Why Me?

Miya

Valami puha simítását éreztem az arcomon. Elképzelésem sem volt, hogy mi lehetett az, de annyira jó volt, hogy ahelyett, hogy kinyitottam volna szemeimet tovább aludtam. Az mély dallamos bariton amikor felnevetett már tudtam, hogy ki van mellettem, de hagytam, hogy kényeztessen simogatásával.
-Lefogsz maradni a reggeliről - hallottam a hangján, hogy mosolyog. Álmosan kinyitottam szemeimet. Egy mosolygós, jó kedvű Kurooval találtam szemben magam. Rá mosolyogtam, és macska szerűen nyújtóztam egyet.
-Jó reggelt - köszöntöttem végre. Kedvesen mosolygott rám. Hozzá tudnék ehhez szokni. Nehezen kimásztam az ágyból és magamhoz vettem a cuccaimat. Bezárkóztam a fürdőbe egy gyors zuhanyra. Magamra kaptam a tréning nadrágot és a haspólómat és gyorsan eltüntettem azt a lila foltot magamról. Hála az alapozóért. Hajamat magasan a fejem tetején fogtam össze. Zsebre vágtam a mobilomat és intettem Kuroonak, hogy induljunk. Az ebédlő tele volt. Zsongott az élettől. Mindenki beszélgetett mindenkivel. Most csak középiskolás fiatalok voltak és nem ellenségek a pályán. Kenmat Satori-san boldogította. Nem lehetett volna észre venni Kenman, hogy mennyire szenved, de a szeme mindent elárult. Magunkhoz vettünk némi kaját és bevágódtunk Kenmaekhoz.
-Felmentő sereg - sóhajtott fel hangosan Kenma.
-Nem vagyok ennyire rossz társaság - húzta el száját Satori sértődötten - ugye Wakatoshi-kun? - nem válaszolt neki csak megsimogatta kezét és ingatta a fejét.
-Nehéz volt felébreszteni? - fordult Kuroo felé Kenma.
-Csipkerózsika - mosolygott rám.
-Én mondtam neked, hogy nem tudod mire vállalkozol
-Na álljunk meg egy szóra - háborodtam fel - te nagy macska inkább maradj csendbe, te feltudtál ébreszteni engem, nekem viszont tegnap nem sikerült téged felébreszteni. Úgy durmoltál, mint aki téli álmot alszik.
-Színtiszta hazugság
-Tényleg? Még a párnámat is hozzád vágtam, erre inkább magadhoz ölelted és aludtál - öltöttem rá a nyelvemet szemtelenül.
-Kuroo ne szállj vitába vele teljesen felesleg - intette le Kenma.
-Ha azt mondja egy nő, hogy úgy volt akkor az úgy volt Kuroo-san, főleg akkor ha ezt egy olyan nő mondja mint ő - mutatott rám Wakatoshi-san. Mindannyian meglepődve néztünk irányába de csak meghúzta a vállát. Gyorsan belapátoltuk a reggelit és mind megindultunk a csarnokok felé. Mindenki ment a saját dolgára. Kivéve Kuroo valamiért szükségét érezte annak, hogy segítsen nekem. Gyorsan megcsináltuk a szokásos programomat aztán küldtem is vissza melegíteni.
-Elnézést - kocogtatta meg a vállamat az Inarizaki edzője.
-Tessék - fordultam felé.
-A menedzsereinknek sajnos elkellett menniük hamarabb tudnál nekünk is segíteni - kért megkedvesen - Az edzőtök azt mondta, hogy ha te bele egyezel akkor ő is.
-Persze segítek szívesen.
Gyorsan rohantam át hozzájuk is és ugyan azt a műveletet végre hajtottam ott is mint a saját csapatomnál. Az első szett végére pont végeztem mindennel, úgyhogy vissza sétáltam a sajátjaimhoz. A fiúk kifulladva ültek a pálya szélén. Tele van utálatos fiúkkal az Inarizaki, de azt, megkell hagyni a röplabda tudásuk megkérdőjelezhetetlen. Mindannyian ingerülten figyeltek valamit a hátam mögött. Valaki finoman megkocogtatta a vállamat. Meg fordultam, hogy megnézzem, ki az.
-Szia - mosolygott rám. Magas volt iszonyat magas, legalábbis hozzám képest. Ezüst tincsei a szemébe hullottak. Mosolyogva nézett le rám.
-Szia - nem is tudom, hogy most vissza köszöntem vagy megkérdeztem tőle.
-Köszönjük, hogy gondoskodtál rólunk - hajolt meg előttem illedelmesen - Az edző azt kérte, hogy mindenkép háláljuk meg neked. Rám maradt ez a nemes feladat, hogy ki mutassuk a hálánkat. Mit szólnál hozzá, ha elmennénk holnap enni valamit? - továbbra is mosolygott - Holnap kettőkor találkozunk a fő kapunál a kimenőt az edzők intézik - időm sem volt tiltakozni hátat fordított és vissza sétált a csapatához. Iker testvére elismerően veregette meg a vállát. Megkövülve figyeltem az események folyását. A vállamon egy súlyos kéz nehezedett. A kéz irányába fordítottam a fejemet.
-Mit akart tőled? - olyan ellenségesen nézett feléjük, hogy félő volt, hogy oda megy és jelenetet csinál.
-Kifejezte a hálájukat amiért kisegítettem őket, és elhivott kajálni - mondtam gépiesen. A tekintete ködössé vált a düh miatt.
-Ezt később megbeszéljük - morogta a fülembe. A csapat felé kezdett el tolni. Az edzés további része feszülten telt el. Kuroo úgy méregette a szürke hajút mintha égbe kiáltó bűnt követett volna el ellene. Vacsoráig szabad foglalkozás volt. Úgy döntöttem elmegyek egy kicsit sétálni és kiszellőztetni a fejem. Az erdő felé vettem az irányt. Tiszta volt a levegő ez segített a fáradt idegeimnek. Bedugta a fülesem és csak sétáltam. Hagytam, hogy minden rossz érzéstől megszabadítson a zene és a friss levegő.