregtek az ujjaim. Hozzá akartam érni. Át húztam fején a pólót és vártam. Csípőjét finoman felém billentette jelezve, hogy ezt is nekem kell róla levennem. Lehajoltam öv csatjához és kifűztem azt. Nagyot nyeltem és a földet kezdtem el pásztázni amíg leguggoltam, hogy a nadrágot is levegyem róla. Életemben nem voltam még ilyen zavarban. Kezeivel hajamba túrt és fel húzott magához. Továbbra is szigorúan a földet néztem. Egyik kezét bedugta a zuhany alá, engem pedig meg fordított. Hallottam ahogy az alsójától is megszabadult és belépett a zuhany alá. Fellélegeztem és elindultam vissza a szobába. Mintha hidegebb lett volna a levegő a szobában. Fellélegeztem. Leültem az ágyra és arcomat a kezeimbe temettem. Rohadtul zavarba tud hozni. Úgy éreztem hogy forró az arcom a tenyerem alatt, ez valószínűleg annak köszönhető, hogy fülig pirultam. Amíg zuhanyzott én magamra kaptam az alvós pólómat és egy rövid nadrágot. A plafont bámultam, próbáltam kiüríteni az elmémet, de egyre csak az a tetoválás lebegett lelki szemeim előtt. Tényleg felfogja adni a szívem a harcot és idő előtt megáll. Hallottam ahogy belépett a szobába, de nem törődtem vele. Nem voltam még felkészülve a látványára. Mellettem az ágy besüllyedt, és megcsapta orromat tusfürdőm illata. Kezemet a szememre raktam és koncentráltam arra, hogy egyenletesen vegyem a levegőt. Mozgott az ágyon. Mozgásából ítélve mellém próbált feküdni. Ehelyett mikor kitakartam a szemem felettem volt. Kezemet magam mellé tettem szorosan.
-Beszélgetni akarok
-Beszélgetni? - kérdeztem meghökkenve.
-Igen beszélgetni
-Ilyen testhelyzetben?
-Nekem megfelel - mosolygott le rám.
-De nekem nem. Mász le rólam
És az életben egyszer minden ellenkezés nélkül megtette amit kértem tőle. Az ágy végébe ült. Én pedig biztos távolságba tőle. Várakozóan néztem rá. Kíváncsi voltam, hogy miről akár beszélni. Tény, hogy lenne miről, és kellene is. Az már más tészta, hogy erre több mint valószínű, hogy nem állok még készen.
-Miről szeretnél beszélgetni velem? - tettem fel türelmetlenül a kérdést.
-Kettőnkről - meglepett, hogy így hivatkozott ránk - a kapcsolatunkról.
-Nincs közöttünk semmilyen kapcsolat - jegyeztem meg morogva.
-Rina sajnálom, hogy annyiszor megcsókoltalak és azért is elnézését kell kérnem tőled amiért ennyire félre érthető módon viselkedtem veled - na igen kezdődik - és a fürdőben történtek miatt pedig extrán bocsánatot kérek. Nem akarlak elveszíteni, de nem érzek úgy ahogy kellene... - és sikerült az egész közben totálisan felspanolnom magam, így nem a szív fájdalmam volt az első a prioritási listán.
-Figyelj Tetsurou értem amit mondasz, viszont ahhoz, hogy valakit ne veszíts el előtte jóban kell lenned az adott személlyel - a szarkazmusom sosem hagy cserben - Mi soha nem voltunk jóban, sőt, ha tehetted keresztül néztél rajtam, a létezésemet is elfelejtetted. Csak ha nagyon muszáj volt akkor beszéltél velem. Aztán az iskola első napján hozzánk ülsz a metrón. Aztán bokán rúgsz a semmiért, a születésnapomon pedig mellém ülsz a buszon, rajtam alszol, megcsókolsz kétszer is, most pedig "féltékenységi" jelenetet rendeztél Kenma miatt. Szoktad te használni az eszedet néha? - fakadtam ki - Az lesz a legjobb ha maradunk a régi felállásnál. Most pedig meg engedem, hogy itt aludj a másik ágyon a jelenlegi állapotodban Kenma kivágna a folyosóra aludni.
Befészkeltem magam a takaró alá és hátat fordítottam neki. Puffogtam magamban egészen addig amíg gombóc nem keletkezett a torkomban. Onnantól viszont hangtalanul sírtam. Nem remegtem, és hangot sem adtam ki. Csak folytak lefelé megállíthatatlanul a könnyeim.