Why Me?

Fürdőszoba (+18)

Szombat. Már csak ez a nap és vége ennek a rémálomnak. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha vissza sirom az unalmas iskolai napokat. Reggel úgy ébredtem, mint akin át ment egy út henger. Osamu már nem volt mellettem. Egy apró fecni volt az éjjelire helyezve.

Topi-chan sajnálom hogy nélkülem kell ébredned :) Találkozunk reggelinél :)

Topi-chan mi? A beceneveim már-már az eget súrolják annyi lesz belőle. Kedvetlenül vágtam neki ennek az újabb csodás napnak. Az időjárás is tükrözte a hangulatomat. Borús és hideg volt. Mint én. Nem volt kedvem jól ki nézni. Inkább mentem dolgomra. Előkészítettem mindent. A mai nap húzosabb lesz, mint eddig bármelyik a héten. Edzés délelőtt és délután is. Szóval egész nap. Remek lesz egésznap a savanyú pofámat fogják bámulni. Még reggeli előtt bementem a konyhára és kértem egy energia szeletet ez bőven elég volt reggelire. Nem volt hangulatom most a nagy ember tömeghez. A csarnokban leültem egy szimpatikus kis sarokba és adogattam fel magamnak a labdát. Remek szórakozásnak tűnt. Főleg a monotonitása miatt. Nem mondom, hogy profin röplabdázok, de az alapokat tudom. Ennyit hagyott rám a bátyám. Jobban szerettem a kézilabdát, ahhoz nem volt szükség egy másik emberre ha kiakartam kapcsolni kicsit. Meg fordultam és a fal felé néztem. A falnak adogattam a labdát. Lenyugtatott a monoton pattogó hang. Kellett ez nekem. Nem tudom mióta ülhettem ott, de elkezdtek befelé özönleni az emberek. Abbahagytam addigi tevékenységemet és magamhoz vettem a kulacsokat. Elmentem megtölteni őket friss vízzel. Mire vissza értem mindenki gyakorolt már. Ma edzők nélkül edzenek. Így a csapat kapitányok a felelősek az edzésért. Mindenki kellően komolyan vette a feladatát. Osamu intett, hogy menjek oda hozzá kicsit.
-Te meg hol voltál?
-Itt
-Nem is reggeliztél
-Hamarabb reggeliztem mint ti
Magához ölelt. Nem volt tolakodó sem túl erős. Jól esett a törődése. Viszonoztam az ölelését.
-Van kedved adogatni?
-Komolyan kérdezed?
-Természetesen
Felragyogott az arcom az örömtől, hogy végre valami hasznosat is csinálhatok amíg itt vagyok velük. Gyorsan telt az idő. Dél körül már azért rendesen kihajtották magukat. Mindenki pihegve ült a pályán és beszélgetett. A fejem Osamu combján pihent úgy néztem fel rá. Kezein támaszkodott és erősen koncentrált arra, hogy ne folytsa meg testvérét. Mint kiderült számomra ikertestvére meleg. A csapatuk teljesen elfogadta, hogy Suna és Atsumu romantikus kapcsolatban vannak egymással. Akármennyire is nem volt étvágyam Osamu ragaszkodott ahhoz, hogy menjek ebédelni. Mindketten két külön asztalhoz ültünk. Mellém Kenma és Teru ült szembe velem pedig Kuroo, Lev és Yaku ült. A srácok jó kedvűen csevegtek.
-Na és mondd csak drága Karinank alakulnak a dolgok köztetek? - értetlenül néztem Levre.
-Osamura gondol az ütődött - segített ki Yaku.
-Nem - nem voltam hajlandó tovább részletezni a helyzetet és ami azt illeti beszélni sem róla. Konkrétan két napja ismerem még is mi a franc ütött beléjük. Ezek mind azt gondolják rólam, hogy ennyire könnyű vérű lennék. Felálltam az asztaltól és a szállás felé vettem az irányt.
-Hé Rina nem úgy értettem.. - kiabált utánam Lev. Intette neki, hogy semmi baj és folytattam tovább az utamat. Fáradtság lett úrrá rajtam. Nem is tudom mikor pihentem ki magam utoljára. Fáradtan dőltem be az ágyba. Igazából már annyira rosszul éreztem magam, hogy sírni sem tudtam. Annyi minden szakadt a nyakamba az elmúlt pár napban, mint eddig 17 év alatt összesen. Akit szeretek, nem szeret viszont, de nem akarja, hogy más fiúkkal is beszéljek vagy közelebbi kapcsolatba kerüljek, de szigorúan nem szeret. A csapat úgy gondolja, hogy két napi ismertség után alakulhat bármi is köztem és Osamu között. Visszatért a pánikrohamom ami már közel két éve nem volt. Ha ettől nem érezném egy darab trágyának magam akkor semmitől. Kimerült voltam. Nagyon. Érzelmileg mindenképp. Ez sokkal rosszabb volt mint a testi fáradtság. A telefonom folyamatosan jelezte, hogy valaki keres, de ahelyett, hogy megnéztem volna, hogy ki az inkább kikapcsoltam azt. Lecsuktam szemeimet és próbáltam kiüríteni a fejemet. Nyugalomra volt szükségem. Bevonszoltam a testemet a fürdőbe és be álltam a zuhany alá. Nem vártam meg, hogy felmelegedjen a víz, így a hideg cseppektől megrázkódott a testem. Felemeltem fejemet, hogy a víz arcomba follyon. Az egyre melegebb víz lassan ellazította a testemet. Becsuktam szemeimet és hagytam, hogy a víz ellazítson. Két meleg tenyér simult a csípőmre. Ilyedtemben ugrottam egyet. Hajamat a vállam egyik oldalára söpörte. Csókokkal hintette be másik vállamat. Izmos, meleg mellkas nyomódott a hátamnak. Remegett a testem.
-Te még is mi a francot csinálsz itt? - nehezen rátaláltam a hangomra. Maga felé fordított. Finoman cirógatni kezdte arcomat. Éhesen falni kezdte ajkaimat. Eltoltam magamtól és próbáltam a szemébe nézni. Kérdő tekintettel néztem rá.
-Itt akarok lenni, veled. Nem akarom, hogy Osamu, vagy bárki más ilyen helyzetbe kerüljön veled. Neked mellettem, nekem pedig melletted van a helyem. Akarlak téged Rina.
Szikla szilárd elhatározásom azt hiszem eddig tartott. Nem tudtam ellen állni neki. Hagytam, hogy azt tegye amihez kedve van. Minden csókja egyre vadabb és követelőzőbb volt. Kihúzott a zuhany alól. Sebesen egy törölközőt tekert körém és a szobába vezetett a egészen az ágyig. Kezei puhatolózóan felfedezték meztelen testemet. Nyelvével végig nyalt a nyakamon. Ugyan ezt a tevékenységet megismételte a melleimen. Így haladt le egészen az ölemig. Állatias vigyor terült el az arcán. Zavarba hozott. Úgy éreztem, hogy menten kigyulladok. Amikor megéreztem nyelve érintését legérzékenyebb pontomon csillagokat láttam. Halk nyögés hagyta el a számat. Addig folytatta amíg a nevét nem kezdtem el lihegni. Fölém mászott. Csillogó szemekkel pásztázott végig.
M

eztelen teste vonzotta a tekintetemet.
-Örülök, hogy én leszek az első - suttogta a fülembe. Nyugtatoan simogatni kezdett amíg elhelyezkedett a lábaim között. A fájdalomtól megfeszült a testem. Várt amíg megszokom az érzést, majd lassan mozogni kezdett. Oh és az a csodás mozgás egészen a csillagokig repített.

***

Pihegve feküdt rajtam. Óvatosan kimászott lábam közül és fel segített. Beállt velem a zuhany alá. Hátam mögé állt és sampont nyomott hajamra. Jól esett, hogy így gondoskodik rólam. Nem akartam ebben a csodás pillanatban a következményekre gondolni. Miután letusoltunk elindultunk a csarnokba. Ahol már eleve két óra késéssel kezdtünk. Óriási volt a hangzavar oda bent. Mindenki mindenkivel gyakorolt. Nagy volt zűr zavar. Jöttünkre senki sem figyelt fel szerencsére. Elvonultam egy távolabbi sarokba ahol nem zavarok senkit és onnan figyeltem ahogy szépen lassan rendeződtek a dolgok. Gondolataim vissza kanyarodtak a szobában történtekre és arra amit Kuroo mondott.
"Itt akarok lenni, veled. Nem akarom, hogy Osamu, vagy bárki más ilyen helyzetbe kerüljön veled. Neked mellettem, nekem pedig melletted van a helyem."
A remény újult erővel kapott lángra a szívemben. Meglepődve figyeltem a felém sétáló alakot. Óriási felzselézett haja és szőkített tincsei remekül kiemelték az arcát. A Karasuno liberoja méltó volt a becenevéhez. A Karasuno védő istene. Annyira apró volt még is látszott rajta, hogy eszméletlenül izmos, a karcsú alakjavál pedig elég rugalmas is. Vártam, hogy mit szeretne tőlem, de csak levetődött mellém hasra és csillogó arccal figyelt. Kezdett zavarba hozni.
-Öhm Noya-san miben segithetek?
-Te vagy a Nekoma híres menedzsere - mosolygott rám miközben állat a kezeivel támasztotta meg - szebb vagy, mint ahogy a szóbeszédekből gondoltam - elpirultam.
-Kö.. Köszönöm - makogtam zavaromban.
-Ne légy zavarba kis lány - mosolygott továbbra is - Látod ott azt az óriás izmos férfit összekötött hajjal?  - mutatott az ászuk irányába. Bólintottam csak. - Nos ő az én zsánerem. - meglepődve kifujtam a levegőt. Nem gondoltam, hogy ők ketten egy párt alkotnak. Soha nem adták jelét ennek. - Az arcodra van írva hogy kit gondolsz - nevetett fel harsányan. Ismét elpirultam. Olyan könnyen zavarba hoz.
-Mit szeretnél Noya-san?
-Semmit.. Csak olyan rossz volt, hogy csak te ülsz itt egyedül a sarokban. Nem tudtam tovább nézni, hogy kirekeszted magad. Gyere - pattant fel és kezet nyújtott felém - segíts nekünk.
Vonakodva de elfogadtam az ajánlatát. Végülis nem lehet olyan rossz dolog velük lenni, főleg úgy nem, hogy a milyeink is velük voltak. Adogattam nekik. Nem volt megterhelő. Sokan szólítottak egyszerre. Szemem sarkából sikerült észre venni még időben a felém száguldó szélsebes labdát. Reflexből mozdultak és alkarral fogadtam. Ez a bátyám hibája volt. Ő tanított erre. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire bennem marad. Engem bámultak. Mintha valami cirkuszi állat lennék úgy néztek rám.
-Mi van? - kérdeztem.
-Kitől tanultál fogadni? - kérdezte Kuroo először felolvadva döbbenetéből.
-A bátyámtól
-Nem is tudtam hogy van bátyád
-Sok mindent nem tudsz rólam Tetsurou
-Az életedről bizonyára igazad van nem tudok sokat, de vannak dolgok amikről sokat tudok - egy minden tudó mosoly ült ki az arcára. Fülig pirultam és ez nem kerülte el Kenma és Tobio figyelmét sem.
-Nem számít folytassátok - utasítottam őket. Nagy levegőt vettem amikor minden akadékoskodás nélkül csinálták amit kértem. Az edzésnek a vacsora idő vetett végett. Mindenki indult a szállásra, hogy frissen és üdén érkezzen a tábor utolsó vacsorájára. Amiről ők még nem tudnak, hogy grill party lesz. Miután végeztem én is minden dolgommal átöltöztem én is és a fiúkkal együtt a nagy udvarra tartottam. Mindannyian csillogó szemekkel bámulták az előttük lévő óriási grill sütőket és több kiló húst és zöldséget. Iskolánként volt 1-1 sütő. Mindenki iskola rendbe rendeződött és megindult egy griss sütő felé.
-Nos ki fog sütni? - tette fel a kérdést Yaku. Mindannyian rám néztek. Mosolyogva vettem tudomásul, hogy ma én készítek nekik vacsorát. Természetesen akadt segítségem Kenma személyében. Egész éjszaka méregetett és figyelt. Kezdett az agyamra menni. Szerettem minden furcsaságával együtt, de az, hogy így analizál már az agyamra ment. Jó hangulatban telt az éjszaka. A csapat nagyon össze rázódott. Sokkal összetartóbbak lettek. Mindenki jó ízűen lakmározott. Az edzők viszont korán takarodót fújtak a holnapi korai indulásra hivatkozva. A szobámba érve össze szedtem minden cuccomat, hogy ne reggel keljen pakolnom. Kuroo még átugrott hozzám egy jó éjt puszira aztán mindannyian álomra hajtottunk a fejünket.