Why Me?

Erdő

Kenma ismerős illata kúszott az orromba. Kezei óvóan körbe öleltek. Ugyan abban a testhelyzetben ébredtem, mint amikor álomra hajtottam a fejemet. 6 óra volt még 3 óra az edzésig. Halkan kimásztam Kenma mellől és felöltöztem. Kiosontam a szobából. A mosókonyhába vettem az irányt. A fiúk cuccai ott voltak tegnaptól. Magamhoz vettem mindent és a csarnokhoz indultam. A saját csapatomét rutin szerűen elkészítettem. A másik csapatét egy stócba leraktam és mellé készítettem a kulacsokat is. Mire végeztem minden előkészülettel mehettem vissza Kenmat ébreszteni. Ugyan úgy szuszogott mint amikor itt hagytam. Finoman megbökdöstem a vállát. Álmosan nyavajgott valamit. Fejét az ölembe tette és kezem után matatott. Felé nyújtottam kezemet amit hajába vezetett. Cirógatni kezdtem tincseit mire jól eső morgás volt a válasz.
-Hozzá tudnék ehhez szokni - mosolygott rám álmosan - Kár, hogy nincs aki így ébresszen.
-Elég lesz savanyú pofa, kelj fel. Amúgy is ha nem lennél ilyen nyúl szívű és bevallanád neki, hogy szereted akkor együtt lennétek
Inkább kimászott az ágyból és a fürdő felé vette az irányt.
-Rina neked könnyű. Te nyitott vagy és akkora pofád van mint a Bécsi kapu. De én.. Hát hogy is fogalmazzak... béna vagyok. Csak gondolj vissza arra amikor összejöttünk - kiabált ki a zuhany alól. Igaza volt. Nagyon vissza húzódó személyiség. Nem mutatja ki könnyen az érzelmeit. Az, hogy ilyen felszabadult annak köszönhető, hogy nagyon erőszakosan érdeklődtem mindig iránta. Rajtam kívül senkinek sem mondta el, hogy szerelmes valakibe. Sokáig ő sem tudta elfogadni, hogy pont abba a személybe szerelmes. A telefonom rezgése felkeltette érdeklődésemet.

Világító torony ❤️🌞
Rina kedvesem annyira sajnálom, hogy nem hívtalak fel és nagyon röstellem, hogy nem köszöntöttelek fel méltóan.
Utólag is boldog szülinapot kíván az ütődött bátyád!
Szeretlek kicsi lány! Vasárnap találkozunk! ❤️

Te jóságos isten. Végre haza jön a bátyám. 3 év után most először. Még azelőtt elköltözött tőlünk, hogy anyáék elváltak volna. Apa rengeteget bántotta és nem bírta már tovább így lelépett. Azóta persze milliószor beszéltünk már és anyával is tartja a kapcsolatot csak hát a sok munka és egyetem mellett nem tudott haza jönni. Másod éves egyetemista. Ő is röplabdázott középiskolában. Úgy döntött testnevelés szakot fog végezni. Kenma állt a fürdő ajtóban.
-Vasárnap jön haza - mondtam neki sokat mondó pillantással.
-Ki?
-Haku
Kenma kipirult arccal nézett rám. Oh igen a bátyámba volt szerelmes a lelkem. Tavaly az őszi szünet alatt meglátogattuk a bátyámat még akkor egy párt alkottunk Kenmaval. Első látásra szerelem volt Kenmanak. Rettenetesen szégyelte magát Kenma emiatt. Nagyon jól megértették egymást és amennyire én tudom rengeteget beszéltek azóta is, de romantikus kapcsolatot nem alakítottak ki. Na meg az sem elhanyagolható tény, hogy rengeteg időbe telt neki elfogadnia magát, hogy nem csak a lányok vonzzák. Próbáltam neki segíteni, de sajnos a saját magaddal vívott csatában nehezen lehet egy külső személy segítség. Átmentünk a szobájába, hogy ő is elkészülhessen. Bevetődtem az ágyába még ő készülődött. Kuroo a szobában járkált fel-alá. Szándékosan nem vettem róla tudomást.
-Kenma ha 2 percen belül nem leszel készen bemegyek utánad és a hajadnál fogva rángatlak ki abból a kibaszott fürdőből - kiabáltam be neki. Ezt a pillanatot választotta, hogy megjelenlen menetre készen. Hármasban mentünk reggelizni. Mivel étvágyam az nem igen volt, így jobb híján csak csipegettem. Egy energia szeletet sikerült letuszkolnom a torkomon. A csarnok ismét megtelt élettel. Ma a Karasunos fiúkkal fognak edző meccset játszani. Az Inarizaki pedig a Schiwatorizaval. A srácok nagyon jól kijöttek egymással. Nagyon kiegyensúlyozottak voltak. Meccs alatt végig kommunikáltak egymással és tanácsokat adtak egymásnak. Hangosak voltak. Most még az átlagostól is hangosabb. A második szett végére kifulladtak így kiegyeztek egy döntetlenben. Kenma és Kuroo szorosan mellettem nyújtott le, hogy mi okból az rejtély. Kuroo felém fordult, Kenma pedig távolabb ment egésze Hinataekig. Így magamra hagyott a nagy macskával.
-Rina figyel...
-Így csak a barátaim hívnak és te nem vagy az - szóltam rá hidegen. Magam is meglepődtem, hogy ennyire kegyetlenül reagáltam. - Neked Toppako-san.
Látszott rajta, hogy ezt most a szívére vette. A legkevésbé sem sajnáltam. Azok után amit tegnap este mondott nekem már nem tudom sajnálni.
-Figyelj..
-Nem akarok veled beszélni - szakítottam félbe - nem érdekel, hogy mit akarsz mondani.
És az életben először én hagytam magára őt. Sőt emelt fővel sikerült távoznom. Senkinek sem tűnt fel az előbbi kis jelenet kivéve Kenmat és Osamut. Mindkettő úgy figyelt mintha nemzeti kincs lennék. Hirtelen ötlettől vezérelve Osamu felé vettem az irányt. Önelégülten mosolygott gondolom Kuroora.
-Mit szólnál ha nem mennénk el kajálni - rémület suhant át az arcán - inkább menjünk el megint sétálni az erdőbe.
Megkönnyebbülten sóhajtott fel. Beleegyezően bólintott én pedig hagytam, hogy tovább csinálja a dolgát. A fiúktól össze szedtem a törölközőket és elindultam vele a mosokonyhába. Bedobtam a mosógépbe és elinditottam egy programot. Felületem a gép tetejére és a telefonomon pötyögtem. Közben a többi iskola menedzsere is be-be libbent, hogy elintézze a dolgát, de mindig egyedül maradtam. Na nem mintha zavart volna. Nem tűnt fel, hogy egy újabb látogató érkezett a mosókonyhába, de illik megegyezni, hogy ma ritka forgalmas hely lett. Két kéz támaszkodott a combom két oldalán, ezzel bekeritve engem, és esélyt sem adva a menekülésre. Nem kellett felnéznem anélkül is tudtam, hogy ki az. Továbbra sem szenteltem neki nagyobb figyelmet látszólag, pedig a szívem öl, an gyorsan vert, hogy kész csoda, hogy ő nem hallotta.
-Ne nézz levegőnek - a fájdalmas él a hangjában azonnal felkeltette érdeklődésemet és felnézntem rá. Igazán meggyötörtnek tűnt. Nagyot sóhajtottam és rá figyeltem. - Sajnálom. Tudom, hogy nem érdekel, de nem úgy gondoltam. Hülyeségeket mondtam.
-Nincs jogod ahhoz, hogy korlátozz. Értettem Tetsurou a tegnapiból. Nem szeretsz rendben van. Elfogadom. Nem kérem, hogy szeress, viszont nem engedem meg, hogy több fájdalmat okozz nekem. Én feladtam. Legyünk CSAK barátok. Tartsd meg kérlek a tisztes távolságot ahogy azt illik. Ne akard soha többé, hogy megcsókoljalak. Ne akarj velem egy szobában aludni. És ne akarj többet annál mint amennyit te tudsz adni nekem - nem voltam rá dühös. Bennem volt a tüske, de amiket mondtam neki mind komolyan gondoltam. Ideje új lappal kezdeni. Amiben neki, mint szerelmemnek már nincs helye. Nem koslathatok utána örökké. Már azelőtt halottnak nyilvánított minket még mielőtt egyáltalán éltünk volna.
-Én ezt nem szeretném. Nem tudok csak a barátod lenni.
-Akkor mi akarsz lenni? Az az ember az életemben akinek neki szentelem minden időmet, a szívemet, a testemet, a lelkemet? Csak azért, hogy a te önző vágyaidat kielégítsem? Legyek azaz ember az életedben akihez ha épp kedved van akkor megcsókolod, ha pedig nincs akkor az orrára kötöd, hogy nem szereted? Nem leszek azaz ember akit kihasználsz Tetsurou. Sajnálom.
Kezeimet a mellkasára helyeztem és odébb toltam, hogy elé tudjak állni. Nagyon magas volt és a fejemet teljesen hátra kellett döntenem, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Keress meg ha, majd úgy érzed, hogy szeretni tudsz. Keress meg, ha úgy érzed akarsz engem. Keress meg ha nem csak a játékszered leszek. És most hajolj le hozzám, hogy elérjelek - apró ujjaim az arcára simultak. Keserűen mosolyogtam rá. Apró csókot leheltem arca mindkét oldalára. - Szeretlek Kuroo Tetsurou. Ameddig élek szeretni foglak.
Ezekkel a szavakkal hagytam ott őt. Fájt eszméletlenül fájt. Az erdő felé vettem az irányt. Ismét eleredtek a könnyeim. Lecsusztam a fa tövében és sírtam. Kapkodtam a levegőt. Éreztem, hogy a pánik lassan úrrá lesz rajtam. Nem tudtam meg állítani. Át öleltem térdeimet és hagytam, hogy teljesen beszippantson a roham. Az ájulás azt szokták mondani nem fáj. Sőt nem is érzed. A tested súlytalan. Nem tudod kontrolálni az izmaidat, hogy azt tegyék amit te akarsz. A szobámban ébredtem fel. Osamu a falnál állt Kenma és Teru az ágyamnál ültek a földön. Kuroo pedig az ágyam végében ült. Mind olyan ilyedtek voltak. Az emlékek ahogy az erdőben ért el a pánik roham az ájulás mind egyszerre rohamozták meg az elmémet. A kezeim fájtak. Valószínűleg megüthettem magam ájulás közben.
-Melyikőtök? - Csak ennyit tudtam kérdezni.
-Osamu talált meg, aztán hívott engem a telefonodról - Kenma volt a válasz adó. A többiek mind csendesen figyeltek engem. - Újra elő jött a pánik rohamod?
-Ja a napokban már volt párszor - kotyogtam ki.
-Mi a francért nem mondtad el az istenit? - Kenma teljesen kiborult.
-Sajnálom.. Tudtam eddig kezelni és csak kettő volt az egyik nem volt súlyos, a másiknál pedig velem volt Kuroo
-Na remek.. Te is tudtál róla még sem szóltál ég, a szót sem - fordult a barátja felé. Az csak meghúzta a vállát és továbbra is engem figyelt.
-Srácok későre jár - szólalt meg Teru - hagynunk kellene pihenni.
-Igazad lehet - egyezett bele Kenma is. Mindannyian elindultak az ajtó felé.
-Osamu kérlek tudnál maradni még pár percet? - kérdeztem erőtlenül. Egyszerűen fájt mozogni is. Miután mindenki kiment leült mellém az ágyra.
-Rettenetesen megijedtem amikor rád találtam. Ott feküdtél eszméletlenül és nem mozogtál.
-Sajnálom hogy gondot okoztam és bepótoljuk a sétát is ígérem
-Fenét se érdekli a séta.. A lényeg, hogy jobban légy.
-Van kedved maradni éjszakára?
-Biztos vagy ebben?
-Teljesen
-Rendben van.
Lerúgta a cipőjét, lekapta a nadrágját és bebújt mellém. Nem ért hozzám. Csak nézett rám.
-Aludj szarkazmus királynője. Hidd el holnap szebb reggelre ébredünk.
Belesimított kócos hajamba. Szempilláim hirtelen ólom nehezek lettek. Lassan lecsukódott a szemem ismét.